Búcsúi ünnep a hévízi Szent Lukács Idősek Otthonában, Segítő Szűz Mária napján
Segítő Szűz Mária napján tartotta hagyományos búcsúi ünnepét a hévízi Szent Lukács Idősek Otthona, amelyben szentmisével és egy szalvétakiállítással köszöntötték az immár 21 éve működő intézmény lakóit és dolgozóit.
Kiss László, Hévíz esperes-plébánosa az ünnepi szentmise kezdetén emlékeztetett, a főcelebráns, Dr. Takáts István érseki általános helynök e falak között szolgált 2002-ben és 2003-ban lelki igazgatóként, az érseki helynök pedig azt mondta: a mai napig hazajön ide, s most is vannak még ismerős arcok, akikkel két évtizede – és persze azóta számtalanszor – találkozott.
Ezt az alkalmat az otthon mai és egykori lakóiért, dolgozóiért ajánlotta fel, emlékeztetve: életünk során megkötöz bennünket a harag, a félelem, az irigység, pedig Isten örömtelinek szeretne látni bennünket, és ebben segít is nekünk.
Dr. Takáts István szentbeszédében rámutatott: Máriának, a keresztények segítőjének ünnepén égi közbenjárónkat köszöntjük, hozzá fohászkodunk, VII. Pius pápa óta.
– Milyen jó megtapasztalni Mária személyében azt, hogy életünk leglehetetlenebb helyzeteiben is az ő segítségét érezhetjük, átélhetjük. Ezért arra biztatok mindenkit, ha betérnek ebbe a kápolnába, akkor segítő égi édesanyánkban, Máriában való reményük erősödjön – fogalmazott az érseki helynök, hangsúlyozva: ahogyan ő hajdan benne volt Isten terveiben, „úgy az Úr a mi életünkkel is sok szépet megálmodott, épít, számít ránk s bizalma újra és újra felénk fordul”, de mindez csak úgy születhet meg, ha mi is igent mondunk. Hozzátette: gyakran mulasztással vétünk, mert sok jó, amit megtehetnénk, nem válik valóra. „Mária igenje is erre hív s figyelmeztet minket” – tanított dr. Takáts István.
Az ünnep folytatásaként megnyílt a Kiss Józsefné szalvétagyűjteményéből válogató tárlat, amely előtt Karácsonyné Kiss Enikő intézményvezető kiemelte: életünk során nemcsak széppel, hanem gondokkal, problémákkal is találkozunk.
– Jó esetben van mögöttünk egy segítő család, támogató környezet, esetleg a szociális háló, de gyakran olyan problémákkal szembesülünk, amelyeket mindez nem tudja megoldani. Ez esetben olyan erőforrást és lehetőséget kell találnunk, amelybe belekapaszkodhatunk. Ilyen lehet a vallás, vagy akár a varrás, a festés, a gyűjtőszenvedély.
Utóbbira példa néhai Kiss Józsefné, aki mintegy hat évtizeden át mintegy 1500 különleges szalvétát halmozott fel, témánként rendszerezve, kategorizálva azokat.
– Ez a hatvan év Magyarország és a világ történelmében is egy hullámzó, szomorú és vidám időszakoktól szabdalt éra volt – mondta beszédében Szabó Zsolt Szilveszter, a gyenesdiási József Attila Művelődési Ház és Könyvtár igazgatója. – Háborúk után új háborúkkal, diktatúrákkal, hirtelen beköszöntő szabadsággal, rendszerek, divatok, ideák sűrű váltakozásával. Amikor a nagyvilágban történt változásokkal párhuzamosan a mindennapi élet is folyamatosan mozgásban volt, s van még ma is.
A kulturális szakember sorolta: a szalvéták például vendéglátóhelyekről, levelezőpartnerektől, más gyűjtőktől származnak, s a tágabb család is mindig eltett egyet-egyet az ünnepekre vásárolt, vagy kirándulásokról, utazásokról hazahozott különlegességekből, amelyek között a húsvéthoz, karácsonyhoz kötődő daraboktól a mese- és állatfigurás szalvétákon keresztül a virágos példányokig sok minden megtalálható.
