Tűzvész utáni királyi adománylevél (1381)
1381. (Nagy) Lajos király 1381. július 24-én kedvelt tartózkodási helyén, Zólyomban megerősítette a veszprémi egyházat mindazon birtokokban, amelyeket 32 éve háborítatlanul birtokolt. Az oklevél (jelzete: Vp. pk. lt., Miscellanea 33. = DF 200285.) kiadására azért került sor, mivel valamivel korábban a veszprémi székesegyházban tűzvész tombolt, melynek során a templomban őrzött birtokjogokat biztosító okiratok megsemmisültek. Ugyanezen a napon kelt másik zólyomi uralkodói oklevél (jelzete: Vk. mlt. Veszprém eccl. et capit. 26. = DF 201031.) engedélyezte a szabad állapotú embereknek, hogy a veszprémi egyház földjeivel keverten fekvő birtokaikat és birtokrészeiket – ellentétben a hazai szokásjoggal – a veszprémi egyháznak hagyományozhassák. Mindkét oklevelet Himházi Benedek veszprémi püspök kérésére adta ki a király. 
Az oklevél a veszprémi székesegyház története szempontjából fontos eseményt világít meg: az 1381 július 24-e előtt nem sokkal bekövetkezett tűzvészt. Ez az esemény a Szent Mihály-székesegyház egyik kevésbé ismert, de építéstörténete szempontjából nem kevésbé jelentős átépítésnek jelentette a kezdetét. Bár az 1276-os Csák Péter-féle pusztítás oklevelek tekintetében jobban dokumentált, a 14. század végihez képest azonban leletekben nehezen megragadható. Nem kétséges, hogy a második fentebb említett oklevélben biztosított, tulajdonképpen szabad végrendelkezést jelentő határozat kiadásának egyik célja is az volt, hogy az építkezés szükséges anyagi fedezete rendelkezésre álljon (a birtokhatárok kiigazítása mellett).
Az 1380-as években kezdődő építkezésben a legfontosabb változás a 11. századi eredetű székesegyházhoz képest e korai épület méreteinek megváltozása volt. A szentélyt ekkor kelet felé bővítették és sokszögzáródású, támpilléres záradékkal látták el, egészen a hegytető pereméig megnagyobbítva azt. Újjáépítették az altemplomot is: járószintjét lejjebb szállították és boltzáradékát is magasabban alakították ki. A hosszház egy részét bordás keresztboltozattal látták el.
A gótikus stílusú építkezés befejezése is oklevéllel adatolható. IX. Bonifác pápa közel két évtizeddel később, 1400 november 8-án kiadott rendelkezése felhatalmazta Kápolnai Mihály veszprémi püspököt, hogy az újonnan elkészült székesegyházat felszentelhesse, illetve a szentatya egy héttel később búcsúengedélyeket adott ki a Szent Mihály-egyház számára. (A 1381-ben kelt két, fényképpel illusztrált oklevél a Veszprémi Főegyházmegyei Levétárban maradt fent – előbbi csak 15. századi másolatban –, míg az 1400-ban kiadott két dokumentum pedig vatikáni levéltárban, azonban a 19. század végétől ismertek a hazai történeti kutatás számára.)
