Közösen készülünk egyházunk vezetésével az adventi időben a karácsony megünneplésére.
Karácsonyban átéljük, hogy megajándékozottak vagyunk, megajándékozottak az Istentől, mert Ő a fiában emberré lett. Megismerhettük Jézus Krisztust, a nagy ajándékot, általa és benne megismerhettük az Istent, akit Atyának szólíthatunk és megkapjuk az Ő szent lelkét, aki vezet bennünket, aki bátorít, a jóra ösztönöz bennünket. Megajándékozottak vagyunk.
Az ajándékról időnként megfeledkezünk. Az ajándék néha eltűnik a szemünk elől. A szent idő, az adventi idő, a közös készület, az imádság, az áldozathozatal, a karácsonyra való hagyományos készületeknek a kialakítása, mind-mind segíthetnek bennünket, hogy nyitott lélekkel akarjuk fogadni Isten nagy ajándékát, az életet. Mit is ünneplünk? Ünnepeljük, hogy ismerjük az Istent, kapcsolatban vagyunk a Fiúval, Isten Szentlelke vezet bennünket, az életet ünnepeljük. S mennyire szükséges, hogy ünnepelni akarjuk az életet, ajándékként akarjuk megélni, mert hány és hány pontján az életünknek fedezzük fel, hogy meggyengültünk. Az Isten kapcsolatban, az ember méltóságának az őrzésében, a család hivatásának a támogatásában, az emberi életünknek a döntéseiben, vagy éppen a béke kívánásában és a béke akarásában. Ez mind-mind az élet ellen van, de mi a remény emberei az adventi időben újból erőfeszítést akarunk tenni arra, hogy az élet Istenét ismerjük, az életet szolgáljuk, a családot, az ember méltóságát, az emberi békét. Miért tehetjük ezt? Mert a remény emberei vagyunk. Mert hisszük, hogy reménységünk az örök életre szól, hisszük, hogy nem csalatkozunk az Istenben, az Atyában és hisszük, hogy Jézus személye és tanítása biztos útmutatást ad nekünk.
Legyünk bátrak ebben az adventben is, hallgatni Isten igéjét, részt venni a szentmiséken, többet imádkozni, áldozatot hozni, ajándékká válni mások számára a remény embereiként. Áldott készületet kívánok.