A Veszprémi Főegyházmegyében folytatódtak az elsőcsütörtöki imaalkalmak. A papi és szerzetesi hivatásokért az ajkai Nagyboldogasszony-templomban imádkozhattunk Dr. Udvardy György érsek atyával és Sándor Mihály plébános atyával.
Érsek atya köszöntőjében elmondta, Jézus Krisztus arra buzdít, bátorít bennünket, hogy kérjük a szíve szerint való pásztorokat, kérjük olyan fiatalokat, akik vállalkoznak az Ő népének, nyájának szolgálatára.
Ez a kérés nem reménytelen, ez a kérés nagy hittel történik, és hisszük, hogy az Úristen jósága, gondoskodása velünk kapcsolatban sem szűnik meg. Adjunk hálát és imádkozzunk főegyházmegyénk most szolgáló papjaiért, papnövendékeiért, szerzeteseiért. Nagyon szép időszakba léptünk be a nagyböjtön belül is, hiszen éppen 80 évvel ezelőtt nevezte ki XII. Piusz pápa Mindszenty József zalaegerszegi apátplébánost veszprémi püspökké. Tudjuk, hogy a boldoggá avatási eljárása régóta folyamatban van, szépen előrehaladott, és nagy reménységgel bizakodjunk, hogy ő, mint egykori jó pásztor, főpásztor, mielőbb a boldogok sorában lehessen, és ezáltal is hathatósan tudjon segíteni bennünket. Nagy bizalommal imádkozzunk, leborulunk a kitett Oltáriszentség előtt, ahol megfogalmazhatjuk kéréseinket – fogalmazott.
Főpásztorunk első elmélkedésében arról beszélt, hogy a nagyböjti időszakban az egyház a böjtre, az imádságra és az alamizsnálkodásra hívja fel a figyelmünket. Ezek nem csupán vallásos gyakorlatok, hanem Krisztus magatartását tükrözik: a tisztaságot, a szegénységet és az engedelmességet.
Kiemelte, hogy amikor imádkozunk, ne tegyük a képmutatók módján, hanem csendben, a szívünkben forduljunk Istenhez. A közös imádságnak is nagy jelentősége van, hiszen a hitvallás, a testvérek megerősítését és bátorítását szolgálja.
A böjtben valamit megvonunk magunktól, amivel gazdagodunk. Az alamizsnával pedig segítünk a rászorulóknak.
A nagyböjt célja, hogy Krisztus lelkületét öltsük magunkra, lemondva a nem fontos dolgokról, és törődve a nélkülözőkkel.
Imádkozzunk azért, hogy jól tudjunk imádkozni, és Isten akarata szerint kérjünk.
A nagyböjti imádság segít a húsvéti készületben, és megerősíti az egyház egységét. Imádkozzunk azért, hogy jól tudjunk imádkozni, és jól tudjunk kérni.
A második elmélkedésben érsek atya arra tért ki, a böjt nem csupán önmegtartóztatás, hanem a krisztusi szabadság elnyerése is. A birtoklásvágy és a ragaszkodás a javakhoz megköt bennünket, elvonja a figyelmünket Istentől. A böjt által lemondunk ezekről a javakról, és ezáltal szabadabbakká válunk, tisztábban látjuk az utat Istenhez.
Jézus példája is ezt mutatja: a pusztában böjtölve ellenállt a Sátán kísértéseinek, és hű maradt az Atyához. A böjt által mi is magunkra ölthetjük ezt a krisztusi szabadságot és szegénységet.
Az egyház arra buzdít bennünket, hogy böjtöljünk, és a papok is példát mutatnak nekünk ebben. Imádkozzunk az új papi hivatásokért, hogy minél többen kövessék Krisztust ezen az úton.
A böjt nemcsak a javakról való lemondásról szól, hanem a szokásainktól való szabadulásról is. Átgondolhatjuk hétköznapi szokásainkat, kapcsolatainkat, és elengedhetjük azokat, amelyek nem szükségesek, és amelyek megkötnek bennünket.
A nagyböjt arra is lehetőséget ad, hogy új szokásokat alakítsunk ki, amelyek összhangban vannak a krisztusi szabadsággal és szegénységgel.
A harmadik elmélkedésben az alamizsnálkodásról beszélt érsek atya. Az alamizsnálkodás lényege nem a külsőség, hanem a belső indíttatás. Jézus tanít minket, hogy ne hivalkodjunk a jó cselekedeteinkkel, hanem titokban tegyünk jót. Az alamizsnálkodás nem csupán az anyagi javak adását jelenti, hanem a jócselekedetek megcselekvését is.
Fontos, hogy ne féljünk jót tenni, és ne aggódjunk a következmények miatt. Keressük a lehetőségeket a mások segítésére, és ne csak a szükségest, hanem a lelki javukat is szem előtt tartsuk.
Az alamizsnálkodás nem lehajlás, hanem Isten jóságának a felismerése és az isteni gesztus gyakorlása. Imádkozzunk a papi hivatásokért, mert nagy szükség van lelkipásztorokra. Az imádság, a böjt és az alamizsnálkodás lelkületével Isten felé nyitjuk meg a szívünket, szabaddá válunk, tisztán látunk és kérni tudunk tőle.
Prédikációjában érsek atya Jézus Krisztus tanításáról beszélt, és arra bátorít minket, hogy hallgassunk Isten szavára a nagyböjt idején.
Jézus Krisztusnak magyarázkodnia kell a nép vezetői előtt, annak ellenére, hogy csodákat tesz, amelyek Isten országának eljövetelét jelzik. Ez azért van, mert az emberek nem hallgatnak Isten szavára, nem vállalják a fegyelmet, és eltűnt a szívükből a hűség.
A nagyböjt arra az időre ad lehetőséget, hogy leüljünk az Úr lábai elé tanítványként, és hallgassuk az Ő szavát. Fontos, hogy fegyelmezetten éljünk, és hűségesek maradjunk szavainkban, ígéreteinkben és cselekedeteinkben.
Isten ismeri az ember gyengeségét, és elfogadja, ha vitatkozik vele, de figyelmeztet bennünket, hogy hallgassunk a szavára, tartsuk be a fegyelmet, és újítsuk meg szívünkben a hűség szavát. Ez a papság ajándéka is, akikért imádkozunk a nagyböjt idején.
Ugyanakkor arra is bátorított minket, hogy imádkozzunk egymásért, és hordozzuk magunkban az imádság lelkületét.
