Veszprémi Érsekség - A Veszprémi Főegyházmegye honlapja

Szent Valentin ünnepéhez és Ferenc pápa kezdeményezéséhez kapcsolódva dr. Márfi Gyula érsek február 16-án együtt ünnepelte az „örökre szóló igen” örömét a Szent Mihály Bazilika Főszékesegyházban egybegyűlt szerelmespárokkal, jegyespárokkal és házaspárokkal.

Az ünnepi szentmise elmélkedésében a házasokhoz illetve a házasságra készülőkhöz szólt. Hangsúlyozta annak fontosságát, hogy egymás iránti kapcsolatainkban ne legyünk felszínesek, felületesek. Nagyon sok elmélyült barátságos és őszinte beszélgetésre, időre van szükség ahhoz, hogy egymást valóban felismerhessük és ennek nyomán valóban szerethessük.

Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című művére utalva idézte: A róka is azt mondja a kis hercegnek, hogy az idő, amelyet a rózsáddal töltöttél az teszi őt egyetlenné, páratlanná a világon.

Ha nem számunk egymásra elég időt, ha csak úgy futtában történik az ismeretség, ha csak felszínes dolgokról beszélünk, de egymás szívének a szándékait, a tudásunkat, az érzelmeinket nem tárjuk fel egymás előtt, akkor nem is ismerjük a másikat és akkor nem tudjuk őt szeretni sem. Még a házasokra is érvényes ez újra-meg újra még mélyebben ismerjék meg egymást.

A szentmisén azért imádkoztak, hogy Istentől megkapjuk azt a kegyelmet, hogy élni és halni tudjunk egymásért és így jussunk le a teljes boldogságra.

Nagy Károly apátkanonok idézte a Szentatya gondolatát: A házastársak Istentől kérték a kegyelmet, hogy amint Ő saját Fiának életét adta, ezáltal ugyancsak legyenek képesek a házastársak egymásért mindent feláldozni.

A szentmise végén Érsek atya Isten közbenjárását kérte, hogy ki tudjuk mondani újra meg újra: Szeretlek téged most és mindörökre! Majd megáldotta a megjelent párokat, akik a nap emlékére mézeskalács szívet vihettek haza magukkal.

A ka­to­li­ku­sok kö­ré­ben már a kö­zép­kor­ban szo­kás volt, hogy Szent Valentin nap­ján a sze­rel­me­sek ap­ró­sá­gok­kal lep­ték meg egy­mást. Ez ar­ra ve­zet­he­tő vissza, hogy Szent Valentin vér­ta­nú, aki a 3. szá­zad­ban élt, kert­jé­nek vi­rá­ga­i­ból rend­sze­re­sen meg­aján­dé­koz­ta a szo­mor­ko­dó­kat. Ő azért szen­ve­dett vér­ta­nú­sá­got, mert ke­resz­tény szer­tar­tás sze­rint ad­ta össze a sze­rel­mes­pá­ro­kat.

[simpleviewer gallery_id=”478″]