Guden vitéz adománylevele
A Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár legrégibb, eredetiben fennmaradt dokumentuma Guden vitéz (miles) 1079-ből származó adománylevele, végrendelete. Jelentősége abban áll, hogy ez országos szinten az első eredetiben fennmaradt magán–, vagyis nem az uralkodó vagy valamely – egyházi – testület által kiadott oklevél. A szövege szerint keltezetlenoklevél datálását tartalma segíti: Szent László uralkodása idején (1077–1095) a király az országba betörő németek elleni hadjárat alkalmával ruházta fel a végrendelkezés jogával Gudent.
Az oklevél tartalma szerint végrendelet, amelyben az adományozó lelke üdvéért – szentmisék bemutatása fejében – a veszprémi Szent Mihály–székesegyházra hagyta paloznakijavait, így különböző ingatlanait és szolgálócsaládjait. A társadalomtörténeti megfontolásokon túl – miles (lovag), servus (szolga) kifejezések megléte a szövegben – az adomány fontos abból a szempontból is, hogy adattal szolgál a hazai püspöki székesegyházak mellett már a 11. század végén biztosan működő székeskáptalanokra. A kezdetben püspöki székhelyeken, valamely szabályzat (kánonok) szerint együtt élő világi papság, a kanonokok (canonici) összességétnevezték káptalannak (capitulum), amelynek egyrészt a székesegyházi liturgia fényének emelésében volt szerepe, másrészt egyházkormányzati feladatot látott el a főpásztor mellett. A hazai jogalkalmazásban kifejlődött sajátos funkciójuk is: hiteleshelyként állami feladatokat láttak el például bíróságok által elrendelt vizsgálatok lefolytatásában, birtokba iktatásoknál, illetve közhiteles testületként írásba foglalták bármilyen rendű és rangú, hozzájuk forduló személy jogi természetű ügyét. Mivel az adomány szövege kifejezetten rendelkezik arról, hogy az átadott javakat ne a püspök, hanem a székesegyház fraterei, papsága élvezze, így ez a kanonokok korabeli létezését bizonyítja.
Az oklevél a 11. századi írásbeliség egyik szép példája, pergamenre íródott, latin nyelvű szórvány magyar nyelvemlékekkel (személynevekkel), levéltári jelzete: VFL III.1.a.1. Paloznak 2., DF 200610.). Alsó szélén pergamenszalagon kis kör alakú sérült, sárga viaszpecsét függ, amely azonban későbbi, 13. századi eredetű, és Solymosi László kutatásai alapján a veszprémi székesegyház istenítéleti pecsétje volt.