Pünkösd hétfőjén, május 24-én a veszprémi Regina Mundi plébánia területén lévő három iskola, a Botev, a Simonyi és a Szilágyi fiataljainak bérmálására került sor.
Csernai Balázs plébános, a Szilágyi keresztény iskola lelki igazgatója mutatta be a szentmise kezdetén Takáts István általános helynöknek a bérmálásra felkészült fiatalokat.
Szentbeszédében a helynök atya kiemelte, hogy Jézus tanítványai Pünkösdkor tudták leküzdeni addigi félelmeiket és kételyeiket, aznap léptek ki a világba, hogy hirdessék az örömhírt.
A fiatalokhoz szólva hangsúlyozta, hogy a saját pünkösdjükre készülve, máris sok jó létezik bennük, amellyel képesek Jézus követésére, de még szükséges számukra a megerősítő kegyelem, hogy ők is küldöttekké válhassanak. Pünkösd az ő életükben is vízválasztó, akárcsak Jézus tanítványai számára volt. A meghívást így lehet megfogalmazni: Akarsz átlépni a félelemből az örömbe?
A szeretet fényében látjuk igazán jól a másik embert. Aki vak a szeretetre, az nem láthatja a másikat a maga valójában. De nemcsak a szeretetnek, hanem is hitnek is van világossága. Akiben nincs meg a hit, azt legyőzheti a félelem.
Mit jelent a hit fényében látni, vagy anélkül élni? – tette fel a kérdést. Három területen vizsgáljuk meg, mit jelent ez: önmagunkban, a másik emberben és az életünkben.
Ha önmagunkat a hit fényében látjuk, akkor tudjuk és hisszük, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha a hit fényében tekintünk magunkra, tudjuk, hogy Isten remekművei vagyunk. Sok lényegtelen kérdést teszünk fel másoknak, pedig az igazán fontos: Ki-csoda vagy te? A magyar nyelvben pontosan fejezzük ki még a kérdésben is azt, hogy a másik ember egy csoda. Hiszen ha valaki létezik, él, akkor Isten akarta őt, és általa olyan nagyszerű dolgot akar adni a világnak, amit senki más nem tud nyújtani. Ezért mondhatjuk, hogy minden ember Isten megismételhetetlen csodája.
Hogyan látjuk a másik embert? – A hit fénye nélkül vetélytársat, esetleg ellenséget látunk benne, a hit fényében viszont Isten ajándékát. Tanulságos lehet, hogy Jézus mindenkiben, akivel találkozott, a jót kereste. Hatalmas erőforrás az, ha valakiben a jót látom, esetleg azt a jót, amit ő maga sem vesz észre magában. Mennyire másképp látjuk a másik embert a hit fényében!
A mindennapi életünk során kiderül, hogy milyen törékeny minden, és milyen kiszolgáltatott az ember! Ha a hit fényében tekintünk az életünkre, nem azt látjuk, hogy a véletlenből indul és a semmibe torkollik, hanem Istentől indul és Isten felé tart. Tudjuk, hogy semmi sem szakíthat el minket Isten szeretetétől. Tudjuk, hogy az Atya gyermekei, a Fiú testvérei és a Szentlélek templomai vagyunk. A keresztény ember biztos benne, hogy Isten szeretetéé az utolsó szó. Ha a hit fényében látjuk az életünket, akkor különbséget tudunk tenni a múlandó és a maradandó között. Amit magunknak gyűjtünk, minden itt marad, amit másnak szeretettel adunk, azt visszük magunkkal Jézus elé. A mai napon fakadjon sok szeretetből megszülető köszönet és hála, amelynek örök jövője van!
Végül István atya azt kívánta a bérmálkozóknak, hogy lássák magukat a hit fényében, hogy át tudjanak lépni a félelemből az örömbe, merjék magukat Isten ajándékaként látni. A körülöttünk élőket tudják a hit fényében látni, és Isten ajándékaiként megélni. Legyenek képesek az életüket az Örök Élet irányából megközelíteni. Végül a bátorság lelkét kívánta mindenkinek, mivel a hit világosságához szükség van a bátorságra.
A szentbeszédet követően a bérmálkozók megújították keresztségi fogadalmukat, és megvallották hitüket, majd közös, csendes imádsággal hívták a Szentlelket.
Takáts István helynök ezután kiszolgáltatta a fiataloknak a bérmálás szentségét, és ezzel felnőtt kereszténnyé avatta őket. A megbérmált diákok köszönetüket fejezték ki István atyának.
A szentmise végén Balázs atya köszönetet mondott helynök atyának a meghívás elfogadásáért, a szülőknek, a bérmaszülőknek és a hitoktatóknak, mindazoknak, aki a fiatalok lépteit az Istenhez vezető úton egyengették. Minden megbérmált fiatal emléklapot és Szentírást kapott, hogy annak gyakori olvasásával erősítsék a hitüket.
