Az ökumenikus imanyolcad negyedik alkalmán Wessetzky Szabolcs református lelkész és dr. Takáts István érseki általános helynök várta a híveket a Feltámadt Üdvözítő-templomban.
Dr. Takáts István érseki általános helynök, plébános atya köszöntötte az egybegyűlteket:
– Nagy örömmel és szeretettel köszöntöm minden testvérünket, aki elfogadta a meghívást és szeretne ma együtt imádkozni, együtt lenni velünk, Istent dicsérni, a közös értékeinket megvallani, a szívünket együtt felemelni. Az idei ökumenikus hetet a Burkina Fasó-i keresztény közösségek dolgozták ki. Nyugat-Afrikának ez az országa sokat szenvedett ország, ahol több mint 60 százaléka a lakosságnak muszlim és körülbelül 26 százalékra teszik a keresztényeket, abból 20 százalék a katolikus, hat pedig a protestáns felekezet. Az üldöztetést különösen Afrika országaiban élik meg keresztény testvéreink. Ahol a központi kormányzat nem elég erős, ott kereszténynek lenni, az majdnem egyenlő a vértanúság vállalásával. Ők erre az imahétre az irgalmas szamaritánus történetét ajánlják a mi figyelmünkbe. Ha ábrázolásokat látunk, azok olyan szépen megmutatják a történet titkát, hiszen gyakran a szenvedőhöz lehajoló szamaritánusban Krisztust ábrázolják, és akihez lehajol, a bajba jutott emberben is, Krisztust. Milyen jó tudni és tudatosítani, hogy minden szenvedőben, minden üldözöttben, minden fájdalommal teli életben maga Krisztus szól, szólítja a mi szeretetünket és azt is milyen jó tudni, hogy itt a világban Istennek minden emberi fájdalom fontos. Aki nem megy el senki mellett sem, aki mindig lehajol. Milyen szép, hogy mind a kettő Krisztussal való találkozásra ad lehetőséget. Szeretnénk ezt a mai imát is ennek fényében megtenni, az irgalomnak embereivé válni, a hozzánk lehajló isteni szeretetben, mások segítségében ünnepelni azt, aki lehajol minden emberi szenvedéshez és szenvedőhöz, és azt is, hogy minden szenvedőben esélyt kapunk találkozni Istennel. S közben pedig hálát adunk azokért, akik akár az életük árán is kitartanak Krisztus mellett, hiszen tudjuk, ők az egyház kincseit adják. Ők mutatják meg, mit jelent igazán a feltámadás hitében élni, hiszen valami nagyon jóról, nagyon szépről, egy még nagyobb jóért is le tudnak mondani, az életüket is fel tudják áldozni ezért a reményért. Emlékezzünk azokra, tehát a Burkina Faso-i testvéreinkre és mindazokra, akik hitükért, keresztény testvérünkként üldözést szenvedne, és emlékezzünk arra az isteni válaszra, az irgalomra, amelyre meghív mindannyiunkat. Ez az isteni irgalom szeretne minket is gyógyítani ott, ahol sebzettek vagyunk.
Ezt követően Wessetzky Szabolcs, kádártai református lelkész hirdetett igét.
A lelkész a 34. zsoltár szavai mentén kérte fel a gyülekezetet arra, hogy hagyjanak fel a rosszal és cselekedjenek jót. Az igehirdetés középpontjában azoknak a belső küzdelmeinek és döntéseiknek a megértése állt, melyek hatással vannak mindennapi életükre.
Az elhangzott szavak szerint a “rossz” nem csupán emberi hibákat, hanem a bűnt jelenti a Biblia szemszögéből. A lelkész arra buzdította a híveket, hogy nézzenek szembe múltjuk hibáival, és ismerjék fel azokat a döntéseiket, melyeket Isten nélkül hoztak meg. Ugyanakkor hangsúlyozta, az Istenhez való imádság és könyörgés fontosságát a múltbéli hibák megváltoztatásában.
A “jó” fogalmát a lelkész az élő Istenhez viszonyította: az Ő közelében élni, az Ő útjait követni és az Ő nagyságának kisugárzásával az emberek vonzását szolgálni – magyarázta. Az igehirdetés a keresztény lét mélyebb jelentésére összpontosított, hangsúlyozva az élő Isten iránti bizalmat és a mindennapi életünkben való követés fontosságát.
Az igehirdetés további részében a lelkész rámutatott arra, hogy az Úrhoz kiáltókra az Úr figyel és kimenti őket minden bajból. A megtört szívűekhez közel áll és a sebzett lelkeket megsegíti. Wessetzky Szabolcs egy szemléletes példával illusztrálta ezt, említve a Szahara déli részén élő embereket, akik az esős évszakban vetik el az utolsó élelmüket, bízva az Úrban és az esőben. Majd arra buzdította a híveket, hogy higgyenek abban, hogy az Úr mindannyiunkat kimenti a nehezítő körülményekből és megőriz mindannyiunkat.
