A veszprémi székeskáptalan tagjai 1417. november 26-án „a székesegyházhoz csatolt Szent György-kápolnában harangszóra összegyűlve” püspökké választották Rozgonyi Péter dömösi prépostot. A testület kinyilvánította, hogy cselekedetükre azért került sor, mivel – elmondásuk szerint – az egyházmegye 1402 óta nélkülözni kényszerült főpásztorát, és ezzel az aktussal egyházuk áldatlan állapotának kívántak véget vetni. Az oklevél a Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár középkori káptalani magánoklevelei között található, jelzete VFL. III.1.a.1. Veszprém eccl. et capit. 35. (DF 201197.)
Túl az egyházjogi és a kegyúri jogokra vonatkozó megfontolásokon – joga volt-e a káptalannak püspököt választani a király távollétében vagy pápai széküresedés esetén, esetleg bármelyikük ellenében –, az oklevél a veszprémi kanonoki testület szempontjából is érdekes. A dokumentumot ugyanis huszonkét kanonok írta alá, a harminchat fős káptalan mintegy kétharmada. Ez az addigi legteljesebb, egyidejű felsorolása a testület tagjainak. (A 1330-as évekbeli pápai tizedjegyzékekben húsznál is kevesebb kanonokot említettek, míg 1448-ban huszonhat, 1469-ben pedig harminckét kanonok neve szerepel ugyanabban az oklevélben. Az 1495–1534 között vezetett káptalani számadáskönyvben évente rendszeresen 32–36 káptalani tag között osztották fel a testület jövedelmeit.)
A veszprémi káptalannak a középkorban harminchat tagja volt, köztük a középkor végén négy prépostot, a székeskáptalanokban megszokott módon három oszloposkanonokot, öt prépostsággal nem rendelkező főesperest és huszonnégy „egyszerű”, mesterkanonokokot találunk. A testület élén a nagyprépost állt, őt követte rangsorrendben az olvasó-, az éneklő- és az őrkanonok (utóbbiak voltak az oszlopos- vagy kolumnás kanonokok). A másik veszprémi prépost, a veszprémi várbeli Mindenszentek egyház társaskáptalanának prépostja a székeskáptalan kispréposti címet viselte, s méltósága a 14. század óta összekapcsolódott a veszprémi székesegyházi főesperességgel. A dignitárius kanonokok közé sorolták az egyházmegye területén lévő két világi társaskáptalan fejét, a felsőörsi és a hántai prépostokat. Az oszloposkanonokokat és prépostokat rangban a főesperesek követték, hivataluk a 13. századtól kezdődően járt együtt biztosan kanonoki stallummal. Az egyházmegye középkori területén hat főesperesség alakult ki: a budai (1323-ig szentendrei), a fehérvári, a segesdi, a somogyi, a kispréposti címmel összekapcsolódó veszprémi (székesegyházi) és a zalai. A méltóságviselő kanonokok után a káptalan tagságát a huszonnégy egyszerű mesterkanonok sora teszi teljessé. A közöttük lévő rangsort hagyományosan beiktatásuk sorrendje határozta meg.
A püspökválasztó oklevelet aláíró huszonkét kanonokon túl nem szerepelt az aláírók között Szentgyörgyi Vince László veszprémi kisprépost, székesegyházi főesperes (1412–1418), ahogy a testület élén álló Liptói Miklós nagyprépost sem, aki éppen ezekben a napokban, a konstanzi zsinaton személyesen megjelenve próbálta méltóságát megerősíttetni. Nem ismert továbbá 1417 végén a somogyi és a zalai főesperes, illetve az örsi prépost személye (mindhármukra csak a következő esztendőből van kinevezési adatunk), és egyáltalán nem rendelkezünk információval a hántai prépostot illetően. Az aláíró, tehát ismert 16 mesterkanonokot a 12 oszlopos kanonokkal kiegészítve összesen 28 főt kapunk, vagyis a 36 fős testület 78%-a ismert, ami a korabeli más hazai káptalanok ismert tagjait tekintve igen magas arány.
Az aláíró káptalani tagok a következők voltak: [Csitári] Miklós segesdi főesperes, vikárius, Sári György olvasó-, Gergely éneklő- és [Nyitrai] János őrkanonok, [Kállói] Balázs budai és [Ötvényi] Domonkos fehérvári főesperes, továbbá Himházi László, Garai János, Dubnicai János, Lövöldi László, Körmendi Pál, Egerszegi Tamás, Egerszegi Imre, Egerszegi [Mihály fia] Péter, Csopaki Mór, Afrai Tamás, Salamonvári Tamás, Pesti Zsigmond, Újlaki Egyed fia András, Újlaki Ferenc Miklós és Vasvári Péter György kanonokok. Az oklevelet a káptalan függőpecsétjével látták el, és két kanonok-közjegyző, Egerszegi Mihály fia Péter és Újlaki Egyed fia András hitelesítette – közjegyzői jelével –, hiteles tanúként Gergely, a Szent György-kápolnában lévő Szent György-oltár, Mihály, a Szent Ulrik-oltár és László, a Szent Miklós-oltár igazgatója szerepelt.