Az adventi roráté szentmisék záró szentmiséjét a veszprémi Szent László templomban Dr. Udvardy György érsek mutatta be Szabó János gazdasági helynök, plébános atyával.
Érsek atya homíliáját olvashatják:
Kedves Testvérek!
A mai reggelen Keresztelő Szent János születésének a körülményeiről tudósít bennünket az evangélium. Tanít bennünket arra, hogy valójában az eseményekben, az események közepette az az ember lát, aki az Istennel személyes, bensőséges kapcsolatban van. Hiszen a kívülállók láttak egy számukra is csodálatosnak vélt születést, hiszen idősek már a szülők. Látták azt, hogy valami bizonytalanság van a névadás körül, de valójában mi történt, azt Erzsébet és Zakariás tudta. A kívülállók csak kérdést tudtak föltenni. Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilvánvalóan az Úr van vele. Aki az Istent jól ismeri, ő a világ dolgaiban is jól lát. Aki ismeri az Atyát, Fiút, Szentlelket, fölfedezi saját életében is a Szentháromság egyisteni jelenlétét. Az Ő törődésével, az Ő erejével, az Ő finom érintésével, az Ő bátorításával. Ilyen értő emberekké akarunk lenni. Az ünnep ezt akarja ajándékul adni számunkra, hogy értsük az Istent. Jól lássuk Őt, és ennek következtében, mint egy ajándékaként, gyümölcseként jól lássuk saját életünket. Fontos üzenete ez a karácsonyi készületnek. Hiszen ahogyan a mai hallelújás pár vers is ezt számunkra kifejezi, úgy tekintünk Jézus Krisztusra, mint a Nemzetek Királyára, az Egyház szegletkövére és az embernek -a teremtménynek- a megváltójára… Pedig a karácsony története leegyszerűsítve nem ezt jelzi számunkra. 
Hanem van egy szegényes körülmények között megtörténő születés. Aztán mégis csodálatos jelek, mert angyalok is énekelnek dicsőségről, az ember békességéről. Aztán érthetetlen módon, jönnek a pásztorok, mert számukra egyértelmű, hogy Isten jelt adott számukra. S aztán jönnek távoli vidékről a napkeleti bölcsek, hozzák ajándékaikat, ugyan ahhoz a gyermekhez. Nagyon könnyű lenne ezt a történetet, kedves történetté formálni. Nagyon könnyű lenne akár Istennel kapcsolatban is, egy ilyen nagyon könnyen érthető történetté formálni. Valójában ebben a gyermekben mi első pillanattól fogva -éppen az Egyházunk miatt-, fölfedezzük a Nemzetek Királyát. Fölfedezzük az Egyház Szegletkövét, és fölfedezzük – nekünk teremtményeknek- a Megváltónkat. Így akarunk tekinteni karácsonykor is a megszületett gyermekre. Ugyanakkor a gyermeksége, az a tény, hogy gyermekként születik, úgy lép be a világba ahogyan mi magunk is, ez tanít az Ő királyságáról. Tanít arról, hogy hogyan szegletköve az Egyháznak, s tanít arról, hogyan vált meg bennünket. Az a gyermek, aki ott van kiszolgáltatottan a jászolban, úgy születik, mint akiknek nincs otthonuk, mint akik hajléktalanok, mint akik csak irgalomból nyertek befogadást, mégis Őrá mondjuk: Ő a „Nemzetek Királya”. Nem csak a választott népé, hanem Isten új választott népén keresztül, az egyházon keresztül minden embernek, minden nemzetnek a királya. Uralkodni akar, ezért ünnepeltük nemrégiben Advent előtt Krisztus királyt, mint a világmindenség királyát. Uralkodik, de azon a módon, ahogyan a szívünkbe írta a szeretet törvényét… Ahogyan szívünkbe írta, a boldogságunkat, a megbocsájtást, a kiengesztelődést, a szeretetszolgálatnak a gyakorlását. Nemzetek Királya, mindenki előtt kinyilvánul még akkor is, ha most egy gyermek születésének az ünneplésére készülünk.
Milyen megerősítő mindannyiunk számára, hogy a mi készületünkben az Egyházunk vezet bennünket. Tanításával, liturgiájával. Tanít bennünket a kialakított szent hagyományával, s ez biztonságot jelent nekünk. Egyrészt bizonyosságot, mert érkezik az Úr, s Ő igazmondó és hűséges, és a szava mindig igaz és mindig hűséges. Mindig létrehozza azt, amit jelent, amit mond, létrehozza a mi életünkben is. Jelenti Istennek a biztonságát is. Istenhez férkőzni, Istennel kapcsolatba kerülni, az ember biztonságát jelenti. Ez nem hamis biztonság, nem a földi életre szóló, nem csak egyéni élet megmentésére irányuló, hanem az a biztonság, ami az örök életnek a biztonsága. Ez az, ami számunkra jelenti, -nekünk teremtményeknek-, ahogy a bibliai kép használja; a föld sarából alkotott embernek, nekünk jelenti a megváltás és a megújulásnak a lehetőségét. Azt a biztonságot, ami az örök életnek a biztonsága. Ezért amikor odafigyelünk és tekintünk a megszületett gyermeknek az arcára, a szemébe, akkor számunkra ez az örök üdvösséget, az örök életet jelenti. Ezért van az, ezért bizonyosság az, ami erőt ad nekünk, hogy mindennapi életünkben tudjunk Krisztus módjára cselekedni. Vagyis a születés, – Isten fiának a születése-, átrendezi gondolkodásunkat, értékrendünket, szokásainkat, kapcsolatainkat, vágyainkat, törekvéseinket azért, mert Ő a „Nemzetek Királya”. Ő az „Egyház Szegletköve”. Ő a teremtménynek – nekem-, Megváltóm.
Szent Ágostont szeretném idézni gondolattal amikor azt mondja; Ti amikor látjátok a gyermeknek a születését, s odamentek az Ő jászlához, akkor egy gyermeket láttok, s örültök ennek, s Jól teszitek. Halljátok az angyalok énekét, akkor örültök ennek, mert valami isteni dicsőség érint meg, s jól teszitek. Amikor látjátok a pásztoroknak és a királyoknak a hódolatát, akkor örültök, mert úgy gondoljátok, hogy ez a hódolat benneteket is illet. S jól teszitek, örüljetek. De tudjátok, hogy minden-minden -a Karácsony ünnepében is-, a Húsvétra, a Nagypéntekre és a Húsvét hajnalára irányul. Mert az angyalok énekében ki kell hallani a feszítsd meg kiáltást, a népnek a hódolatában a pásztoroknak és a királyoknak a hódolatában a népnek a hűtlenségét, mert minden-minden a Húsvétért, Nagypéntekért és Húsvét hajnalért van.
Így tekintünk most Karácsony közeli ünnepére. Fölemeljük a tekintetünket, mert hisszük, az a gyermek, aki születik és aki tanít bennünket, Ő valóban a Nemzetek Királya, Szegletköve az Egyháznak. A föld sarából alkotott embernek a megváltója. Öröm ez számunkra. Ámen.
A szentmise záró áldása előtt egy ünnepi pillanatra is sor került, amikor Szabó János plébános felkérte érsek atyát, hogy áldja meg a felújításon átesett szentségőrző oltárukat, hiszen egy templom felújításának legfontosabb része, hogy az méltó legyen az oltári szentség befogadására. Udvardy György érsek örömmel teljesítette a kérést, aki így fogalmazott: óriási kincs, hogy templomainkban Isten az Ő fiának megtestesült és áldozatul adott testével jelen van és ez a valóság. Óriási kincs, ajándék és erő ami a tabernákulumból árad felénk. Érsek atya azt kívánta, hogy legyen a plébániaközösség erőforrása, bátorítója.
A teljes szentmise itt visszanézhető: