Csabrendek templomai
A korábbi Zala, jelenleg Veszprém vármegyei Csabrendek a veszprémi püspökség sümegi esperesi kerületébe tartozik. A település területén a középkorban több plébánia működött, templomaik maradványai részben fennmaradtak. A mai Szent Lőrinc-plébániatemplom a 18. század második felében késő barokk stílusban épült, tituláris szentjét és néhány liturgikus berendezési tárgyát elődeitől örökölte. Jelentős felújítása 1929-ben volt, értékes műtárgyai e két korszakból valók.
Csabrendek dombon álló mai későbarokk plébániatemploma (Fotó: VFKL, 1950)
Az 1975-ös egyházmegyei névtár („sematizmus”) szerint „Három ősi településből alakult: Rendek (1344-ben Rennek), Al-csab, és Fel-csab vagy Szentistván-csab falukból. Mind a háromnak parochiális temploma volt, a rendeki Szent Lőrinc, a felcsabi Szent István vértanú tiszteletére. A tatárjárás idején mind a három falu templomával együtt elpusztult, de hamar újjáéledtek. 1333-ban már ismerjük papjaikat: Rendeken Rafael, Alcsabon Miklós, Felcsabon Pál. A török idők újra teljes pusztulást hoznak. Csak Rendeken marad némi élet. Sümeg várának közelsége állandó véres harcokat jelent.
A 18. század elején Csabrendek néven éled újjá a három elpusztult település. 1725-ben a rendeki templomot újjáépítik, 1743-ban nagyobbítják. 1785-ben kezdik meg a mai plébániatemplom építését a falu legmagasabb pontján, a régi templom feletti dombtetőn. Az ősi titulus, Szent Lőrinc továbbra is megmaradt, de a csabi templom patrónusának, Szent István vértanúnak képét is elhelyezik a főoltár fölött.
A hívek lelki gondozását a sümegi ferencesek végzik 1686-tól. 1728-ban újjászervezik a plébániát. A dombtetőn álló magányos, nagy templomot sok vihar éri, 1885-ben tűz, 1922-ben villámcsapás, 1948-ban orkán rongálja és pusztítja, legutoljára 1969-ben kapott teljes külső felújítást, 1973-ban belső festést. Műemlék jellegű. [Mérete:] 34 x 10,8m.”
Rendek középkori eredetű plébániatemploma, műemlék, önkormányzati tulajdonban (Fotó: VFKL, 2022)
A 2019-ben megjelent helytörténeti feldolgozásban Miklósi-Sikes Csaba és Balázsik Tamás dolgozta fel részletesen a templomok és a falu történetét. Eszerint a mai Csabrendek területén a középkorban öt templom ált, közülük a sematizmusban ismertetett háromnak ismertek a maradványai. Ezek azonosítását a kiadvány szerzői módosították. Napjainkban közülük a két felszín feletti, valamint a mai plébánia templom országos műemléki védelem alatt áll.
Csab, vagy Fel-Csab temploma épült hamarabb. Az egyhajós, folytatólag félköríves záródású szentéllyel, tégla-kő vegyes falazattal épült, 18–19 m hosszú románkori templomnak ma már nincsenek látható maradványai. (nyilvántartott régészeti lelőhely). Al-Csab, vagy Szent István (-Csab) településnév-változata rejti magában a templom titulusát is. Egyhajós, nyújtott téglány alaprajzú szentéllyel ellátott, 22–25 m, hosszú templomnak jelentős falmaradványai álltak még az 1950-es években. A templom védőszentje Szent István. (Műemléki törzsszáma: 4917.)
A harmadik középkori templom Rendek falué, amely közülük a legnagyobb lélekszámú település volt, a 14. század közepén jelentősebb vásárhely, 1357-ben Zala vármegye közgyűlésének színhelye, a 15. században járási központ. Középkori templomának maradványai a mai templomdomb lábánál találhatók, építésének idejét nem ismerjük. (Műemléki törzsszáma: 4920.) A 18. század első felében kétszer is helyreállították, bővítették, ennek ellenére az 1778-as egyházlátogatás idején főként szentélyét, sekrestyéjét düledező állapotban találják. A boltozott, fazsindellyel fedett kis templomról a 18. század közepén több leírás is készült, melyek fokozatos gazdagításáról tanúskodnak. 1746-ban a főoltára középképén a védőszent Szent Lőrinc, két oldalán Szent István és Szent László, 1765-ben már bővítés eredményeként Szent Péter és Pál faszobrai álltak, az oltár oromzatában a Szentháromságot felváltva Szent István protomártír képe kapott helyet. Újonnan állított oltárán festett Kálvária-ábrázolás volt, mellette Nepomuki Szent János faszobra állt. Néhány évvel később készült Szent Anna festett oltára, festett középképpel, Szent József és Szent Joachim szobrával. Feljegyzik még a sekrestyét, szószéket, keresztelő kutat; volt karzata és orgonája, valamint egy körmeneti Szűz Mária szobor. Azonban a kis templomnak barokk kori alakjában tornya nem volt a, a harangláb a dombon állt.
A templomot két barokk átépítést követően a közbirtokosság istállóként, majd a plébánia szénapajtájaként használta. Napjainkban önkormányzati tulajdonú raktár. A romló állapotú épület belsejében téglaboltozat, falazatváltások, falfülkék árulkodnak átépítéseiről. Barokk vakolatát beázás pusztítja, maradványain még felismerhetők az utolsó tagozatmaradványok. Egykori félköríves szentélye és sekrestyéje már csak régészeti leletként lenne feltárható.
A mai templom barokk és neobarokk elemekből álló főoltára, és részlet szent László népies barokk szobráról, barokk szószéke (Fotó: VKFL, 2022)
A mai nagyméretű, későbarokk plébániatemplom a domb tetején épült 1785–1797 között. (Műemléki törzsszáma: 4924.) Falképeit 1787-ben az idős Laichlénger József veszprémi festő kezdte készíteni. a diadalív festett kronosztikonjában az 1790-es évszám szerepel. Berendezését – oltárokat, padok egy részét, az 1762-es szószéket – a régi templomból hozták át. Főoltárán ma is a korábbi leírásokból ismert, azonban azok mintájára festett ábrázolások találhatók. Az 1918-as leltárban rossz állapotúnak mondott festett oltárképei helyére azonban újak készültek, a Szent Lőrinc-képen a festő szignója is látható: „F. Fischer 1929”, amely Fischer Ferenc sümegi főreál-iskolai rajztanárt jelöli.
A mai templom egyik 1929-es színes üvegablaka az adományozó Bogyay János nevével (Fotó: VKFL, 2022)
Az 1920-as években folyamatos karbantartására, majd 1929-ben átfogó felújítására került sor. Ekkor készültek a színes ornamentális üvegablakok, amelyeken az azokat adományozó földbirtokosok neve olvasható. Több családnak, így a Bogyayaknak máig áll kúriája a településen. A 7 ablakot 1400 pengőért rendelték. Készítőjük egyelőre nem azonosított, az egyetlen szignált ablak modern felújításukra vonatkozik, Palka József kortárs mestert nevezi meg.
6) X. Stáció, 1929. (Fotó: VKFL, 2022)
Az 1929-es felújítás a berendezés minden darabjára kiterjedt. Ekkor vásárolták a müncheni Fugel festő 14 historizáló stílusú stáció-képét, melyhez a neobarokk keretet csaknem kétszer akkora költséggel helybeli asztalos készítette Pestről kapott tervrajz alapján.
Belső összkép a szentély felé a neobarokk felújítás után (Fotó: VFKL, 1950)
Az új, ma már csak képekről ismert belső kifestés részben követte a barokk előzményt. Források szerint készítője vitéz Kaszaházy Antal zalaegerszegi festő és három segédje volt, a munka három tavaszi hónap alatt (április 15. és július 15. között) lezajlott.
A szentélyboltozat, az egyetlen ma látható korábbi falképpel. (Fotó: VFKL, 2022)
Ma már csak a főszentély boltozatán látható a korábbi kifestések egy részlete: a középkortól fogva helyben tisztelt Szent Lőrinc és Szent István protomártír ábrázolása, mártíromságuk attribútumaival a rostéllyal és kövekkel, valamint kezükben pálmaággal. Felettük felhők angyalokkal kísért dicsőséges Szentháromság fogadja áldozatukat.
A templombelső ma (Fotó: VFKL, 2022)
A 20. századi karbantartások közül kiemelkedik a szentély liturgikus berendezésének megújítása 1968-ban, majd egy év múlva a teljes külső-, belső felújítás. 1973 nyarán az egyszerű belső átfestést Bakos József zalaszentgróti festőmester végezte. 1987-ben felújították a berendezést, a főoltárt a fellelt eredetinek ítélt színek alapján festették a ma látható vajszínre. 2002-ben a templombelsőt újították fel. Ez nem csak a ma látható élénksárga-fehér színezéssel járt, de burkolat- és nyílászárócserével is, valamint a korábbi padok és a faragott sekrestyebútorok közül is kikerült néhány a templomból.
Részlet a Szent Kereszt mellékoltárról (Fotó: VKFL, 2022.)
Egy jövőbeli szakszerű felújítás nemcsak a fedőfestés alatt megőrződött barokk, neobarokk falképek állapotát tisztázhatja, de a jól látható barokk részleteken túl további rejtett értékek felfedezésére is van esély. Erről árulkodik az egyik mellékoltárban felhasznált fatábla, melynek fedőfestése alól egy festett lovas alak tűnik elő. Ennek korát, pontos ábrázolási témáját, hovatartozását csak restaurátori kutatás tisztázhatná.