Tapasztalt intézményvezetők, pedagógusok beszélgettek Egyházi suli – van még remény? címmel az egyházi iskola feladatairól, jövőjéről, küzdelmeiről szeptember 30-án este a Katolikus Társadalmi Napok (KATTÁRS) szervezésében a veszprémi Körmendy-ház teraszán. Rubovszky Rita, Darnai János, Schultz Zoltán osztották meg gazdag tapasztalataikra épülő, iránymutató gondolataikat a hallgatósággal.
Rubovszky Rita, a Ciszterci Iskolai Hatóság főigazgatója, magyar-francia szakos tanár; Darnai János római katolikus pap, a Padányi Biró Márton Katolikus Iskola lelki igazgatója, hittanár és párkapcsolati coach és Schultz Zoltán, 2007-től a Lovassy László Gimnázium igazgatója, matematika-fizika-számítástechnika szakos tanár beszélgettek Gyenes Viktor, a litéri református általános iskola igazgatója, földrajz-környezettan szakos tanár moderálásával.
A beszélgetés első témája a ma sokat hallott értéksemleges oktatás volt. Néhány szülő azért nem íratja be hittanra a gyermekét, hogy ne befolyásolja őt. Sokszor egyházi intézményt ezért nem választanak, de egyáltalán létezik-e értéksemleges oktatás? – tette fel a kérdést a moderátor.
Schultz Zoltán szerint nincs értéksemleges oktatás, hiszen minden intézmény képvisel valamilyen értékrendet, még akkor is, ha ez nincs leírva. Rubovszky Rita hozzátette, értéksemlegesség nincs a világban sem. Ha egy iskola jó, legyen az egyházi vagy állami, akkor az értékek egy része közös lesz. Különbség, hogy az egyházi iskola kimondottan azt tartja hivatásának, hogy a gyerekeket elvezesse Istenhez, a gyerekben Isten képmását látja, az állami pedig fejleszteni akarja a tanulókat. Darnai János hangsúlyozta, ha nem is tudatosan, de a szülők vagy a kortárscsoport értékrendjét mindig követjük, tapasztalható ez a párkapcsolatban és a gyereknevelésben is. „A falak ereje nem a kövekben rejlik, hanem a védők szívében” – idézte fel az egri feliratot, mely igaz az iskolákra is.
Magyarországon sok az egyházi oktatási intézmény, mégis egyre kevesebben vallják magukat valamilyen felekezethez tartozó vallásos embernek. Schultz Zoltán felhívta a figyelmet arra, hogy ez azért is lehet, mert sok esetben a fenntartóváltást nem követte belső értékrendváltozás. Darnai János az iskolák átvételének eseteit vázolta fel, ami sokszor azért történik, mert így tud megmaradni az adott iskola. Máskor a nagy kínálatban kell megtalálni, mi az a specialitás, amiért érdemes a katolikus iskolát választani a sok kitűnő intézmény közül. Hozzátette, csak jóval később fog megmutatkozni, hogy a befektetett munka értékes volt-e. Rubovszky Rita úgy látja, az a technikai fejlődés, ami a gyerekeinket eléri, mérhetetlenül megváltoztatja a világot. Évszázadokon keresztül tapasztalt értékek megszűntek, mindent a piac irányít, egységes célról sem beszélhetünk. A katolikus iskoláknak ebben a „megatrendváltozásban” idő kell a válaszra.
Felvetődött a beszélgetés során az is, hogy a felgyorsult és globalizált világban a magyar köznevelés hagyománya és értékrendszere vajon tartható-e, ezen belül az egyházi intézmények tudják-e a keresztény értékeket közvetíteni.
Schultz Zoltán elgondolkodtatott arról, hogy a magyar oktatási trendnek kell-e követnie az európait. Tapasztalható elvárás a hagyományos oktatási rend fennállásával kapcsolatban akkor is, ha ez a mai diákgeneráció igényeivel és életvitelével nem feltétlen van összhangban. Hangsúlyozta, hogy az igényességet mindig szem előtt kell tartani, de az iskoláknak alkalmazkodnia kell a változáshoz. Szerinte a hagyományos magyar iskolarendszer nem lesz fenntartható, a diákok ki fognak belőle törni.
Rubovszky Rita szerint egyházi oktatásról akkor beszélünk jól, ha azok tényleges forrásairól beszélünk. Az alapítók szándéka sokkal közelebb állt ahhoz, amit ma alternatív személyközpontú oktatásnak tartunk. Fontos lenne visszaszereznünk ezt az identitást, és jó lenne, ha az egyházi iskolák nem a világháború előtti irányvonalat, hanem az alapítók által kijelölt eredeti irányt követnék.
János atya elmondta, tapasztalata szerint három-négy évente teljesen új generáció jön be, a megújulásra folyamatosan szükség van. A Kolping-iskolát hozta példaként, ahol alternatív módon tanítják a nem könnyen tanítható gyerekeket, mert azok igényeire és szükségleteire szabják az oktatást. Sokszor olvasni nem tudó gyerekkel kell valamit kezdeniük a szakiskolában, és nagyszerű asztalost, kőművest, festő-mázolót engednek ki a kezeik közül, aki az életét a kezébe vette, és képes a krisztusi, feltétel nélküli, mindent átadó szeretetre.
Vajon tudunk-e alkalmazkodni mi, pedagógusok ehhez a folyamatos változáshoz úgy, hogy közben megtartjuk az értékeinket? – tette fel a kérdést Gyenes Viktor.
Darnai János szerint, ha a pedagógus képzi magát, akkor képes alkalmazkodni. A fejlődés, a tanulás lehetővé teszi, hogy lépést tartsunk a világgal és a diákok igényeivel, de vigyázni kell, nehogy az innovációval értékek vesszenek el. Rubovszky Rita hangsúlyozta, soha ennyi elmagányosodott gyerek nem volt, mint ma. A legkonvertibilisebb valuta a kommunikáció, amit át tudunk adni a gyerekeknek. A covid által viharvert generáció nehezen tud kapcsolódni egymáshoz és a szülőkhöz, pedig a kapcsolódás a legfontosabb érték: aki nem tud kapcsolódni az emberhez, nem tud az Istenhez sem. Schultz Zoltán hozzátette, a diákoknak ma mindennél nagyobb igénye van a pedagógusokkal való személyes kommunikációra. Vannak olyan kommunikációs csatornák és platformok, amelyeken nem vagyunk jelen, és nem is célszerű, hogy jelen legyünk a diák számára.
Rubovszky Rita hozzáfűzte: a fiatalságban kialakult egy kettős kommunikáció. Az egyik az, ami megfelel az iskolának. Jól tud a gyerek katolikusul, reformátusul beszélni reggel nyolctól, délután és hétvégente azonban trágár kocsis lesz belőle. A gimnazista fiúk pornóoldalakat látogatnak, a szombati bulik horrortörténetekbe fordulnak. Egyre nagyobb a szakadék a kétféle viselkedés között. Olyan őszinte kommunikációs teret kell hogy létesítsen a szülő és az iskola, ahol ez a kettőség fel tud oldódni. Élenjáró egyházi iskolákban készítettek egy tesztet, ki hiszi el, hogy az Oltáriszentségben jelen van Jézus. 64 gyerekből 4 mondott igent. Ezen a ponton kell elkezdeni beszélgetni a diákokkal, mert ebben az őszinte légkörben tud megszületni az Istennel való beszélgetés.
A Lovassy Gimnázium igazgatója értékesnek látja a ma generációit, akik szeretnének együttműködni a pedagógusokkal. El kell fogadni, milyenek ők, hogy zajlanak a mindennapjaik. „Van remény, bizakodó vagyok velük kapcsolatban” – fogalmazott.
János atya elmondta, a reményt Isten kelti fel bennünk, és szítjuk mi magunk is a mindennapi munkába beleállva. A remény egy bizonyos idő után bizonysággá válik, amit jó megélni.
Felmerült, van-e olyan határvonal, amit egy egyházi iskolának meg kell húznia, amikor azt kell mondani, hogy valamit már nem engedünk be politikailag korrekt módon. János atya elmondta, a krisztusi igazság mutatja meg, mit enged be az iskolába és mit nem, de ezt az igazságot folyamatosan tanulja. Rubovszky Rita szerint egy magára valamit adó iskola nem szolgáltathatja ki a percnyi trendeknek sem a diákokat, sem a tanárokat, sem az iskolát, bárhonnan jöjjenek azok. Schultz Zoltán hangsúlyozta, hogy mindenről kell beszélni az iskolában, nem működik az elfojtás. A gyerekek úgyis behozzák a problémát, de annak feldolgozása után kialakul egy konszenzus.
Szerző: Vámossy Erzsébet
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír