„Én az Úr, a te Istened arra tanítalak, ami javadra válik. És arra az útra vezetlek, amelyen járnod kell” – fogalmazta meg a tanítást dr. Udvardy György veszprémi érsek, a péntek hajnali rorate szentmisén a veszprémi Szent Margit-templomban.
– Az adventi idő a vigasztalás ideje. Advent kezdetén énekünkkel így fordulunk Istenünkhöz. Vigasztalást kérünk, s az Isten válasza: vigasztalódjék népem. S a vigasz nem egyszerűen bátorítás. Nem valamiféle túllendítés egy nehéz szakaszon, hanem ahogyan a mai olvasmány tanít bennünket: „Én az Úr, a te Istened arra tanítalak, ami javadra válik. És arra az útra vezetlek, amelyen járnod kell.” Milyen jó, hogy az Isten, az Úr, a Megváltó tanít bennünket. Mégpedig arra, ami javunkra válik. Van-e ettől nagyobb vigasztalás, és várhatunk-e ettől többet? – tette fel a kérdést a főpásztor.
– Talán sokak előtt ismert Franz Werfel kiváló könyve, amely Jeremiás prófétáról szól, aki küzd a népért, képviseli Isten akaratát a nép körében, s mégis egész élete mintha kudarcos lenne. S aztán elpusztul a nép, az idegen hatalmak elpusztítják a templomot, s ő a templom romjai között jár, siratja a népet, a templomot és egyszer csak egy cserépdarab kerül a lába elé, meg is botlik benne, lehajol, fölveszi és döbbenettel látja, csak annyi van ráírva, hogy élj. És ebben a pillanatban eszmél rá, hogy mindaz, ami eddig az életében történt, a meghívásában, a küzdelmeiben, a néppel való vitájában, akár az Úrral való perlekedésében, de akár a látszólagos pusztulásban is, ez valósul meg, hogy élj, mert az Isten, az életnek az Istene. Amikor halljuk, én a te Úr Urad, Istened arra tanítalak, ami javadra válik, akkor egészen biztosak lehetünk abban, hogy ez a javunk, ez az élet, mégpedig az örök élet, a teljes, az ép, a sérülés nélküli, az Istenben való – fogalmazott homíliájában az érsek, majd így folytatta:
– Nem egyszerűen eszközöket ad a kezünkbe az Isten, hanem a kapcsolatra hívja fel a figyelmünket és ebben erősít bennünket. Mint ahogyan a kapcsolatban is szükséges, hogy a két személy találkozzon, így találkozunk az Istennel. „Arra tanítalak, ami javadra válik.” Tanít bennünket helyes ismeretre, mert az ember értelemmel, érzelemmel, akarattal rendelkező teremtmény, Istennek a szeretett teremtménye. Szükséges, hogy jó ismeretünk legyen, szükséges, hogy jól ismerjük az Istent, mert akkor tudjuk jól szeretni. Hány és hány olyan esemény van az életünkben, amikor erre ösztökél bennünket az Isten. Jól ismerni azt is jelenti, együtt vagyok vele, ismerem szíve szándékát, ismerem szíve rezdülését. De javamat szolgálja akkor is, amikor törvényeket ad elém, olyan törvényeket, amelyek éltetnek. Isten törvényei mindig az életre tanítanak, mindig kijelölik az utat, és ez az út mindig az életnek az útja. Ezért figyelmeztet bennünket a Szentírás többször is: „Ne térj le róla se jobbra, se balra, mert ez az út az életnek az útja!” Ha az embernek nem lenne szabadsága, nem lehetne igazi, nem lehetne méltó Isten felé való fordulása sem. Mert Isten nem szolgákat akar, nem rabszolgákat, hanem Isten gyermekeket, akik örömmel élik a vele való kapcsolatukat. És ehhez szükséges a szabadság megélése. Tehát amikor az életünket átnézzük, az a kérdésünk, hogy mindaz, ami történt, mindaz, amit Istentől kaptunk, hogyan növelte, segítette Isten gyermeki szabadságunknak a megélését.
– És ez a tanítás azt is eredményezi, hogy Isten ismerete után, Isten parancsainak a megtartása után, szabadságunk megélésében, életünk mindennapi cselekedeteiben dönteni merjünk. Mégpedig az igazság mellett. És mennyire van szükség erre? Mert döntéseink vagy az életre irányulnak, vagy szükségszerűen a halált fogják eredményezni.
A döntéseinkben, szabadságunk megélésében, Istennel való kapcsolatunkban, a törvények jó ismeretében, megtartásában az életet választjuk. Micsoda szabadság és micsoda vigasztalás ez! Én, az Úr, a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, az életre. Legyünk hálásak ezért a tanításért, még akkor is, ha néha ez fájdalmas. Néha úgy éljük meg, Isten elvesz valamit, korlátoz, elzárja a lehetőségeimet, vagy egyszerűen csak nem értem, ez most mire fog vezetni? Ez most miért lesz jó? Bízzunk az Istenben! Ő, aki ilyen módon fordul felénk, nevelni, tanítani akar bennünket az életre, egészen biztos, hogy nem ad mást az örök élet helyett, mint saját magát.
A mai napon úgy áll előttünk a hozzánk érkező Isten, mint a szülő, aki szereti a gyermekét, mindent a javára akar fordítani, így ajándékoz meg bennünket. Így lettünk megajándékozottak a mai reggelen is. Használjuk fel szépen ezt a mai napot. Ámen.
A szentmisén koncelebrált Tornavölgy Krisztián érseki irodaigazgató, plébános valamint Tamás Zoltán káplán.
