A Veszprémi Érseki Főiskolán megtartott tanácskozás fővédnöke Udvardy György érsek és Márfi Gyula emeritus veszprémi érsek volt.
Udvardy György érsek köszöntőjében elmondta, Bódi Mária Magdolna boldoggáavatási eljárása a vége felé közeledik. A benyújtott anyagot az illetékes egyházi fórumok hiánypótlás kérése nélkül fogadták be. Ezen a konferencián igyekeznek életének nemcsak a látható, hanem a lelki vonatkozásairól is beszélni: egy Krisztusnak elkötelezett embert szeretnének minél jobban, krisztusi módon megismertetni. Bódi Mária Magdolna élete révén az Egyház tanításához, küldetéséhez is közelebb kerülhetünk – hangsúlyozta Udvardy György érsek.
Márfi Gyula emeritus veszprémi érsek a megjelentekhez szólva azt emelte ki, hogy ő maga is az elődei munkájára támaszkodva igyekezett előmozdítani a boldoggáavatási eljárást. Összesen 18 kilogramm irat állt össze, ezeket 2017-ben juttatták el Rómába.
Ezt követően Sebestyén József, a Veszprémi Érseki Főiskola rektora házigazdaként köszöntötte a jelenlévőket.
Karlinszky Balázs Rott Nándor püspök (1917–1939) rétegpasztorációs programjának hatása Magdi életére című előadásában elmondta, a rétegpasztoráció a lakóhely és életkor szerinti, társadalmi státusznak megfelelő lelkipásztori ellátást jelentette. A „Balaton püspöke” igyekezett a nyaralni érkezőket is megszólítani, ennek érdekében templomokat épített és plébániákat alapított. Bódi Mária Magdolna ebbe a lelkipásztori térbe született.
A püspök az iparosodó környezethez is alkalmazkodott, a munkásság lelkipásztori ellátását kiemelt feladatának tekintette. De ugyanígy a pusztán élőket is – közéjük tartoztak Magdi szülei – igyekezett elérni. Ennek érdekében buzdította plébánosait, tartott népmissziókat.
Bódi Mária Magdolna az 1938-as eucharisztikus világkongresszus jegyében Lovas László lazarista atya egyhetes lelkigyakorlatán vett részt. A vallásos egyesületeknek is nagy szerepe volt a hívek valláserkölcsi életének alakításában: Magdi a Szívgárda litéri csapatának lett a vezetője, majd megszervezte a litéri Dolgozó Leányok Egyesületét, melynek keretében a szociálisan rászoruló időseket, családokat segítették.
Varga Tibor László Bódi Mária Magdolna lelkivezetőinek – Androsits István, Oross István és Temesi József SJ – életútjáról besszélt. Az értelmiségi származású Andronits István volt a fűzfőgyártelepi plébánia megszervezője. S bár mindhárman építettek és újítottak fel templomokat, plébániákat, fő feladatuknak mégis az ifjúságpasztorációt tartották. Andronits István később egy szabályzatot is összeállított annak érdekében, hogy a fiatalok lelkiéletének alakítását minél jobban segítse. (Ebben Magdi életútja több vonatkozásban is tetten érhető.) Bódi Mária Magdolna tudatosan fordult a lelkivezetőihez, akik segítőkésznek, komolynak, tisztelettudónak, őszintének tartották.
Mindszenty József veszprémi megyéspüspök fontos szerepet játszott a Bódi-ügy elindításában. Erről Kovács Gergely tartott előadást. Mint elmondta, a kanonizációs eljárás Szent II. János Pál rendelkezései óta azt a kérdést is felveti, hogy a régebbi vizsgálatok eredményei miként használhatók. Bódi Mária Magdolna esetében elmondható, hogy az előzetes megállapításokra, anyagokra lehet támaszkodni.
Mindszenty József főpásztorként rendkívül fontosnak tartotta a korabeli vértanúk életének megismertetését. 1945. augusztus 1-jén elrendelte egy szentéavatási bíróság felállítását, és tanúkihallgatásokat is folytattak. Öt személynek csak ebben az anyagban maradt meg a vallomása. 1946. november 1-jén egy 130 cikkelyből álló, bizonyítandó állításokat tartalmazó dokumentumot is megfogalmaztak, ezt Oross István jegyezte. 1947–50 között előzetes eljárásra is sor került.
Mindszenty a keresztény értelemben vett vértanúság megvalósulását látta Bódi Mária Magdolna esetében. Ehhez egyfelől szükséges, hogy az üldöző a krisztusi hitet elutasítsa, másrészt, hogy a vértanú az életáldozatot tudatosan és önkéntesen vállalja.Magdi esetében elsőrendű bizonyíték volt a tanúk, közöttük öt szemtanú vallomása.
Kovács Gergely – aki Bódi Mária Magdolna anyagának vizsgálatában is közreműködött –, azt is kiemelte, hogy „Magduska” társadalmi értelemben „senki” volt, Kis Szent Teréz-i értelemben. Vértanúsága mellett az életszentsége is bizonyítható.
A szakember kérdésre válaszolva azt is elmondta, hogy Bódi Mária Magdolna védekezése – egy kisollóval megsebezte támadóját – nem volt akadálya az eljárás lefolytatásának, sőt, bizonyította, hogy „nem lett fanatizálva” a vértanúságra.
Soós Viktor Attila Bánáss László és Badalik Bertalan OP veszprémi püspökök kanonizációs eljárásban betöltött szerepéről szólva kifejtette, a II. világháború után nagyon sok magyar lány vált a szovjet katonák erőszakoskodásának áldozatává, ám a kommunista diktatúra kiépülése miatt ezek az esetek nem kerültek nyilvánosságra. Így volt ez Bódi Mária Magdolna esetében is. Bánáss Lászlónak – aki 1946 szeptemberétől volt veszprémi megyéspüspök – jó kapcsolatai voltak a háború utáni politikai elittel, így a kommunistákkal is, ennek ellenére ő indította el hivatalosan Bódi Mária Magdolna ügyét, és tette meg a szükséges intézkedéseket.
Bánáss László püspök Magdi közbenjárásáért is rendszeresen imádkozott.
Utóda, Badalik Bertalan OP 1950 júniusáig folytatta a boldoggáavatási eljárást, ám mivel megszakadtak a magyar állam és a Szentszék közötti kapcsolatok, az ügymenet megállt.
Bódi Mária Magdolna ügye érdekes módon került elő később. Galambos Miklós plébános a börtönben írt egy könyvet Ketten egyfelé címmel, ebben Magdi életéről is megemlékezett. E mű kéziratát több személynek is odaadta, köztük Kiss István teológiai tanárnak, aki kisgazdapárti országgyűlési képviselő is volt. Bár a művet klerikális fasiszta sajtóterméknek minősítették, mégsem vált belőle komolyabb ügy, mert Galambos Miklós közben Győri fedőnéven az állambiztonság ügynöke lett, a hatalomnak pedig nem állt érdekében dekonspirálni őt.
Cristiana Marinelli posztulátor Bódi Mária Magdolna boldoggá- és szenttéavatási eljárásától beszélt. Ebben az esetben vizsgálniuk kellett azt is, hogy a szovjet katonák erőszakoskodásának hátterében állhatott-e a keresztény értékekkel és értékrenddel szembeni gyűlölet.
Más boldoggáavatási ügyekkel párhuzamba állítva kijelenthető, hogy a szovjet katonák viselkedésében tetten érhető a vallásellenes magatartás.
De ezt igazolja Angelo Rotta apostoli nuncius jelentése is, melyben a szovjet katonák tetteiről tájékoztatta a Vatikánt. A Szentszéket a szovjet katonák „állatias kegyetlenségéről” is többször értesítették. A szovjetek kifosztották a templomokat, a papokat bebörtönözték – ez is a kereszténység elleni gyűlöletet bizonyítéka. A jelentésekben azt is leírták, hogy a szovjet katonákból minden erkölcs hiányzott, az erőszakoskodókkal szemben fellépőre pedig halál várt. Az is kijelenthető, hogy a szovjetek a háborút követő megszállás során minden eszközzel igyekeztek ellehetetleníteni az Egyház tevékenységét.
Kálmán Peregrin OFM a vértanúság eszményéről beszélt, különös tekintettel Isten szolgája Hajnal Zénó OFM személyére, aki 1900-ban született, örökfogadalmat 1924-ben tett, a következő évben szentelték pappá. Hajnal Zénó nagyatádi házfőnök volt, a harcok idején Gyékényesre ment, innen hurcolták el a szovjetek a lakossággal együtt. Mivel – Martincsevics Pállal – nem volt hajlandó levetni a papi öltözéket, egy bolgár katona meglátva őket mind a két papot lelőtte. Mindkét vértanú esetében megállapítható, hogy nem harci cselekmény során, hanem az egyházi öltözet iránti gyűlölet miatt ölték meg. Az előadó arra is rámutatott, hogy Mindszenty József bíborosnak nagy szerepe volt abban, hogy közvetlenül a II. világháború után ráirányítsa a figyelmet a mártírium lehetőségére.
Tóth Krisztina Bódi Mária Magdolna szentéletű kortársairól tartott előadást. Bogner Mária Margit és Kaszap István életrajzát Bódi Mária Magdolna ismerte, életszentségük nagy hatással volt rá. Az előadó megemlékezett Boldog Salkaházi Sáráról, Boldog Apor Vilmos vértanú püspökről, Boldog Meszlényi Zoltán püspökről és Tiszteletreméltó Mindszenty József bíborosról.
Bojtos Anita arról beszélt, hogyan vizsgálják a történészek a kanonizációs eljárásokat. A témát Csepellényi György (1620–1674) és Coreth Mária Terézia (1874–1951), Boldog Batthyány Strattmann László felesége ügyén keresztül mutatta be. Csepellényinél egy régi ügyről van szó, ebben az esetben az életszentség írott források alapján bizonyítható. Coreth Mária Terézia ügye új, itt a szóbeli tanúságtételeket is figyelembe veszik. A pálos szerzetes mártírhalált halt, teste romlatlan maradt, itt erős érvek szólnak a vértanúság és a csoda megléte mellett. Boldog Batthyány Strattmann László feleségénél a hittel teli, önfeláldozó családi életre esik a hangsúly.
A történészek az „emberemlékezet óta tisztelt” szentek esetében 1913 óta igyekeznek a történeti forrásokat összegyűjteni, 1930-tól pedig a régi ügyeknél a történetkritikai vizsgálat is kötelező. A 2008-ban kiadott Sanctorum mater kezdetű dokumentum szabályozta a történészek kanonizációs eljárásban betöltött szerepét, egyben megtiltotta, hogy a posztulátor történeti feltárást végezzen. A történészek által vizsgált források közé tartozik a hír is, ami vonatkozhat az életszentségre és a vértanúságra is. Az eljárások során legalább 3 fős történészi bizottságot állítanak fel, mely felkutatja a forrásokat és szakvéleményt fogalmaz meg Isten szolgájának életéről.
Nagy Brigitta Isten szolgálója vértanúságának és égi közbenjárásának híre és személyes tapasztalásai címmel tartott előadást. Mint elmondta, Bódi Mária Magdolna közbenjárását sokan kérték, voltak, akik imameghallgatásról is beszámoltak.
Forrás: Magyar Kurír
