Főtisztelendő Paptestvéreim! Szeretett Hívő Testvéreim!
Tegnapelőtt zártuk le a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által meghirdetett családok évét. Nem feledkezve meg a családok jelentőségéről és a családokkal való foglalkozás állandó aktualitásáról, figyelmünket fordítsuk most az előttünk álló hit évére és ezzel kapcsolatban a hitterjesztés, az új evangelizáció feladatára.
A 2012. október 7-28 közt a Vatikánban megrendezésre kerülő rendes XIII. Püspöki Szinódus témája ez lesz: Az új evangelizáció a keresztény hit átadására.
Amikor az új evangelizációról beszélünk, természetesen nem valamiféle új, soha nem hallott evangéliumra gondolunk, hiszen. “Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké” (Zsid 13,8 ), és Jézus evangéliuma is örök és változatlan (vö. Jel 14,6 ). Az új evangelizáció azt jelenti, hogy új erővel, megújult figyelemmel vesszük kezünkbe Jézus tanítását, igyekszünk azt a jelenlegi életkörülmények között megvalósítani és a rendelkezésünkre álló eszközöket felhasználva minél több felebarátunkhoz eljuttatni.
Mi idősebbek még emlékszünk arra a 40 évre, amikor mindenütt azt hallottuk, hogy nincs Isten, a vallás gyakorlása azonos az elmaradottsággal. A mai világ viszont nem Isten létét tagadja, hanem a kinyilatkoztatás Istenét, a tízparancsolat Istenét, ha úgy tetszik: Jézus Krisztus Istenét. Nekünk most ezért elsősorban az a feladatunk, hogy okos beszéddel és erkölcsös élettel tanúsítsuk a keresztény erkölcs életrevalóságát. “Zúgolódás és huzavona nélkül tegyetek meg mindent, hogy kifogástalanok és tiszták legyetek, Istennek ártatlan gyermekei a gonosz és romlott nemzedékben, amelyben úgy kell ragyognotok, mint csillagoknak a rnindenségben” ( Fil 2, 14-15). Szent Pálnak ezek a sorai ma különösen is vonatkoznak mindannyiunkra, akik miatt Isten még ma sem pusztítja el a világot, mint ahogy egykor elpusztította Szodomát és Gomorrát.
Mai világunk – különösen a mai Európa – a görög-római birodalom hanyatló fázisára emlékeztet: arra a korra, amikor a színházak már nem lelki tisztulást (katarzist) nyújtottak, hanem az emberek alantas ösztöneit igyekeztek kielégíteni; a sportarénákban már nem sportszerű küzdelmek, nemes versengések zajlottak, hanem gladiátorok vívtak életre – halálra; a családi otthonok is rég elvesztették szentély – jellegüket, mert az asszonyok már nem gyermekeikkel dicsekedtek, hanem szeretőikkel.
Ezt a vesztébe rohanó Európát az evangélium hirdetése mentette meg a teljes pusztulástól, és megőrizve a görög – római kultúra értékeit, a széteső birodalom romjain felépített egy csodálatos keresztény kultúrát, amely átsugárzott Észak- és Dél-Amerikára, Afrika, Ázsia, Ausztrália és Óceánia egy részére is: remekművek sokaságát teremtve az építészet, a zene és a képzőművészetek területén is.
Európa ma újra vesztébe rohan. Levetve magáról Krisztus szelíd igáját, abban a veszélyben van, hogy olyan szakadékba zuhan, amelyből többé nem talál kivezető utat. Ha mi, hívő keresztények is megalkuszunk a felelőtlen párkapcsolatokkal, a gyakori válásokkal, a magzatok elpusztításával, a joghézagokat kihasználó tolvajlásokkal, a mértéktelenséggel és a szeretetlenség különböző formáival, akkor Európának el kell pusztulnia.
De a Szentatya éppen azért hirdette meg a hit évét és Boldog II. János Pál pápával összhangban azért beszél az új evangelizációról, hogy ez ne következzék be; hogy a “halál kultúráját” felváltsa az “élet kultúrája”, hogy a szentmiséből és a szentségek vételéből, valamint az imádságból és az igehirdetésből erőt merítve létrehozzunk olyan hívő közösségeket, amelyekben újra természetes és elfogadott lesz a hit szerint való élet: a hűség, a tiszta szerelem és szeretet, a gyermekeknek áldásként való elfogadása, a nélkülözésben is megmutatkozó áldozatos szeretet.
Magam is ezért törekszem minél több meghívást elfogadni, minél több helyen jelen lenni, hogy olyan embertestvérekhez is elvihessem Jézus Krisztus üzenetét, akik őt nem ismerik és katolikus egyházunktól is távol vannak. – Ezért csinálunk minden hónapban egy-egy félórás “katolikus krónikát” a Veszprém Televízióban, hogy ezen az úton is minél több embert elérjünk. (Ez a program a Veszprém TV legnézettebb műsorai közé tartozik, ezért is ismétlik meg ingyen havonta négy alkalommal!)
Az új evangelizáció szolgálatában segítettük a Mária Rádiót, hogy az elmúlt évben négy új stúdiót létesíthessen egyházmegyénkben: Veszprémben, Pápán, Ajkán és Várpalotán. Ez a szándék vezetett bennünket akkor is, amikor létrehoztuk a Szalézi Szent Ferenc Turisztikai Központot: reméljük, hogy mindazok, akik ebbe a házba betérnek, közelebb kerülnek Krisztushoz és Krisztus Egyházához.
Ugyancsak a missziós szándék vezetett akkor is, amikor beleegyeztem abba, hogy az érseki palota májustól októberig minden látogató előtt nyitva álljon. Alkalmazottaink itt is arra törekszenek, hogy valamit átadjanak a turistáknak Krisztus szeretetéből, amikor megmutatják azokat az értékeket, amelyeket többnyire a hit ereje hozott létre. – De nem hiányzott a missziós szándék akkor sem, amikor megengedtem, hogy a Veszprémi Ünnepi Játékok színpadját az érseki palota előtt állítsák fel és a meghívott vendégeket a palotában vendégeljék meg. Nem anyagi érdek, nem is valamiféle magamutogatási szándék áll a különböző világi intézményekkel és szervezetekkel való együttműködés mögött, hanem az a remény, hogy Isten igéjét minden erkölcsileg nem kifogásolható – együttműködéssel terjeszteni tudjuk. Minden találkozás alkalom arra, hogy megvalljuk hitünket és tanúságot tegyünk a krisztusi szeretetről.
Befejezésül megemlítem: örültem annak, hogy egyházmegyénkben több helyen felkarolták a paptestvérek a Pápai Missziós Művek magyarországi igazgatójának, Sebastian Benvin atyának a kezdeményezését missziós gyermekcsoportok létrehozására. Ezeket a csoportokat magam is támogatom képességeim szerint.
A jó Isten áldása kísérje az új esztendőben az említett kezdeményezéseket, továbbá Paptestvéreim és Krisztushívő Testvéreim minden olyan törekvését, amely saját lelki megújulásukra és embertestvéreik gazdagítására irányul.
Kegyelmekben gazdag új évet kívánok Mindannyiuknak szeretettel és főpásztori áldással:
+ Gyula érsek