Jeri atya 1985-től 1990-ig volt káplán templomunkban, és azóta is számtalanszor látogat el hozzánk, amikor a régi hittanosai esküvőre vagy keresztelőre hívják. Most is örömmel tett eleget Dezső atya meghívásának. A március 20-án, 21-én és 22-én tartott lelkigyakorlatának témája az istenhit, a bűnbánat és az Isten akaratára hagyatkozás fontossága az életünkben.
Isten elfogad engem olyannak, amilyen vagyok, csak egyet kér, hogy nyissam meg a szívemet, fogadjam be az Ő kegyelmeit. Manapság nincs időnk az imára – mondják sokan. Korunk ismertetőjele az, hogy az ember elszakadt attól a forrástól, ahonnan elindult, vagyis Istentől, akitől minden származik, aki mindent és mindenkit éltet. Mindennek az ’én’ lett a középpontja, ahol Istennek kellene lennie. Pedig tudjuk, mennyire veszélyes az, ha elveszítjük Istent. Ha üres az ember és üres a szíve, vákuum keletkezik, amely beszippant mindenféle istenpótlékot. Istent mással pótolni nem lehet. A hit éve van, törekedjünk arra, hogy hitünkben megújuljunk, és a lelkigyakorlat is jó alkalom arra, hogy felülvizsgáljuk istenkapcsolatunkat. Olyan értékrendet kell felépítenünk magunkban, amely a keresztény emberhez méltó.
A lelkigyakorlat az Istenhez vezető út keresése. Ha eltávolodtunk, a visszavezető utat kell keresnünk, bármennyire nehéz is lehet visszatalálnunk. A hit útjára rendszerint a családban lépünk először. A hit Isten ajándéka, de a szülők sokat tudnak segíteni a kialakulásában, ha komolyan veszik a gyermek megkeresztelésekor tett ígéretüket. A hit nagy kincs, igazi menedék a mai világban. Kérjük az Urat, hogy megtaláljuk, hogy egyre jobban erősítse meg bennünk, és ne veszítsük el soha.
Mi a bűnbánat, és mit jelent számunkra a bűnbocsánat?
Ha belepillantunk a Szentírásba, vagy elolvassuk a Tízparancsolatot, látjuk, mennyi bűn van. Ugyanakkor a mai világban járva, úgy tűnik, mintha egyre kevesebb bűn lenne. Ez persze nem azt jelenti, hogy a bűnök nem ugyanazok, hanem a mai társadalom sajnos megtalálta a bűnök feloldozásának módszerét. Az egyik ilyen „módszer” a bűn tagadása. Pedig súlyos következményei lehetnek annak, ha a bűnt nem nevezzük bűnnek. A másik „módszer” a bűn minimalizálása, vagyis a súlyos bűnt jelentéktelen hibának tartjuk, amiről nem is tehetünk.
Mi is a bűn? – Tudatos szembehelyezkedés Isten akaratával, helyette ragaszkodás a saját akarathoz, annak ellenére, hogy ez rossz. Az ember életének lényege, hogy megdicsőítse Istent. A bűnös viszont nem ezt teszi, és ez ellentmond az ember lényegének. Könnyű mélyen elmerülni a bűnben, de onnan ismét a felszínre kerülni már sokkal nehezebb. Vannak csodálatos, rendkívüli megtérések, mint például Szent Ágostoné.
Aki életében felismeri Isten megbocsátó szeretetét, az isteni irgalomnak kiáradó, embert megújító erejét, az könnyebben teszi meg az Istenhez visszavezető, bocsánatért könyörgő lépést a bűnbevallásban, a gyónásban. Biztosak lehetünk abban, hogy Isten mindig megbocsát nekünk.
Kétféle vallásosság létezik, az egyik azt kérdezi, Isten mit tesz értem, a másik, hogy én mit teszek Istenért. Az utóbbi a „teljesítmény-ízű” vallásosság. Elégedetten veszem számba, hogy én mennyi mindent tettem Istenért, milyen jó vagyok, tehát várom a viszonzást. A másik módon vallásos ember belátja, mennyi jót tesz vele Isten, és hálát ad érte mindennap. Minden gyónás külön kegyelem és áldás. Ha ennek tudatában megyünk gyónni, annak reményében, hogy ismét megtérhetünk, ismét újra kezdhetjük, mert bocsánatot nyertünk, nem érezzük magunkat kínosan, és nem halogatjuk a gyónásunkat.
Használjuk ki a kegyelmet, amit Isten ad nekünk, legyen őszinte bűnbánatunk, és bízzunk Isten megbocsátó szeretetében!
Az ember számára az élet a legdrágább és a legbecsesebb a világon. Mindenki jól, sikeresen és boldogan akar élni. Minden életkorban másként gondolkodik az ember az életről, de a saját elgondolása szerint akar élni. Isten boldogságra teremtett minket, mégis nagyon kevés ember tartja magát boldognak. Hol van a hiba? Az lehet, hogy hamis elképzeléseink vannak a boldogságról, és ezek nem engedik, hogy elmerüljünk benne. Azt hisszük, csak akkor lehetünk boldogok, ha a kitűzött célunkat elérjük, ha a kiszemelt embert vagy tárgyat birtokoljuk. Arra koncentrálunk, hogy mi mindenünk nincs, nem arra, amink van. Azt gondoljuk, hogy meg kell változtatnunk a körülöttünk élő embereket, és a körülményeinket.
Ne magadra építs, hanem Istenbe vesd minden reményedet! (Kempis Tamás) A világ mindig mást kínál, mint amit a Jóisten akar a lelkünkbe ültetni. Ma a fiatalokat állandóan az önmegvalósításra buzdítják. Pedig minél jobban megvalósítod az embertársad boldogságát, minél jobban segíted az Istennel való kapcsolatában, annál boldogabb leszel te magad! Minél jobban meg tudsz feledkezni magadról, annál boldogabbá válsz. Korunk egyik legjellemzőbb életérzése a bizonytalanság, az aggódás. Aggódunk szeretteink miatt, az egészségünk miatt, meglévő értékeink miatt. Sohasem voltak az emberek ennyire bebiztosítottak, mint ma, mégsem nyugodtak. Bizonytalanok vagyunk önmagunkban, és attól félünk, hogy elveszítjük mások szeretetét. A hívő ember amiatt is aggódik, hogy megfelel-e Isten elvárásainak, tervének. Elég erős-e a hite, tud-e mindig Istenre hagyatkozni.
Ne feledjük, hogy a mi erőnk Krisztustól jön. Szent Pál apostollal fel kell kiáltanunk, hogy már nem én élek, hanem Krisztus él bennem.
Amikor életünk boldogságára gondolunk, tekintsünk fel Máriára is. Miként érte el ő a tökéletességet, a boldogságot? Neki is megvoltak a maga tervei az életére, a boldogságára nézve. Mária azonban hitt Istenben, és az Ő akaratát cselekedte. Aki az Ő akarata szerint cselekszik, boldog lesz. Mária életéből látjuk, hogy érdemes vállalni a küzdelmet, a szenvedést, a megpróbáltatást, ki kell tartani a legnagyobb reménytelenségben is.
Mindenkinek lehet természetesen terve, elképzelése az életéről, de nagyon fontos, hogy tudjuk Istenre bízni a beteljesítést. Uram, legyen minden az én életemben, ahogy Te akarod! Ahogy Mária mondta: Legyen nekem a Te igéd szerint!
Befejezésül Jeri atya elmondta, hogy Gölléről érkezett, ahol Fekete István, a híres író született. Mély hitű és mélyen vallásos ember volt. Természeti írásaiban mindig feltárja a teremtő Isten nagyságát és az ima fontosságát. Hazafias érzületére és istenhitének mélységére bizonyíték a következő idézet:
„Ne imádj mindent, édes magyarom, ne imádj semmit, csak az Istent! Mert nem tudod, milyen idők jönnek, és nincs az a vihar, amely elpusztíthatna, ha veled van az imádság, és veled van az Isten.”
Demény Anna