Az irgalom példázata egy örökzöld téma, mely mindig új fényt vet az emberi szívre és cselekedeteire. Steinbach József református püspök megragadta ezt az örökérvényű témát a veszprémi ökumenikus imahét hetedik napján, amikor arról beszélt, ki is valójában a felebarát.
Az ökumenikus imanyolcad szombati napján az Árpád-házi Szent Margit templomban gyűltek össze közös imádságra a Krisztus hívők. Dr. Udvardy György köszöntőjében elmondta, hogy Egyházaink gyűjtenek egybe bennünket Istennek az igéje, Istennek a szava, mert hiszünk az Úr szavának, aki imádságra buzdított bennünket, aki az egységet meg nem szűnő feladatként állítja elénk. Hisszük, hogy a kimondott szó, hogy a kimondott imádság teremti mindazt, amit jelentenek.
– Testvérek, ma a keresztények látható egységéért imádkozunk istentiszteletünk során az irgalmas szamaritánus történetére figyelünk, hogy meghalljuk a mennyei hívást arra, hogy szeressük Istent és úgy szeressük felebarátainkat, mint magunkat. A szeretet parancsát emlékezetünkbe idézve hálaadással és örömmel készüljünk arra, hogy a szeretet Istenével találkozunk.
Steinbach József református püspök úr igehirdetésében Jézus szavait idézte, a felebarát az, aki irgalmas. Ez az egyszerű definíció hordozza magában az emberi kapcsolatok és a világ megváltásának titkát. Az irgalmasság négy lépése olyan útmutatás, mely mélyen beivódik a lélekbe és újraértelmezi az emberek közötti kapcsolatokat. Az első mozzanat az, hogy megállunk. Ahogy a példázatban az irgalmas szamaritánus megállt, úgy mi is meg kell, hogy álljunk azok mellett, akiknek szükségük van ránk. Ebben a rohanó világban, ahol az idő az egyik legnagyobb kincs, megállni valakinek a segítségére lenni, valóban jelentős tett.
A második lépés, hogy lehajlunk. Nem leereszkedve, hanem önmagunkat alázva meg, közeledünk a másikhoz. Ez az igazi krisztusi lehajlás, mely nem csak a másikat emeli fel, hanem önmagunkat is.
A harmadik lépés, hogy bekötözzük a sebeket. Itt nem a sebek feltárása a cél, hanem a gyógyulás elősegítése. Az irgalmas szamaritánus nem csak a fájdalmat látta, hanem azon dolgozott, hogy az áldozat sebei begyógyuljanak.
Végül, a negyedik mozzanat, hogy biztonságos helyre visszük az embert. Ez lehet az igazi fogadó, az egyház, ahol az emberek megtalálhatják a szeretet és a gyógyulás lehetőségét. Püspök úr szavai arra emlékeztetnek, hogy az irgalom nem csak egy pillanatnyi cselekedet, hanem egy életforma. Ahogy Jézus Krisztus volt az irgalmas szamaritánus példája, úgy nekünk is követnünk kell ezt a példát, hogy valóban megváltoztassuk a világot az irgalom által.
