Több ezren gyűltek össze a felvidéki Barkán, hogy együtt köszöntsék a Szűzanyát Kármelhegyi Boldogasszony ünnepét követő hétvégén. Ebben az esztendőben a búcsú ünnepi záró magyar nyelvű szentmiséjének főcelebránsa dr. Márfi Gyula veszprémi érsek volt. A barkai búcsúra egyaránt érkeztek felvidéki, magyarországi és erdélyi hívek is.
A hagyomány szerint a búcsújárás Valassik János plébános nevéhez kötődik, aki 1758-ban megalakította a Kármelhegyi Boldogasszony társulatát. A skapulárés társulat megszervezéséhez előzetesen meg kellett szereznie a budai kármelita prior engedélyét. Pápai áldás kísérte cselekedetét – 1759-ben XIII. Kelemen pápa a társulat tagjait búcsúkiváltságokban részesítette.
A barkai templom főoltárképe nem csak egy egyszerű kármelhegyi Boldogasszony-ábrázolás. A képen – melyet a helyi legendák szerint egy Kuchta nevezetű lucskai ember hozott Rómából még a XVIII. században – az a jelenet látható, amikor Stock Szent Simon remete áveszi a szent vállruhát, skapulárét a Szűzanyától.
A barkai búcsúra minden év július 16-a utáni vasárnapon kerül sor.
Az ünnep már július 18-án, szombaton megkezdődött déltől fogadták a zarándokokat folyamatos gyónási lehetőséggel és magyar, szlovák valamint német nyelven mondott misékkel. A bűnbánat szentségét a környékbeli papok szolgáltatták ki. Az első szentmisét hagyományosan a társulat elhunyt tagjaiért mutatták be. Este fáklyás körmenetbe vonultak a Béke Barlangjához, majd éjszakai szentségimádást tartottak a kegytemplomban.
Vasárnap hajnali 5 órától tartottak folyamatosan szentmiséket. Az ünnepi szlovák nyelvű szentmisét dr. Jan Mihok püspöki helynök celebrálta. A 11 órakor kezdődő magyar nyelvű búcsúi nagymisét a templomkertben felállított gyóntatószékek előtt kígyózó sorokkal és rózsafüzér imádsággal vártak a hívek. A szentmisét dr. Márfi Gyula veszprémi érsek mutatta be, aki Eigel Gabriel plébános meghívására érkezett az ünnepre. Szentbeszédében a Karmelita rend kapcsolatáról beszélt a Kármel-hegyével és Illés próféta alakjával, mint az igaz hit védőjével. Ezért Szűz Mária erényei közül a hitet emelte ki, aki hittel fogadta az angyali üzenetet és hitét megőrizte mindvégig, a nehéz időkben is. Ezzel kapcsolatban a mai Európát hozta fel példaként, mivel a mai Európa tagadja Krisztust és a kereszténységet, s a keresztény erkölcsöt, valamiféle hamis modernizmus jegyében. Holott az ugynevezett új modern erkölcsök legkevésbé sem modernek, visszavisznek bennünket a Római Birodalom hanyatló fázisába, sőt Szodomába és Gomorába, közel 4000 évvel ezelőttre. Hangsúlyozta, hogy nekünk nem szabad megijednünk, legkevésbé elkeseredni. Illés alakját hozta elő, aki Izebel királyné haragja elől egy barlangba húzódott, és azt mondja az Úrnak, hogy „oltáraidat lerombolták, prófétáidat kardélre hányták, és most nekem is az életemre törnek” úgy gondolta ő van egyedül, aki még hisz. Ekkor az Úr különböző feladatokat bíz rá és azt mondja megtartottam magamnak 7000 embert, akik nem hajtottak térdet a bálványok előtt és nem csókoltak kezet Baán-oknak. Nekünk is bíznunk kell abban, hogy Jézus elmondhatja magáról köztünk is, hogy nemcsak a tabernákulumba bezárva, és az idős emberek emlékezetében élek, hanem Ady szavaival szólva „ifjú szívekben élek, s mindig tovább mond, hiába törnek életemre, vén huncutok és gonosz ostobák,mert életem millió gyökere.” Amikor úgy látszik, hogy egyedül vagyunk, akkor is nagyon sokan vagyunk, bíztatta beszéde végén a főpásztor a jelenlevőket.
A szentmise végén a veszprémi érsek örömét fejezte ki, hogy eljöhetett a felvidéki magyarok közé és megáldotta a skapulárékat és az új skapulárés tagokat.
Skapuláré (lat. vestis scapularis, a scapulum, ‘lapocka’ szóból), népiesen kapulláré: vállruha.
– 1. a szerzetesi habitus része: széles, elöl-hátul egyforma hosszú textilcsík. Eredetileg vállon hordott felső ruha, munkakötény volt.
– 2. 1 vagy 2 kis szövetdarab, melyet rendekhez csatlakozás jeléül világiak is viselnek, rendszerint a ruha alatt. Legelterjedtebb a kármelita skapuláré, melyet a hagyomány szerint Szűz Mária adott át Stock Szent Simonnnak (†1265). A Szűzanya angyalok és szentek kíséretében jelent meg Szent Simonnak, s átnyújtotta neki a skapulárét az ígérettel, hogy a viselője nem jut a pokol tüzére: „az üdvösség jele és záloga azoknak, akik hordják és abban halnak meg”. – E skapulárét az Istenanya ruhájaként, Mária különleges tiszteletének és oltalmának jeleként viselték szerzetesek, hívek és pápák. A követelmény, hogy állandóan viselni kell, az Isten előtti állandó jelenlét, a szüntelen imádság jelképe. A kármeliták számára a skapuláré a szerzetesi ruha legdrágább darabja, a Szűz Mária iránti gyermeki áhítat és odaadás különleges jele, amely Kármelhegyi Boldogasszony évszázadokon át megtapasztalt anyai oltalmára is emlékezteti őket.
[simpleviewer gallery_id=”938″]