Sáska, Szent Imre-plébániatemplom
A tapolcai járásban található települést 1385-ben említik az oklevelek. A régi főutca nyugati harmadában, korábbi kőfal helyett ma modern kerítéssel övezett, szigetszerű teresedésen álló kisméretű (12×5,8 m) románkori templom szentélyével kelet felé néz. Bejárata a homloksík elé lépő vaskos torony hátfalán nyílik. A torony homlokoldalát egy-egy támpillér erősíti, köztük nyitott ív, a toronyalj boltozott. A hajó szabálytalan négyszög alaprajzú, modern lapos lefedésű, egyszerű falazott orgonakarzattal, déli falán három szegmensíves záradékú ablak nyílik. A templom építéstörténetére irányuló szisztematikus kutatás eddig nem történt, környezetében földmunkákkal kapcsolatos régészeti megfigyelések során a templomkörüli temető egyes sírjait azonosították.
A diadalív mögött a tágas, egyenes záródású szentély boltozott: az alacsony, kosáríves záradékú dongaboltozatba az ablaknyílás felett és azzal szemközt egy-egy boltfiók metsződik, melyek a boltzáradékban egy profilozott ívnégyszög közbeiktatásával kapcsolódnak. A sekrestye a hajó északi oldalához csatlakozik, szintén dongaboltozatos, meredek nyeregtető fedi, külső bejárata a nyugati homlokzatán nyílik. A homlokzat egyszerű, a szalagkeretes nyílásokon túl a feltárt középkori részéltek teszik érdekessé. Korábban csak műemlék jellegűként számontartott templom értékes középkori emlékünk, ma országosan védett műemlék. Tituláris szentje Szent Imre, a templom búcsúja az ő ünnepnapja, november 5.
A románkori templom építésére vonatkozó történeti adataink nincsenek, alakja alapján a 13. századra tehető. A település a 14–15. században a Rátóti Gyulaffyak birtoka volt. 1548-ban a török felégette a falut. A románkori templomot 1759-ben újították meg. 1822–1824-ben a lakosok támogatásért folyamodtak a rossz állapotú templom bővítése érdekében, mivel „régente valami romladozott puszta templombul az eleink bépallásozván építették”.
Karzatát 18. századi forrás még faoszloposnak írja le, új orgonát 1836-ban szereztek, és feltehetően ekkor épült a falazott mai karzat. 1861-ben Rómer Flóris vázlatkönyvében a közelben álló pálos kolostor romjain kívül a Szent Imre-templomról is megemlékezett. Az 1924-es felújítás során a hajó falkoronáját kb. fél méterrel megemelve és megerősítve a korábbi sík deszkamennyezet helyett a teret a mai – feltehetően vasúti sínek közé falazott – poroszsüveggel fedték le.
Az épület látható középkori részletei a torony a kőkeretes ablakai: a homlokoldalon félköríves záródással, kétoldalt egyenes szemöldökkel; az élszedett és lábazati rézsűvel alakított keretek egy gótikus építési periódusra utalnak. A tornyot szabálytalan gúla alakú falazott, vakolt „kősisak” fedi.
A toronytest déli oldalán a nyugati homlokzaton a korábbi felújítás idején megtalált festett figurális középkori vakolatból egy részlet látható: a Kálvária-jelentből a megfeszített Krisztus szeggel átütött lábfejei, két oldalán egy-egy álló alak részlete, a balján álló, feltehetően Szent János képe épebb: köpenyének alsó széle és alóla kibukkanó meztelen lábai láthatók, tovább drapéria, alattuk a jelenetet keretező díszített sávok. Stílusa alapján a 14. századra tehető a homlokzati falkép, mára színeit, állékonyságát az időjárás megviselte, többféle vörös és okker színei azonosíthatók még.
Az 1778-as egyházlátogatási jegyzőkönyv szegény tabernákulumos oltárt, két képet és egy falra festett képet írt le. A mai oltárképre vonatkozó adat egyelőre nem bukkant fel; az olajkép – amelyen szignó nem olvasható – az ifjú Szent Imre herceget ábrázolja magyaros ruhában, aranybéléses kék hermelinpalástban egy fehér márványoltár előtt áll, mögötte a kápolna ajtónyílása sejlik fel. Az oltár homlokoldalán az Árpád-házi ország-címer egy része látható, az oltárterítőn nyitott könyv. A herceg jobbjában attribútuma, a szüzességére utaló liliom, bal kezét mellére emeli, a Sarlós Boldogasszonyt ábrázoló oltárképre fordítja tekintetét. A szentkép alatt feliratos tábla (a festmény állapota miatt nem olvasható). Szent Imre legendája isteni szózatot említ, illetve a tisztaság és önmegtartóztatás erényét Szűz Mária életével állítja párhuzamba, a felfedett titokra a szentkép előtt félrevont bársonylepel utal. Szent Imre lába előtt a padlón – a tisztelet jelenként bíbor párnára helyezve – hatalmi jelvényei láthatók: a hercegi korona, országalma és jogar jelzik trónutódlásról való lemondását. Minden bizonnyal a fogadalomtételének jelenetét látjuk.
