Az Egyház e napon szentként ünnepli azokat a kisdedeket, akik ugyan még szólni nem tudtak, de halálukkal tanúskodtak Krisztus mellett, s így vérükben megkeresztelkedve az ő kísérő csapatát alkotják. „Kivétettek az emberek közül, mint zsenge áldozat az Istennek és a Báránynak.” Egyéni érdemük nélkül üdvözültek: így még inkább rámutatnak arra, hogy az ember az üdvösséget nem kiérdemli, hanem Isten ingyenes ajándékaként kapja.
E nap volt hajdan az Egyházban a gyermekek ünnepe. Ma is felhasználható arra, hogy templomi játékokat (betlehemezés) mutassanak be, továbbá, hogy a templomnak, felszerelésének, a miseruháknak, a szent edényeknek bemutatásával segítsük őket abban, hogy otthon legyenek a templomban.
Imádkozzunk e napon azokért a kisdedekért is, akiktől saját anyjuk vette el az élet és a megkeresztelés lehetőségét!
Szent Ágoston püspök beszédéből:
„Ma azoknak a kisdedeknek mennyei születésnapját üljük, kedves testvéreim, akiket — mint az evangélium elmondja — a kegyetlen Heródes király megöletett. Íme, az istentelen ellenség nem tudott volna jótéteményekkel sem annyit használni a gyermekeknek, mint amennyit gyűlöletével használt. Hiszen minél jobban túláradt e boldog kisdedek fölött a kegyetlenség, annál jobban eláradt rajtuk az isteni kegyelem. Boldog vagy, Jeruzsálem, Júda földje, mely a kisdedek fénylő seregét áldozati adományként ajánlhattad Istennek. Méltán ünnepeljük az ő mennyei születésnapjukat, kik elnyerhették az örök élet méltóságát, még mielőtt a jelen élet nyomorúságát tapasztalhatták volna. Heródes istentelensége anyjuk kebléről tépte le e gyermekeket, s méltán nevezzük őket mártír-bimbóknak, kiket még a tél hidegében szaggatott le a vad erőszak, de akiket az üldözés hamuja egészen tisztára tilolt.”
(Forrás: Éneklő Egyház)
