Udvardi Erzsébet közelmúltban elhunyt Kossuth-díjas festőművész tiszteletére emlékkeresztet állítottak a sümegcsehi ferences remeteségben a Szentháromság imádására, a Názáreti Szent Szűz tiszteletére és a nemrég boldoggá avatott John Henry Newman bíboros emlékére emelt kis templom falán, melyet május 26-án áldott meg Barsi Balázs ferences szerzetes
A környékből s a távolabbról, a szélrózsa minden irányából érkezett hívek, a művész tisztelői (köztük Mádl Dalma asszony) közösségében Barsi Balázs ferences atya, a sümegi közösség házfőnöke, a sümegcsehi remeteség létrehívója, a templom építője a kereszt mellett felidézte Udvardi Erzsébet művészetének, alkotói személyiségének, keresztény ábrázolásmódjának jellemző vonásait. A hajlék belső festését, oltárképeit, festményeit a művésznő alkotta.
Udvardi Erzsébetnek utolsó évtizedeiben az volt a legfőbb művészi gondja, hogy „honnan nézzük a képet”, „honnét ragyog föl igazán Jézus arca” – emlékeztetett találkozásaikra, beszélgetéseikre a szerzetes. Felismerte, hogy az evangéliumokban éppen a keresztre feszítés helye az, amely kijelöli, hogy honnét lehet jól látni Jézust. Nem lehet a főpapok helyén állni, akik azt mondták: Ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről és hiszünk neked. Udvardi Erzsébet tudta: nem hinnének a főpapok akkor sem Krisztusnak, hanem fölsorakoznának egy erősebb istennek, egy erősebb prófétának a politikai pártjára, aki képes odaütni, megtorolni. Számukra ugyanis egy szelíd Isten nem volt isten. Ők a hatalom megszállottjai voltak. Majd sorra vette Barsi Balázs a kereszt körül állókat. A római katonákat, akik szintén a kivégzőosztag, az erőszak oldalán állnak, akkor is, ha a felelősségük különböző mértékű. A bal latort, aki kegyetlenül szenved, és közben káromkodik, s így, e helyzetben ő sem láthatja meg Jézus arcán a dicsőséget. A jobb lator számára viszont, aki szenved, és észreveszi, hogy Isten szenvedett előbb értünk, s hogy a kereszt, a szenvedés csak átmenet az örök életbe, felragyog az utolsó órájában Krisztus világossága. De gondolhatjuk magunkat Mária Magdolna helyébe is, mutatott rá, aki szakított a bűnös életével, s megszabadulásával hirtelen fölragyogott előtte Isten dicsősége. Szent János, a szeretett hűséges tanítvány is a jó helyek egyikén áll, amint Mária, Jézus édesanyja, aki előtt a fájdalmasan végigvonul a kereszt mellett Szent Fiának életútja, a Szentlélek általi fogantatástól, majd megváltói szolgálatának kezdetétől kereszthaláláig.
Udvardi Erzsébet végső szenvedésében, haláltusájában is jó helyen állt, mutatott rá Barsi Balázs. Nemcsak alkotásaival, hanem életével is odafordult egészen a dicsőséges arcú Krisztushoz. Megértette és vallotta, hogy Isten minden helyzetben velünk van. Művei arra intenek minket is, hogy bármi nehézség, bánat ér, keressük, hogy jó helyen állunk-e, s hogy honnét nézzük a helyzetünket. A dolgokat nem mindig tudjuk megváltoztatni, de megvilágítani igen, ha az Úr Jézus arca vetít rá fényt, zárta gondolatait Barsi Balázs, majd a hívekkel együtt imádkozott Udvardi Erzsébet lelki üdvösségéért, s megáldotta az emlékkeresztet. A szertartás a templomban ünnepi vecsernyével zárult. A mementón közreműködtek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyházzenész hallgatói.
Toldi Éva
[simpleviewer gallery_id=”286″]