Az egyház idén április 11-én ünnepli az Isteni Irgalmasság vasárnapját, melyet a szent lengyel pápa, II. János Pál alapított 2000. április 30-án. Ezzel tett eleget Jézus kérésének, melyet Szent Fausztina nővérnek fejezett ki. Az Isteni Irgalmasság apostolaként tisztelt szerzetesnőnek az első és a második világháború között többször megjelent a feltámadt Jézus.
Fausztina nővér látomása: a Feltámadt Jézus és két fénysugár
„…Azt kívánom, hogy az irgalmasság ünnepe menedék és menekvés legyen minden lélek, de főleg a szegény bűnösök részére” (Napló, 699) „Az emberiség mindaddig nem talál békét, míg nem fordul bizalommal irgalmamhoz.” (Szent Faustyna Kowalska: Napló, 300) – mondta Jézus Fausztina nővérnek, aki ezeket a szavakat Naplójában lerögzítette.
Jézusom, bízom benned
Az Isteni Irgalmasság terjesztésére Jézus egy képet bízott Fausztina nővérre az 1931. február 22-i látomásban, amelyről ezt olvashatjuk a Naplóban: „Este, amikor a cellámban voltam, megpillantottam az Úr Jézust fehér ruhában. Egyik kezét áldásra emelte, a másikkal megérintette mellén a ruháját. Melléből a ruha nyílásán két hatalmas sugár tört elő, egy piros és egy halvány. … Kis idő múlva azt mondta Jézus: ‘Fess egy képet annak alapján, amit látsz, ezzel az aláírással: Jézusom, bízom Benned.’ (Napló 47). ,,Azt kívánom, hogy a képet… Húsvét után az első vasárnapon ünnepélyesen áldják meg. Ez a vasárnap legyen az Irgalmasság ünnepe!” (Napló 49). A Krisztus átszúrt szívéből kiáradó két fénysugár, amely beragyogja a világot, a vért és a vizet képviseli – magyarázta el maga Jézus egy napon Szent Fausztina nővérnek. Abból a szívből az irgalmasság nagy forrása fakad, amely az emberiségre árad – mondta Szent II. János Pál 2000. április 30-án, a Húsvét utáni első vasárnapon, amikor a Megtestesülés Misztériumát (Incarnationis Mysterium) ünneplő jubileumi évben a szentek közé iktatta a lengyel nővért.
2000. április 30. Faustyna Kowalska nővér szentté avatása
Húsz évvel a Dives in Misericordia – k. enciklika közzététele után, a 2000-es Nagy Jubileumi év közepén, Karol Wojtyła szentté avatta Maria Faustyna Kowalska nővért, aki fiatalon, 33 éves korában hunyt el 1938. október 5-én. Szent II. János Pál a 118. zsoltár szavaival kezdte a szertartáson mondott homíliáját, amelyet Húsvét nyolcadában énekelünk: „Adjatok hálát az Úrnak, mert jó: irgalma örökké tart” (Zsolt 118,1).
Josefow-kolostor, Krakkó
Jézus átszúrt szíve minden irgalom forrása
Olyan, mintha a zsoltáros szavait a feltámadt Krisztus ajkáról gyűjtöttük volna egybe, aki a Cenákulumba elhozza az Isteni Irgalmasság nagy hírét és az apostolokra bízza a küldetést: „Békesség nektek!” […] Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket”. E szavak után rájuk lehelt és folytatta: „Vegyétek a Szentlelket. Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer, akinek pedig megtartjátok, az bűnben marad” (Jn 20,21-23) – idézte János evangéliumának szavait Szent II. János Pál, majd emlékeztetett rá: mielőtt kiejtené ezeket a szavakat, Jézus megmutatja az apostoloknak kínszenvedése sebeit, különösen szíve sebét, amely az emberiséget elárasztó nagy irgalmasság forrása. A keresztre feszített Krisztus szíve által az Isteni Irgalmasság eljut az emberekhez: „Lányom, mondd el, hogy én magam vagyok a Szeretet és az Irgalom” – kéri Jézus Fausztinát (Napló, 374). Krisztus ezt az irgalmasságot a Szentlélek elküldésével árasztja ki az emberiségre, aki a Szentháromságban a Szeretet személye, hangsúlyozta a lengyel pápa.
Milyen lesz az emberiség jövője?
„Az emberiség mindaddig nem talál békét, míg nem fordul bizalommal irgalmamhoz” – mondta Jézus Fausztinának. A lengyel szerzetesnő révén ez az üzenet örökre kapcsolódik a XX. századhoz, amely híd a harmadik évezred felé. Mit hoznak majd az előttünk álló évek? Milyen lesz az ember jövője a földön? – tette fel homíliájában a kérdést Karol Wojtyła pápa, prófétai szavakkal válaszolva, amelyek üzenete a jelenlegi világjárvány idején különösen időszerű: „Mi ezt nem tudhatjuk. Azonban az bizonyos, hogy a fejlődés, a haladás mellett sajnos nem fognak hiányozni a fájdalmas tapasztalatok sem. Azonban az Isteni Irgalmasság fénye, amelyet az Úr ismét a világnak kívánt adni Fausztina nővér karizmája által, megvilágítja majd a harmadik évezred embereinek útját. Mint egykor az apostolok, ma is szükség van rá, hogy az emberiség befogadja a történelem Cenákulumába a feltámadt Krisztust, aki megmutatja keresztre feszítése sebeit és ezt ismétli: „Békesség nektek!”. Szükség van rá, hogy az emberiség hagyja, hogy áthassa a Lélek, amelyet a feltámadt Krisztus adományoz neki. A Lélek az, aki begyógyítja a szív sebeit, ledönti a falakat, amelyek elválasztanak bennünket Istentől”.
Az Isteni Irgalmasság és Krisztus Feltámadása
Nem gondolhatunk az Isteni Irgalmasságra Urunk Feltámadása nélkül, mert a Feltámadás az Isteni Irgalmasság kinyilatkoztatásának a csúcsa, nyitás az örök életre, a legnagyobb ajándék, amelyet Isten Krisztusban az embernek felkínál. Jézus éppen azért jött el a világba, hogy kinyilatkoztassa Isten irgalmas arcát – fejtette ki homíliájában Szent II. János Pál. Irgalmasságának üzenete továbbra is eljut hozzánk a szenvedő ember felé kinyújtott kezének gesztusával. Így látta Őt és így hirdette Őt minden földrész embereinek Fausztina nővér, aki Krakkó Łagiewniki kolostorába visszavonulva életét az irgalmasság énekévé tette: Misericordias Domini in aeternum cantabo.