1966-ban a felsőörsi Árpád-kori prépostsági templom felújításakor bukkantak rá a restaurátorok a szószékben elrejtett két kötetre, amelyeket napjainkban a Veszprémi Érseki Könyvtár őriz. Körmendy József felsőörsi plébános az Élet és tudomány című lap hasábjain ismertette meg az olvasókkal a megtalálás körülményeit és a 15. században született liturgikus könyveket.
A reneszánsz korabeli művek egyike kódex, műfaját tekintve meglehetősen ritka könyvtípus, úti-misekönyv. Aránylag kicsi alakja miatt könnyen magukkal vihették a missziós munkát végző papok, de egyéb utazások, zarándoklatok alatt is használatban lehetett. A pergamen- és papírlapokból álló kézirat 175 fóliót tartalmaz. Egyenletes gótikus írását piros és sötét színű egyszerű kezdőbetűk díszítik. Az utolsó oldalon feltűnik a készítés időpontja: Anno 1459. Ezt a 131. levél verzójának lapszélén olvasható bejegyzés: Conscriptus est Anno 1459no is megerősíti. Radó Polikárp megállapítása szerint e misszálé a passaui egyház számára készült.
A másik könyv ősnyomtatvány, Psalterium, amely Friedrich Creussner nürnbergi műhelyében készült 1484–1485 között. Kolofónja: Finis psalterium Impressum per Fridricum Crewsner de Nurenberga Laus Deo Clementissimo. Az inkunábulumból hazánkban ez az egyetlen fellelhető példány. A zsoltárszövegeket fraktúrával, gót betűkkel nyomtatták, majd a rubricator kézzel festette meg az iniciálékat, amelyek közül kiemelkedik az első oldal többszínű B és a 112. lap rektóján látható szakállas férfifejet ábrázoló D kezdőbetűje. Számos kéziratos kiegészítés található a kötetben. Utólag betoldott hét lapon zenei bejegyzések találhatóak. A pszaltérium hátsó előzékének két oldalára írott 17–18. századi szövegek és dallam lejegyzések bizonyítják, hogy évszázadokon keresztül magánájtatosságra használták.
A kötetek állapotuk miatt szakszerű javítást igényeltek ugyanis a kódex könyvteste erősen szennyezett, szú rágta, fűzése meglazult, szakadt volt. Az elülső fatábla két darabra tört, bőrborítása csonka, gerincére zsákvászon darab volt erősítve. Két csúsztatógombja és a csatok hiányoztak a műről. A zsoltároskönyv gerince szintén zsákvászonnal volt borítva, a bőrpántok a horgaskapcsokkal együtt elvesztek. A lapok vízfoltosak voltak. Magyarországon az 1970-es évek elején indult meg az egyházi gyűjtemények legjelentősebb értékeinek restaurálása a kulturális tárca támogatásával. Ekkor kerülhetett sor a két kötet helyreállítására is, amelyet az Országos Széchényi Könyvtár Restauráló Laborjában Gálos Gáborné végzett el.
