Jézus Krisztus föltámadása nekünk embereknek, reménységünknek az oka, alapja és célja.
Reménységünk az üdvösségre szól. Hiszen Jézus Krisztus föltámadásával minden, ami elveszett
megkerült, minden, ami korlátoktól szenvedett, kitágultak a lehetőségei, minden kérésünk és
kérdésünk megválaszolást nyert, és beteljesült, minden amitől féltünk, az Isten elveszi tőlünk, minden
ami kétség bennünk bizonyosságot nyer, s minden ami esetleges, teljessé válik. Ezt nyerjük el
Húsvétban, Jézus Krisztus halálában és föltámadásában. Mi emberek vágyakozunk ezután, s mégis oly
sokszor rövid távú, pillanatnyi reménységekért feláldozzuk a mi egyetlen reményünket. A túlpartot
ami az Istennél van, s ami az üdvösségünk. Ez a reménység nem valami látszat. Nem valami
idealisztikus elgondolás. Nem rövidtávú megfontolás, valami jónak a megszerzése, hanem az örök
élet, az életnek szóló ajándék. Megkaptuk a föltámadás hitét, megerősít Egyházunk a föltámadás
hitében, és ez a mi életünket változtatja meg. Mindennapjainkat. Nemcsak vallásos magatartásunkat,
nemcsak jó kapcsolatainkat, hanem mindazt, ami nehéz, ami küzdelmes, amiről úgy gondoljuk
sokszor, hogy az Istennek semmi köze hozzá, vagy ha lenne is, nincs jelen benne, s éppen abban erősít
meg minket Jézus Krisztus föltámadása, hogy az Isten benne van az ember életében. Új
gondolkodással ajándékoz meg bennünket. Új kapcsolattal ajándékoz meg bennünket. Új
értékrenddel, új döntésekkel , új szabadsággal, új lehetőségekkel. S mindezt úgy teszi, hogy ami
mögöttünk van, nem kell megtagadni. Ő újjáteremti. Újjáteremti, hogy szabadok legyünk. Jézus az Ő
föltámadásával cselekvésre ösztönöz bennünket. Nemcsak egyszerűen morális magatartást vagy
valami erényes életet kell, hogy kialakítsunk. Ezek segíthetnek. Hanem nekünk adja a Szentlelkét,
hogy lelkének megfelelően tudjunk élni. Ez alakítja át érzéseinket. Ez alakítja át zsigereinket. Ez
alakítja át intellektusunkat . Ez alakítja át emberről, Istenről való elgondolásunkat. S ez alakítja át
cselekvésünket. A Lélek erejében akarunk cselekedni. A föltámadás örömében. Kedves testvérek!
Jelen helyzetünkben egy erényt különös módon is szeretnék kiemelni. Ami ugyancsak Jézus Krisztus
föltámadásából nyeri az erejét: ez az állhatatosság erénye. Milyen nagy szükségünk van erre, életünk
különböző helyzeteiben, állapotbeli kötelességeink teljesítése közben, de különösen nagy szükségünk
van és lesz erre az előttünk álló nehéz feladatok jó megvalósításában. Az állhatatosság, a helytállás, a
bizalom az Istenben, Krisztus személyéhez, tanításához való ragaszkodás, emberségünkhöz,
becsületünkhöz való ragaszkodás, ami erőt adhat, hogy bármilyen korlátozás, bármilyen járvány,
bármilyen veszteség ér bennünket, mi nem veszítjük el reménységünket. Reménységünket, aki
Krisztus, reménységünket, ami az üdvösségre szól. S ez az üdvösség pedig befolyásolja, bearanyozza,
bevilágítja mindennapjainkat. Az üdvösség reményében kívánok minden kedves testvéremnek, a
Veszprémi Főegyházmegyében, a Pécsi Egyházmegyében áldott Húsvétot! Kívánom a
paptestvéreknek, kívánom a családoknak, időseknek, betegeknek, szenvedőknek, azoknak, akik
bennünket egészségünk védelmében szolgálnak, orvosoknak, ápolóknak. Legyen áldott Húsvétjuk!
Legyen erős reménységük! S, hogy jó döntést tudjunk hozni és hogy döntéseinkben állhatatosan meg
tudjunk maradni. Krisztus miatt, aki halott volt, de életre kelt. S ezzel az élettel ajándékoz meg
bennünket.