„A művészet képes arra, hogy kifejezze és láthatóvá tegye az embernek a láthatón túli dolgok felfedezésére, a végtelen megismerésére irányuló vágyát. Mint a végtelenre, a szépségre, az igazságra nyíló kapu átvezet a megszokott, mindennapi dolgok határain.” (XVI. Benedek pápa)
A Szaléziánum legújabb kiállításának – az Ars Sacra – Sacra Liturgia „Szépség és méltóság a Katolikus Egyház liturgiájában” – megnyitóját szeptember 20-án tartották. Az Ars Sacra fesztivál keretében megrendezett kiállítással a Központ elindulásakor kitűzött célt próbálták megvalósítani: “nyitott Egyházként” megszólítani, nemcsak a vallásukat megélő, hanem az Istent kereső embereket is. A kiállítás létrehozásánál fontos szempont volt, hogy olyan díszletet, élő környezetet építsenek a tárlathoz, amelyben a tárgyakat saját funkciójukban mutatják be, hiszen ezek többségükben nem múzeumi műtárgyak, hanem ma is használatban vannak. Azáltal, hogy kihangsúlyozzák az eszközök liturgiában betöltött szerepét azok számára is közelebb hozzák, akik nem annyira járatosak a katolikus egyház szertartásaiban.
A tárlat megnyitóján köszöntőt mondott dr. Márfi Gyula érsek, aki az ars sacra (szent művészet) szépségteremtő erejéről beszélt, és az itt kiállított tárgyakról, amelyek bizonyítják a kívülállók számára, hogy a keresztény hitnek van szépségteremtő ereje. Ez megmutatkozik az irodalomban, zenében, építészetben, a képző- és iparművészetekben is. Mindenkit óvott attól, hogy éles határt húzzon a szakrális és profán művészet között. Véleménye szerint minden, ami igazán szép, az szakrális is. A kettő nem csak, hogy érintkezésben van egymással, hanem át is hatják egymást. Kétségtelen, hogy a művészi alkotások illenek a liturgiához és törekedni kell arra, hogy liturgia az szép legyen. A kiállítást megtekintéséhez azt kívánta, hogy mindannyian hitünkben is egy kicsit megerősödjünk.
Cséry Gergő nemesgulácsi plébános, a kiállítás kurátora beszélt a kiállításon megtekinthető tárgyakról, melyeket három csoportba lehet sorolni. Ezek a liturgikus textíliák, ötvösművészeti eszközök és könyvek. Hangsúlyozta, hogy ezeknek a tárgyaknak a szépsége a fontos és nem a drágasága. Vannak köztük olyanok is, amiknek nem nemesfém az alapanyaga és nem is elismert művész készítette, hanem egy egyszerű falusi asszony, aki csipkét horgolt vagy hímzett. Ezeken a tárgyakon is látszik a gondosság, ahogyan készítették és ami ennél sokkal fontosabb a hit és az elköteleződés. Szépségük és díszítésük nem önmagáért való, hanem eszköz az Isten szolgálatára és az Isten iránti vágyódást és szeretetet fejezi ki.
A kiállítást Felhősi István festőművész nyitotta meg. Az ars sacra kétezer éves történetének fejlődéséről beszélt. A keresztény művészet egy hosszú fejlődési utat járt be és folyamatosan megújult, míg elért napjaink művészetéhez. Ehhez a folyamathoz igazodnak a liturgiák és ezek megjelenési formái is. Mindaz, amit itt bemutatnak ennek a folyamatnak az összesítése. Akár a miseruhákon keresztül meg lehet figyelni azok változásait a különböző korszakokban.
A megnyitón közreműködött a győri Czuczor Gergyel Bencés Gimnázium és Kollégium fiúkórusa a Collegium Musicum Jaurinense Kelemen Áron OSB Karnagy vezetésével. A Collegium Musicum Jaurinense egy olyan együttes, amely a gimnáziumba járó diákokból és tanáraikból áll, amelyet a közös munka és a közös szolgálat formál olyan emberi közösséggé, amelyben a sokféle zenei múlttal rendelkező tagok tanulhatnak egymástól, és fejlődhetnek együtt hitben, tudásban, emberségben. A kiállítás megnyitóját követően felemelő koncertet adtak a Szent Mihály Bazilikában, amelyben a liturgia állandó részeiből az Agnus Dei és a Sanctus feldolgozásai is elhangzottak. Fennállása során a kórus számtalan külföldi vendégszereplésen vett részt, eddig négy CD-jük jelent meg, amelyek megvásárolhatók a Szaléziánum könyvesboltjában is.
[simpleviewer gallery_id=”637″]