A tavalyi salföldi zarándoklatunkat követően idén is a pálosok nyomában járt az egyházmegye családjait képviselő mintegy 100 zarándok 2019. szeptember 28-án Nagyvázsonyból Tálodra. A résztvevők között minden korosztály képviseltette magát, idős és egészen fiatal résztvevője egyaránt volt az útnak. A program egy újabb lehetőséget kínált arra, hogy idei jelmondatunkat: „Keresd Krisztus képmását minden arcvonásban!”a mindennapokban is átélhessük, gyakorolhassuk. Az Ő képmását látva a mellettünk gyaloglóban könnyebb szeretni, a fájdalmakat együtt hordozni!
A zarándokok Nagyvázsonyban gyülekeztek, és imával megerősítve indultak útnak. Tiszttartó Dávid diakónus vezetésével kérték a Mennyei Atya áldását a résztvevő családokra, köztük a számos gyermekre. Lelki vezetésének ívét az ember földi és égi zarándokútjának folyamata adta az egyes állomásokon: a zarándok, a szenvedő és a megdicsőült Egyház három szakasza. Induláskor evilági életünkre irányította figyelmünket. Elmélkedését az első kenyérszaporítás /Márk evangéliuma 6. fejezet/ felolvasásával kezdte. Szeptember lévén bizonyára sokan érezzük, hogy a tanévkezdés rohanásaiban nem jut idő és erő sokszor talán még az evésre sem, nem hogy az elcsendesedésre, elvonulásra. A diakónus kérte, emlékeztessen bennünket ez a rövid zarándoklat, hogy szükséges a bensőnkre való odafigyelés is!
Utunkon elindulva az első megálló a pálosok egykori Szent Mihály kolostorának romjainál volt. Itt Szegedi László, nagyvázsonyi lelkes helytörténész ismertette a hely és a környék történetét, a pálosok megtelepedését, majd elvándorlását a faluból. A híres hadvezér, Kinizsi Pál telepítette ide a szerzeteseket, építette számukra a kolostort és újíttatta fel az Árpád-kori alapokon álló Szent István-templomot. Szendrői halála után földi maradványait a pálosok hozták haza, és kívánságára Nagyvázsonyban, a kolostor falai között helyezték örök nyugalomra. Az épületre sajnos – több építményhez hasonlóan – szomorú sors várt: a környékbeli főurak, attól tartva, hogy a törökök erődítményt rendeznek be és onnan támadják a várat, felrobbantották.
Itt, a romos állapotában is lenyűgöző kolostornál családjaink ismét együtt imádkoztak, énekeltek. Egy keresztet körbe adva azokra gondoltunk, akiknek a nehézségeit kicsit mi magunk is hordozzuk.
Ezt követően az egykori Tálod falu Szent Ilona-templomának romjainál álltunk meg. A falura ezen kívül több nyom is emlékeztetett: Magyarország egyik legrégebben alapított és Szent Erzsébet nevére szentelt pálos kolostorának maradványai, valamint a kővel kirakott medence a forrással. A megszentelt hely kiváló alkalmat adott, hogy imádkozzunk azokért a meghalt lelkekért, akik szenvedő útjukat járják a túlvilágon.
Innen már csak egy rövid szakasz volt hátra a célunkig, a Kinizsi-forrásig. A változatos terepen kicsit megfáradva meghallgattuk Márk evangéliuma megkezdett fejezetének második felét. Imánkban a megdicsőült Egyház tagjaiért, valamint saját magunkért is fohászkodtunk, hogy utunk végén mi is eljussunk végső célunkhoz, a mi Mennyei Atyánkhoz.
Mire a dicsőítő énekek végére értünk, megérkezett az ebéd is. A lelki táplálék mellett a testi is kellően feltöltött felnőttet és gyermeket egyaránt, hogy a visszautat is jól bírjuk, miután gyermekeink métáztak és több kör számháborút lejátszottak.
Őszi zarándoklatunk megerősített bennünket abban, hogy érdemes a Főegyházmegye családjai számára alkalmat teremteni az Istennel és egymással való találkozásra, együttlétre. A Jóisten kegyelme segített bennünket, hogy zarándoklatunk szép időben, rendben lezajlott, az Ő dicsőségére egyetértésben tölthettünk el egy lelki tartalmakban is gazdag napot!
Köszönet illeti ezért a résztvevőket és a segítőket!
György Adrienn