Nagycsütörtök estével megkezdődött a nagyböjti időszak végét jelentő szent három nap. Ekkor emlékezünk Jézus szenvedésének kezdetére az utolsó vacsorára. Jézus az utolsó vacsorán önmagát adja tanítványainak, rajtuk keresztül pedig minden keresztény hívőnek. Ezzel újítja meg a Kivonulás könyvében szereplő húsvéti lakomát, amelyet a zsidók az Egyiptomból való szabadulásra emlékezve ünnepelnek. A húsvéti lakoma áldozati báránya Krisztus előképe: saját testét adja értünk, vére pedig megszabadít a bűntől, az örök haláltól. Testével és vérével új életet ajándékoz. Nagycsütörtök este a szentmise elején Krisztust dicsőítik a hívek. Az orgona, a templomok csengői és harangjai ekkor szólnak utoljára: legközelebb a nagyszombati szertartáson hangzanak fel. A néphagyomány úgy tartja, a harangok Rómába mennek, hogy ott gyászolják Krisztust.
A Szent Mihály Bazilikában dr. Márfi Gyula érsek celebrált szentmisét kispapjai asszisztenciájával. Ahogy Jézus az utolsó vacsorán, szeretetének jeléül megmosta tizenkét tanítványának lábát, úgy Érsek atya az egyházközségi képviselőtestület tagjainak a lábát mosta meg. A szentmise végén -Krisztus ruháitól való megfosztásának jelképét- oltárfosztást végeztek, az Oltáriszentséget a mellékoltárhoz vitték. A szentmise után este 10 óráig virrasztás volt a Bazilikában.
[simpleviewer gallery_id=”227″]