Veszprémi Érsekség - A Veszprémi Főegyházmegye honlapja

Azevedo tanúságtételében kiemelte, hogy élete középpontjában az Eucharisztia áll. Felidézte: 1980-ban a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust Brazíliában tartották, és Szent II. János Pál pápa ellátogatott az ő városába, Fortalezába is. A város akkori bíboros érseke, Aloísio Lorscheider megbízta azzal, hogy a pápai szentmise keretében a felajánláskor a város fiataljainak nevében adjon át egy ajándékot a Szentatyának. Az ifjú Azevedo kicsit zavarba jött: ugyan mit adhat ajándékba a pápának egy alig húszéves fiatalember? Imádkozni kezdett, és nagyon erős sugallatot kapott Istentől. Egész személyiségét megragadta Isten szeretetének ereje, és teljesen átalakította az életét. Elérkezett a pillanat, hogy odaadja ingyenesen azt, amit ő is ingyenesen kapott. Nem adhatott más ajándékot Jézus Krisztusnak, a Szentatyának és az Egyháznak, mint hogy felajánlja az életét és a fiatalságát minden olyan fiatal és minden olyan ember „bátor és találékony” evangelizációjára, akik távol állnak Krisztustól, az Egyháztól.

Azon a napon, amikor találkoztam Szent II. János Pál pápával, életem felajánlásával akartam válaszolni Isten hívására, és az emberiségnek arra a sóhajtozására és vágyára, amely Isten fiainak a megmutatkozását várja.”

Ebből az Eucharisztia oltára előtt tett felajánlásból született meg a Katolikus Shalom Közösség.

Azevedo kereste a legjobb módját, hogy eleget tegyen a fogadalmának, imádkozott, és olyan sugallatot kapott, ami kezdetben „kicsit bolondnak” tűnt: pizzériát kell nyitnia az evangelizáció céljára. Mivel azonban a sugallatokból egyértelmű volt, hogy ezt kell tennie, néhány fiatallal együtt, akiket szintén megragadott Isten szeretete, létrehozták az éttermet, ami az evangelizáció eszköze lett, az öröm, az igazság kimondásának jegyében. Egy olyan missziós terület jött létre, ahol a fiatalok személyes kapcsolatba léphettek Jézus Krisztussal. A pizzériába betérők felfedezték a boldogságot, aminek van arca és neve, élő személy: Jézus Krisztus. Egy napon belépett az életükbe is, és gyökeresen átalakította.

Az Úr pizzériája az evangelizáció helye lett, az öröm, a kreativitás és az igazság kimondásának jegyében. A pizzériába betérő fiatalokat ugyancsak fiatalok fogadták, megosztották egymással örömüket, bánatukat, és két beszélgetés és pizzaszelet között mindig nyílt rá alkalom, hogy tanúságot tegyenek arról az örömről, amit Jézus élő személye és evangéliuma hozott az életükbe és fiatalságukba.

Ezek a beszélgetések, étkezések gyakran imádságba torkolltak az Eucharisztia élő kenyere előtt a pizzéria mellett lévő kápolnában.

„Aki ezt a kenyeret eszi, tüzet eszik” – idézte Szent Efrémet Moysés Azevedo. Hozzátette: a baráti közösség légkörében sok fiatal megtapasztalhatta Jézus Krisztus irgalmas szeretetét és azt, hogy az Egyház nem más, mint a világ útjait járó tanítványok családja. Az isteni irgalom gyógyító balzsam sebeikre, és így idővel létrejött a Shalom közösség, olyan fiatalokból, akik felveszik a kapcsolatot más fiatalokkal, és evangelizálnak. A közösségi élethez tartozik a misszió is, amennyiben fontosnak érezzük, hogy másokkal is megosszuk a kapott kegyelmeket – mondta a tanúságtevő.

A Shalom közösség kiemelten foglalkozik a legszegényebb rétegekkel, annak szellemében, amit Ferenc pápa így fogalmazott meg: „A szegények teste nem más, mint a szenvedő Krisztus teste a világban.” „Az igehirdetés, a szentségimádás, az Eucharisztia ünneplése és a testvéri és missziós közösség lett a testté lett evangélium kisugárzásának forrása” – mondta a közösség alapító vezetője.

Moysés Azevedo arról is beszélt, hogy a pandémia őket is új kihívások elé állította. Több tagjuk megbetegedett, de észlelték, hogy mások sokkal többet szenvednek, például a hajléktalanok. Mi lesz velük elhagyatottan, kitaszítva? Pedig ők is a családunk tagjai, hiszen Jézus Krisztus tanítványaiként tudjuk: az emberi család minden egyes tagja hozzánk tartozik, ugyanannak az Atyának gyermekei vagyunk. Segítségnyújtás közben a Shalom közösség tagjai ráébredtek: nemcsak az élet kitaszítottjainak van szükségük rájuk, hanem ez visszafelé is működik, így a társadalom legszegényebbjei, lelkileg súlyosan megsebzett kitaszítottjai valódi kincsekké váltak a számukra.

A tanúságtevő arra is figyelmeztetett bennünket, hogy

lépjünk oda korunk „Tamásaihoz”.

János evangéliumának huszadik fejezetéből egyértelmű: Tamás apostolnak komoly kétségei voltak Jézus feltámadásával kapcsolatban, nem hitt barátai és apostoltársai tanúságtételének. Mégis, amikor az Úr megjelent előttük a nyolcadik napon, megmerítette Tamást keresztjének jeleiben, vagyis dicsőséges sebeiben. Távollevőből egészen közelivé vált Tamás, megérinthette az Úr sebeit. Hitetlensége átalakult a tökéletes hit tanúságtételévé: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ugyanis arra emlékeztette őt és a többi apostolt, amit a halála előtti estén mondott: „Ez az én testem.” Amikor magunkhoz vesszük az Oltáriszentséget, mi is az Úr feltámadt testének tagjai leszünk ebben a világban, azért, hogy korunk Tamásai a mi szavunkat hallva és a mi pillantásunkkal találkozva, az Eucharisztia által áthatott életünket látva megérinthessék az Úr megnyitott oldalát, megtapasztalhassák a találkozást a Feltámadottal, aki meghalt értünk a kereszten.

A Shalom közösség vezetője a mozgalom tapasztalatai alapján állítja:

Jézus Krisztusba szerelmes fiatalok nemzedéke nőtt fel; családok, papok, nőtlen fiatalok naponta tesznek tanúságot arról, hogy Krisztus a mi békénk, készek felajánlani életüket a misszióért, az evangelizációért az egész világon,

hogy odalépjenek korunk Tamásaihoz. A Katolikus Shalom Közösség célja, hogy megmutassa az Egyház fiatal, életrevaló, tevékeny arcát.

Moysés Azevedo emlékeztetett rá: ma van Szűz Mária születésének a napja. Ezért megkérte a jelen lévő fiatalokat, hogy menjenek ki a színpad szélénél elhelyezett Madonna-képhez, és tegyenek tanúságot arról, hogy Jézus Krisztus szerelmes tanúi lesznek a mai világban. Kérésére Erdő Péter bíboros, prímás megáldotta a felsorakozó fiatalokat.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír