A Feltámadt Üdvözítő-, ún. Károly-templom
A Károly-templomként ismert templom 1903–1907 között épült az Alsóvárosi temető város felőli részén. Építtetője Hornig Károly püspök (1888–1917) maga és családja temetkezési helyének szánta, innen származik a kápolna közleletű elnevezése. Az építtető személyére utaló jelek – monogramja, családi címere, egyházi jelvénye – az épület több kiemelt jelentőségű pontján megjelennek.
A kápolna ugyanakkor nem csak a püspök földi maradványainak őrzési helye, de egyúttal pasztorációs célokat is szolgált: a közvetlen közelében működő kórház kápolnájaként, valamint a 19. század végén egyre népesebbé váló településrész templomaként működött; építéséhez a város a telek átengedésével, a hívek pedig adományokkal járultak hozzá.
A templom alaprajzi kiterjedését, elrendezését részben a telekadottság, a város felőli megközelítés iránya határozta meg. Ugyanakkor a centrális elrendezésű templomforma tartalmilag is indokolt, mivel az ókeresztény mauzóleumokra emlékeztet. A centrális elrendezésű központi térben a hosszanti tengelyt a megközelítési irányára fűződő bejárat, előcsarnok, és a nyújtott-, körüljárós szentély képviseli. Ezek az adottságok indokolják a szentély szokásos, keletelt iránytól való eltérést is.
A püspök szándéknyilatkozata szerint „egy román stílusú, egyszerű, de csinos kápolna vagy kis templom” építését határozta el. A korszak művészetére jellemzően, a historizmus jegyében 
tervezett épület így a legkülönbözőbb középkori formákat vonja egységbe: a kapuzat érett románkori palmettadíszes, szalagfonatos faragványaitól a gótikus boltozatszerkezetig, mérművek, támívek és kis fiatornyok alkalmazásáig. A középkori templomról alkotott korabeli képzethez hozzá tartozott a hangsúlyos torony, amely itt a sok, kissé elaprózott bővítmény fölött a szentély jobb oldalán magasodik az épület tömege fölé. Szintén középkorias jelleget sugall a látszó kőfelület. Ez esetben az alsóörsi vörös homokkő használatával a helyi hagyományokhoz való kapcsolódást is hangsúlyosan kifejezték. Jellemző azonban, hogy a küklopsz-falazat (nagyméretű, szabálytalan kövekből illesztett) csak mint burkolat jelentkezik a struktúrán. Szabályosan faragott kváderköveket a sarkok, tagozatok, nyílások mentén alkalmaztak.
A kápolna építését helyi mesterek végezték. A munka irányításával Kesselbauer Ágoston városi építészt bízták meg, amit távozása után Horváth Sándor városi építőmester vette át. Az egyes munkanemekben veszprémi vállalkozók dolgoztak: az ácsmunkát a Bognár-család tagjai, a kőfaragást Velty Ferenc, a bádogozást Wolfram János, a kerítés- és lakatosmunkát Kiss Sándor, padlóburkolást Walla József végezték. A négy harangot Tóth Árpád harangöntő mester-, a padok Trum Antal asztalos veszprémi műhelyében készítették.
A kápolnát díszítő műalkotásokat neves mesterektől rendelték meg: a falképeket a fehérvári és veszprémi püspökség által egyaránt sokat foglalkoztatott Steiner Rudolf festette, a színes üvegablakok a korszak legkiemelkedőbb üvegművésze, Róth Miksa, oltára a neves bécsi Franz Leimert műhelyéből került ki.
A temetőkápolnát a funkciójához illően a halál felett győzedelmes, a feltámadás ígéretét felmutató Üdvözítőnek szentelték. Az épület elrendezése, falképeinek témája, ikonográfiája is ezt a teológiai gondolatkört bontják ki. Az oldalfalakon egy-egy bibliai jelenetben Krisztus halottat támaszt fel, a szentély felé a diadalív homlokoldalán adoráló angyalok kíséretében Regina Mundi látható. A boltozaton egy-egy őrt álló angyal között középpontban Hornig Károly családi címere kapott helyet. Kétoldalt a nagy körablakokban a püspök monogramja, illetve a feltámadás-szimbólum, a hamvaiból újjáéledő, fiait vérével tápláló pelikán látható.
Ahogy a diadalív támaszkodik a két vaskos pillérre a szentélyhatáron, úgy támaszkodik az egyház az itt életnagyságban megfestett Szent Péter és Szent Pál apostolokra. A szentélyt körüljáró veszi körül, az arra nyíló ívek alján Krisztus passiójának jelvényei láthatók. Az árkádívek felett az evangélista szimbólumok közt középen az áldozati bárányt, Agnus Deit ábrázolták, felette színes üvegablakon a Feltámadt Üdvözítő képe az ikonográfiai program záró pontja.
A kápolnát később több kár, átalakítás érte. Harangjait az első világháborúban rekvirálták. Az épület a második világháború során és 1956-ban is megsérült. Kétszínű eternit pala tető héjazatát egyszerűbbre cserélték. A színes üvegablakok nagy része tönkrement, a szentélyben ma az ornamentális díszű és a Feltámadott Krisztust ábrázolók modern pótlások. 1985-ben megújították a belső festést, az oldalfalak egy-egy nagyméretű bibliai jelenetét átfestették (Csonka J. szignóval). A márványmintás, kváderdíszes falfelületeket durván átfestették. Szerencsére ez a felújítás a finom, részletgazdag századfordulós figurális kifestést nem érintette.
A közelmúltban a főoltár előoldalát leválasztva új szembemiséző oltárt alakítottak ki. Feltárták a kriptát, és padsor átalakításával az itt eltemetett Hornig Károlyra emlékező sírkövet helyeztek el padozatban.
A templom nem áll országos műemléki védelem alatt.