A karácsonyi szentmiseáldozat keretében december 25-én a veszprémi székesegyházban ünnepélyesen lezárta a Veszprémi Főegyházmegyében is a Család évét Márfi Gyula érsek.
Szentbeszédében Jézusnak a családról, a szülők és gyermekek viszonyáról mondott gondolatait elemezve hangsúlyozta: Néha úgy tűnhet annak, aki pusztán szövegszerűen és nem a Szentírás szimbolikus, sokszor túlzó, hüperbolikus stílusát figyelembe véve olvassa az evangéliumokat, hogy maga Krisztus nem is igen emelte, értékelte magasba a család, a szülők és gyermekek szeretetkapcsolatát a világban. De ez a csak a felületes olvasás nyomán tűnhet így, mutatott rá. Majd idézte és értelmezte az Újszövetségből a félreértésre okot adó és a megerősítő igehelyeket. A családdal kapcsolatban alapvető eligazítást adhatnak Krisztusnak a farizeusokat rendre utasító szavai a negyedik parancsolattal – Atyádat és anyádat tiszteld! –, illetve gondoskodása Édesanyjáról, amellyel a kereszten János apostol gondjaira bízta őt. S a legfontosabb bizonyíték, hogy Jézus családban akart megszületni. Megtehette volna ugyanis, hogy felnőtt világpolgárként érkezik a Földre az emberek közé, ám ő úgy vállalta az Istenfiúságot, hogy nem mondott le a földi édesanyáról és a családról. Ezzel valamiképpen arra is utalt, hogy a földi apaság és anyaság, a család a Szentháromság titkával rokon, és hogy a szerelem és a házasság isteni eredetű és szent kapcsolat. XII. Pius pápát idézte a főpásztor: „A család az elveszett paradicsomból itt maradt kis darab.”
Majd a jelenlévő családokhoz szólt, megerősítve őket, hogy adjanak példát a világban, evangelizáljanak családi életükkel, hűségükkel, gyermekek iránti gondoskodó szeretetükkel. Fontos, hogy legyen idő a családban a kötelékek összetartására, a szeretetben kibontakozó párbeszédre, mutatott rá. Ünnepek idején, mint amilyen a karácsony is, nem mindegy, hogy mit ajándékozunk egymásnak, emelte ki. Amikor ajándékot veszünk szeretteinknek, mondta, akkor olyasmit adunk nekik, ami nem mi vagyunk, de amikor leülünk velük beszélgetni, amikor meghallgatjuk őket, s próbálunk a lelkük mélyére hatolni, illetve próbáljuk kitárni előttük a lelkünket, akkor önmagunkat ajándékozzuk nekik, és ettől igazabb ajándékot nem adhatunk és nem kaphatunk. Isten karácsonykor nem valamit küldött le hozzánk, hanem önmaga látogatott meg bennünket. Volt ideje ránk. Kell, hogy legyen ezért időnk nekünk is Istenre és egymásra!
Végezetül Rabindranath Tagore indiai költő Eredet című versét idézte saját fordításában az érsek, amelynek sorai egy gyermek és édesanyja párbeszédéről vallanak, megidézve, hogy mit jelentett az anyának a fogantatás és az életadás szent pillanata a Teremtő Istentől kapott küldetésében.
Toldi Éva