Ebele Ferenc érseki tanácsos, nyugalmazott plébános pappá szentelésének 60. évfordulóját ünnepelte július 12-én, Veszprémben a Szent Mihály Bazilikában.

A jubileum megünneplésére egykori szolgálati helyeiről is rengetegen érkeztek, többek között Magyarpolányból is, ahol Ferenc atya 48 évig, egészen nyugdíjba vonulásáig szolgált plébánosként. Nagy szerepe volt a Polányi Passiójátékok megújításában, amelyet azóta már külföldön is elismernek.  A jubiláns atyát Tömöry Péter, a passiójátékok rendezője is köszöntötte, aki erre az alkalomra egy verset is írt, melyet a passiójátékok Jézusa, Keresztes János színművész adott elő (a verset teljes terjedelmében cikkünk végén olvashatják).

Ferenc atya jelenleg a veszprémi Szent Ferenc Papi Otthon lakója és kisegítő lelkipásztori feladatokat lát el a Szent Mihály Bazilika Főplébánia területén. Áldozatos munkájáért az egyházközség nevében Nagy Károly apátkanonok plébános mondott köszönetet.

Az ünnepi szentmisén együtt koncelebráltak vele paptársai, köztük Gyuriga Károly lengyeltóti esperes-plébános, akivel 1954-ben együtt szentelték pappá.

A gyémántmise szónoka dr. Márfi Gyula érsek volt, aki homíliájában Ferenc atya életét méltatta. Felhívta a figyelmet rá, hogy ezen az ünnepen a legelső dolgunk hálát adjunk azokért a kegyelmekért, amelyekben Ferenc atya már a hatvan évi szolgálat előtt is részesült, hogy meghívta Őt az Úr szolgálatára. Ahogy valamikor a próféták boldogok voltak, hogy az Urat szolgálhatták, úgy Ferenc atya lelkét is boldogság töltött el, hogy pap lehetett. Érsek atya kiemelte Ferenc atya alkalmazkodó képességét, szerénységét és alázatosságát és imádságos lelkületét. Ferenc atya tudta, hogy az Úrnak vele szándéka van. Befejezésül Lukács evangéliumából idézett: Amikor a hetvenkettő visszatért, örömmel mondták: Uram! Még az ördögök is engedelmeskedtek nekünk a te nevedben! … De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem, hogy a nevetek fel van írva a mennyben (Lk 10 17-20). Ez a lényeg, ez a hit, hogy a nevünk fel van jegyezve, hogy Isten szeret minket és értékeli azt a munkát, amit szerény erőnkkel elvégzünk – buzdította érsek atya a jelenlevőket.

A szentmise végén Ferenc atya felidézte hogyan jutott el egy egyszerű veszprémi szülők gyermekeként a pappá szentelésig egy olyan korban, amikor az egyházat üldözték.

Ebele Ferenc 1929. augusztus 24-én született Veszprémben. 1954. január 31-én szentelték pappá Veszprémben.

Káplán volt Felsőrajkon, Enyingen,Vaszaron, Bezeréden, Nagykanizsán a Sarlós Boldogasszony templomban, Somogyváron. Plébánosként szolgált Magyarpolányban 1965-2013 között, egészen nyugdíjazásáig. Érseki tanácsosnak nevezték ki 1984-ben.

Ebele Ferenc atya gyémántmiséjén elmondott beszédét meghallgathatják az alábbi linken.

[simpleviewer gallery_id=”583″]

Tömöry Péter: Fabula- Ebele Ferencnek
Minek naponként az ima, az untig ismételt szavak, kérdezte apját a fia.
Hiszen minden nap ugyanaz, hiábavaló, kénytelen, céltalanul viselt teher.
Mondd apám mi haszna van, ha Isten rá sosem felel.
Tudta az apa, tudta jól, a szó ilyenkor elpereg, a láthatatlan titkokat csak tapasztalat fejti meg.
Kútra küldötte hát fiát vízért, s min szeme megakadt, kezébe nyomott egy szakadt, porlepte vesszőkosarat.
Indult a fiú, mesehős, kit próbára tesz a király, s hitte, bármilyen képtelen, őrzi a vizet a kosárban.
Megmerítette peremig, de a kút és érkezés között hiába szedte lábait, a drága víz elcsöpögött.
Visszafordult, s egyre csak merítette a kosarat, merte a kútból a vizet.
S ajkáról mint egy vád fakadt indulatosan a panasz:
Gyötrődőm, eredménytelen, fáradt testem majd megszakad, meddig próbálsz még Istenem?
Nem válaszolt az égi hang, ám felhők közül egy sugár kévéjében aranyosan fölvillant a nedves kosár.
És szólt az apa: nézd fiam, használhatatlan volt e tárgy: porlepte, szutykos és vacak, s most csillog rajta a sugár.
Mert amíg merted a vizet, haszontalannak hitted bár, kitartó igyekezeted által megtisztult a kosár.
Így munkál a Jóisten  is: észrevétlen és szertelen csorgatja át a hit vizét, porlepte, fásult lelkeken.
S a naponként buzdult fohász, bár csak terhét viseled, mint egy szennyeskosarat, úgy tisztítja meg lelkedet.
 

Comments are closed.



Ugrás az oldal tetejére »