Mindszenty József püspöki kinevezése – előzetes nunciusi kérdés
Mindszenty József zalaegerszegi plébános, címzetes apát, pápai prelátus püspökké való kinevezése már 1944 előtt többször felmerült. Először 1938-ban említették meg esélyes püspökjelöltként, mint Rott Nándor veszprémi főpásztor koadjutor segédpüspöke. XII. Pius pápa ekkor még Tóth Tihamért, a Központi Szeminiárium rektorát nevezte ki az élete vége felé betegeskedő „Balaton püspöke” segítségére. 1942-ben Hanauer István váci püspök – aki korábban a veszprémi székeskáptalan kanonokja volt – halála után Mindszenty ismét a püspökjelöltek között szerepelt, azonban Őszentsége Pétery József egri kanonokot nevezte ki a váci egyházmegye élére.
A következő esztendőben, 1943-ban Grősz József szombathelyi és Czapik Gyula veszprémi püspökök új megbízatásokat kaptak: előbbi kalocsai, utóbbi egri érsek lett. Így Magyarországon két egyházmegye árván is maradt, majd az év során Glattfelder Gyula főpásztor halálával harmadikként a csanádi püspökség ugyancsak megürült. A második világháború tragikus eseményei a Szentszéket arra sürgették, hogy az egyházmegyék a legnehezebb megpróbáltatások közepette ne maradjanak püspök nélkül. A kinevezések ezért gyorsan megtörténtek: a szombathelyi egyházmegye élére Kovács Sándor kecskeméti plébános, a csanádi püspökség élére Hamvas Endre budapesti érseki helynök került.
A veszprémi püspökség élére, a „szentek városa” irányítására Mindszenty József korábbi zalaegerszegi plébánost nevezte ki XII. Pius pápa. A döntés előkészítésében nagy szerepe volt Mikes János korábbi szombathelyi püspöknek, Pfeiffer Miklós kassai kanonoknak, Antall József kormánybiztosnak, Cavallier Józsefnek és Angello Rota pápai nunciusnak. Szokás volt, hogy a választott püspökök neveinek nyilvánosságra hozatala előtt a kinevezéshez előzetesen kikérjék a jelöltek beleegyezését. A Szentszék magyarországi képviselője, Angelo Rotta nuncius a belegyezésre vonatkozó kérdést tette fel 1944. február 26-án írásban Mindszenty József zalaegerszegi plébánosnak: a latin nyelvű irat nyolcvan éves évfordulója kapcsán a dokumentum digitális másolatát mutatjuk most be az Érsekségi Ékességek sorozatban.
