Az 1961-ben történt beavatkozás után Lehotka Gábor orgonaművész (1938-2009) közreműködésével 1970-ben lemezfelvétel készült az orgonával, ezután Lehotka hátralévő életében nyaranta hangversenyeket adott a templomban, ami rávilágít az műemlék hangszer értékére. Az orgona restaurálásakor a szélláda toldásából, a játszószekrényen látható regiszterműködtető pálcák helyzetéből, a billentyűzet eredeti faragványaiból, a szélláda belső felületein megtalált középkori kódex fragmentumokból, a hangszer szekrény felső felépítménye homlokzati ornamenseinek megjelenéséből és más dokumentált forrástényezőkből kikövetkeztethetően; a jelenlegi homlokzatba szervezett 2’ méretű sípsor (Principál 2’) valószínűleg 18. századi toldás (talán a korábban közölt 1745. évből, ami a hangszer helyszínre szállítását jelentette) és az eredetileg 4 regiszterre épített szélláda, a rátelepített sípanyag egy részével 1685 előtt készült, valószínűleg egy nagyobb (nyugat-európai) orgona mellékműveként (helyszínre következtetve a fellelt kódextöredékekből); tehát 17. századi instrumentumként a hazai orgonaállomány jelenleg megszólaltatható és tudományosan dokumentált hangszerei közül építéstörténeti szempontból a második legrégebbi (a legrégebbi magyarországi orgona a soproni Szent György társaskáptalani plébániatemplomban található, Hannes Woeckerl, 1633*). A jelenlegi dispozíció: Copula maior (8’), Copula minor (4’), Principál 2’, Quint 2,2/3, Superoctav 1’.

Magyarországon összesen 3 tört mélyoktávval épült orgona szólaltatható meg ma (Kópháza, 18. sz. vége, – rekonstrukció; Győr Püspökvár, 1730 körül, – eredeti állapot és Felsőörs). Külön figyelmet érdemel, hogy mindhárom hangszer restaurálását a Soproni Orgonaépítő Kkt. végezte el, így Magyarországon egyedülálló szakterületi tapasztalatokat szereztek ennek a hangszertípusnak a javításához, restaurálásához és esetleges rekonstrukcióihoz. A tört mélyoktáv vezérlési megoldás azt jelenti, hogy az alsó oktáv kromatikus skálájából csak a Cisz és Disz hang hiányzik (szemben a rövid mélyoktávval, ahol a B az egyetlen félhang) és a Fisz – Gisz billentyűk középen megosztva („megtörve”) terckapcsolatban szólaltatják meg a hangokat (D-Fisz; E-Gisz). Ebből a típusból a két magyarországi barokk pozitív közül a győri elöljátszós (a síphomlokzatra merőleges helyzetű a billentyűzet és a regisztereket működtető vaspálcák elhelyezése), míg a felsőörsi egy rückpositiv (a hangszekrény hátsó részén, a homlokzati traktus mögött épült a játékszerkezet). A felsőörsi műemlékorgonán a Győri Hittudományi Főiskola Egyházzenei Tanszékének kiadásában 2017-ben lemezfelvétel készült, melyre Albert Miklós (1955-2021) aranykoszorús orgonaépítő mester készítette fel a hangszert.

A Soproni Orgonaépítő Kkt. munkatársai, Szabó András és Szarka György orgonaépítő mester kivitelezésében 2021/2022-ben állami finanszírozású pályázati forrásból, a Veszprémi Főegyházmegye és az illetékes örökségvédelmi hatóságok engedélyével megtörtént a barokk műemlékorgona teljes körű tudományos dokumentációja, tárgytörténeti feltárása és az eredeti állapotnak megfelelő restaurálása. A folyamatban részt vettek a Brenner János Hittudományi Főiskola Egyházzenei Tanszékének oktatói és a restaurálás alkalmával, a kutatás során szerzett zenetudományi információk figyelembe vételével, Magyarországon eddig egyedülálló méretű, reneszánsz orgonairodalmat megszólaltató hangfelvétel készült, amely az orgonát és a templomot bemutató másfél órás film kísérőzenéjeként hallgatható meg összesen 37 mű keretében. A reneszánsz zene pontos körülhatárolása és definíciója a zenetudományi iskolák történetében sokáig nem volt egyértelmű. W. Ambros 1868-ban keletkezett zenetörténeti monográfiájában található az első utalás az egységes zenei reneszánszra; ez a munka a római iskolát már nem tekinti a korszakhoz tartozónak, míg a németalföldi hatást tartja meghatározónak. H. Riemann Ambrosnál jóval korábbra teszi a reneszánsz zene kezdetét. 1907-ben megjelent kézikönyve a hangszerkíséretes műdal (14.század) fejlődéséhez kapcsolja a korszakot, míg később Ch. Van den Borren németalföldi zenetörténeti monográfiájában (Amszterdam, 1949) csak az 1520 utáni zenei anyagot tekinti reneszánsznak. A mai zenetudományi álláspont szerint nagyjából az 1430-1600 közötti bő másfél évszázadot tekintjük a zenei reneszánsz korszakának (korai és befejező átmeneti évtizedekkel), elsősorban németalföldi és itáliai fórumon, de természetesen a korok kultúrtörténetének megfelelően angol, hispán, francia és más szerzők munkásságával együtt.

A filmben elhangzó művek az elhangzás sorrendjében:

1. Fitzwilliam Virginal Book, Anonymi, XVI.th cent., Fitzwilliam Museum, Cambrige University, Watkins Ale (FVB 180)
2. Giles Farnaby (1560-1640) The old Spagnoletta, FVB 289 (Fitzwilliam Virginal Book, Fitzwilliam Museum, Cambrige University)
3. Manuscript Book R. App. 58. (1520), Anonymus, Early XVI.th.cent. British Museum, 6. A-Galyarde
4. Manuscript Book R. App. 58. (1520), Anonymus, Early XVI.th.cent. British Museum, 9. The kyngs Marke
5. Girolamo Cavazzoni (1510-1580) Intabulatura d’ Organo, cioé Missé, Himni, Magnificat, Libro Secondo, Venise 1550, Iste confessor (In festo confessorum, Hymnus)
6. Leonhard Kleber (1495-1556) Kleber’s Orgelbuch, Preambulae et fantasiae
7. Fitzwilliam Virginal Book, Anonymi, XVI.th cent., Fitzwilliam Museum, Cambrige University, Alman, Corranto (FVB 249)
8. Antoine Brumel (1460-1512) Regina coeli
9. Girolamo Cavazzoni (1510-1580) Magnificat quarti toni (Intabulatura d’ Organo, cioé Missé, Himni, Magnificat, Libro Secondo, Venise 1550)
10. Antonio Valente (1520-1589) Verso IV (Versi spirituali tutte le note, con diversi, canoni spartiti per organi, Libro secondo, Napoli 1580)
11. Manuscript Book R. App. 58. (1520), Anonymus, Early XVI.th.cent. British Museum, 1. La Bell fyne
12. Antonio Valente (1520-1581) Verso III, (Versi spirituali tutte le note, con diversi, canoni spartiti per organi, Libro secondo, Napoli 1580)
13. Edmund Hooper (1553-1621) Corranto, FVB 228 (Fitzwilliam Virginal Book, Fitzwilliam Museum, Cambrige University)
14. Girolamo Cavazzoni (1510-1580) Magnificat sexti toni (Intabulatura d’ Organo, cioé Missé, Himni, Magnificat, Libro Secondo, Venise 1550)
15. Manuscript Book R. App. 58. (1520), Anonymus, Early XVI.th.cent. British Museum, 4. The Short mesure off My Lady Wynkfylds rownde
16. Girolamo Cavazzoni (1510-1580) Magnificat octavi toni (Intabulatura d’ Organo, cioé Missé, Himni, Magnificat, Libro Secondo, Venise 1550)
17. Antonio de Cabezón (1510-1566) Obras de Musica, 1570, Intermedios para los Kyries de Nuestra Senora (Composiciones á tres partes para principiantes)
18. Antonio Valente (1520-1581) Verso VI, Canon in diapente superiore, (Versi spirituali tutte le note, con diversi, canoni spartiti per organi, Libro secondo, Napoli 1580)
19. Girolamo Cavazzoni (1510-1580) Magnificat primi toni (Intabulatura d’ Organo, cioé Missé, Himni, Magnificat, Libro Secondo, Venise 1550)
20. Antonio de Cabezón (1510-1566) Obras de Musica, 1570., Veni Creator Spiritus (interludium)
21. Girolamo Cavazzoni (1510-1580) Intabulatura d’ Organo, cioé Missé, Himni, Magnificat, Libro Secondo, Venise 1550, Pange lingua gloriosi (In festo Corporis Christi, Hymnus)
22. Girolamo Cavazzoni (1510-1580) Intabulatura d’ Organo, cioé Missé, Himni, Magnificat, Libro Secondo, Venise 1550, Veni Creator Spiritus (In die Penthecostes, Hymnus)
23. Girolamo Cavazzoni (1510-1580) Intabulatura d’ Organo, cioé Missé, Himni, Magnificat, Libro Secondo, Venise 1550, Jesu nostra redemptio (In ascensione Domini, Hymnus)
24. Girolamo Cavazzoni (1510-1580) Intabulatura d’ Organo, cioé Missé, Himni, Magnificat, Libro Secondo, Venise 1550, Exultet Caelum Laudibus (In die Apostolorum, Hymnus)
25. Girolamo Cavazzoni (1510-1580) Intabulatura d’ Organo, cioé Missé, Himni, Magnificat, Libro Secondo, Venise 1550, Deus tuorum militum (In festo unius martyris, Hymnus)
26. Girolamo Cavazzoni (1510-1580) Intabulatura d’ Organo, cioé Missé, Himni, Magnificat, Libro Secondo, Venise 1550, Jesu corona virginum (In solemnitate virginum, Hymnus)
27. Girolamo Cavazzoni (1510-1580) Intabulatura d’ Organo, cioé Missé, Himni, Magnificat, Libro Secondo, Venise 1550, Hostis Herodes impie (In Epiphania Dei, Hymnus)
28. Antonio de Cabezón (1510-1566) Intermedios para las estrofas del Himno Ave Maris Stella (Composiciones á tres partes para principiantes)
29. Thomas Tallis (1505-1585) Veni redemptor gentium, Hymnus
30. Girolamo Cavazzoni (1510-1580) Missa de beata Virgine [cum jubilo] (Intabulatura d’ Organo, cioé Missé, Himni, Magnificat, Libro Secondo, Venise 1550)
31. William Tisdall (1570-1605) Pavana, FVB 219 (Fitzwilliam Virginal Book, Fitzwilliam Museum, Cambrige University)
32. Girolamo Cavazzoni (1510-1580) Missa Apostolorum [Cunctipotens genitor Deus] (Intabulatura d’ Organo, cioé Missé, Himni, Magnificat, Libro Secondo, Venise 1550) Restitution d’aprés l’ exemplaire de la Biblioteca del Liceo Musicale de Bologne
33. William Byrd (1540-1623) A-Gigg, FVB 181 (Fitzwilliam Virginal Book, Fitzwilliam Museum, Cambrige University)
34. Girolamo Cavazzoni (1510-1580) Canzon sopra I le bel e bon (Biblioteca del Liceo Musicale de Bologne)
35. Girolamo Cavazzoni (1510-1580) Canzon sopra Falt D’ Argens (Biblioteca del Liceo Musicale de Bologne)
36. John Munday (1555-1630) Munday’s Joy, FVB 282 (Fitzwilliam Virginal Book, Fitzwilliam Museum, Cambrige University)
37. Antonio Mortaro (1587-1627) Canzone, detta L’ Albergona

A filmben hallható reneszánsz zeneirodalmi anyag kutatómunkája Dr. Richter Viktória zenetörténészhez (Svájc) köthető, aki olyan kottaanyagokat bocsátott a film alkotói rendelkezésére, amelyeket magyarországi előadás során eddig nem ismerhettünk meg. Mivel az egyik legrégebbi magyarországi orgonáról van szó, felmerült az a zenetudományi szempontok által vezérelt lehetőség, hogy olyan hangfelvétel készüljön, ami egyrészt megfelelően érzékelteti a hazai hangszerállományon belüli ősiség konkrét zenei (hallható) helyzetét; másrészt lehetőleg azt a zeneirodalmi réteget mutatja be, ami az építéstörténet korában aktuális lehetett. Figyelembe véve a zenetörténeti forrásokat, nehezen lenne bizonyítható, hogy a 20. századi régi zenei mozgalmakat megelőzően jellemző lett volna, hogy évszázadokkal korábban keletkezett műveket adnak elő, de a stíluselméleti koncepció érvényesülése érdekében a filmhez kizárólag reneszánsz műveket használtak fel.

A legkorábbi mű 1491-ben, az amerikai kontinens felfedezése előtt keletkezett [Antoine Brumel (1460-1512) Regina coeli], míg a legtovább élt szerző Giles Farnaby (1560-1640) idézett alkotása (The old Spagnoletta, FVB 289 (Fitzwilliam Virginal Book, Fitzwilliam Museum, Cambrige University) is az angol zenei reneszánsz hagyományt tükrözi. A filmben előadott művek közül több gyűjtemény is szerepel (Fitzwilliam Virginal Book, Anonymi, XVI.th cent., Fitzwilliam Museum, Cambrige University; Manuscript Book R. App. 58. (1520), Anonymus, Early XVI.th.cent. British Museum; Leonhard Kleber (1495-1556) Kleber’s Orgelbuch), melyekből több ismeretlen szerző remekművével is megismerkedhetünk.

A név szerint ismert zeneszerzők a filmben elhangzó művek sorrendjében:

Giles Farnaby (1560-1640); a reneszánsz és a barokk közötti átmenet szerzője. Családjában megtalálható virginál készítő mester is (bármilyen pengetős billentyűs hangszert készíthetett), ezért Giles Farnaby is jellemzően ilyen hangszerre komponált. Eredeti foglalkozása bútorasztalos volt. Zenei diplomáját 1592-ben szerezte (Christ Church, Oxford). 1610-től zenetanárként is tevékenykedett.

Girolamo Cavazzoni (1510-1580) Marco Antonio Cavazzoni egyházzenész fia. Művei 2 kötetben maradtak fenn. Liturgikus szolgálatban állt és szerzeményei is a fegyelmezett, szertartásokhoz méltó egyházi reneszánsz zenét jelenítik meg. A mantuai régióban is több megbízást kapott, nemcsak orgonaműveket, hanem kórusműveket is komponált. Az 1565-ben épült mantuai Szent Barbara templom orgonájának kivitelezési szakértőjeként is ismert.

Leonhard Kleber (1495-1556) német zeneszerző és orgonista, a Heidelbergi Egyetemen 1512-ben szerzett diplomát, tanára a vakon komponáló Arnolt Schlick (1455-1521) lantművész, zeneszerző volt. Több helyen is működött orgonistaként (Horb am Neckar, Esslingen, Pforzheim). A filmen elhangzó, általa írt művek egy 1524-ben készült, 332 oldalas, több szerzőtől összesen 112 művet tartalmazó hatalmas orgona-tabulatúra részletei. A gyűjtemény szakrális és világi kompozíciókat is tartalmaz.

Antoine Brumel (1460-1512) a reneszánsz franko-flamand iskola egyik első képviselője volt, a Josquin des Prez után ismert generáció legismertebb szerzője. 1483-1486 között a Notre-Dame de Chartres énekegyüttesében volt énekes, majd 1492-ig a genfi Szent Péter templomban énekelt. A pestisben elhunyt Jacob Obrecht (1457-1505) helyére került 1506-tól. Elképzelhető, hogy 1512 után is élt még, de feljegyzések nem keletkeztek erről. A 16.század elején bekövetkezett zenei változások hatottak zenéjére, melyre a gördülékenység és a folyamatos polifónia jellemző.

Antonio Valente (1520-1589) itáliai reneszánsz orgonista, zeneszerző. Korán megvakult, majd tanulmányait követően Nápolyban foglalkoztatták templomi orgonistaként (Sant’Angelo a Nilo). Két gyűjteményt adott ki. A második gyűjteménye zenetörténeti szempontból egyedülálló, mivel ez az első olyan fennmaradt kollekció (Versi spirituali), amely énekszólamoktól teljesen független, önálló liturgikus orgonaműveket tartalmaz, amelyek lefedik a szentmise és a zsolozsma teljes szertartásrendjét.

Edmund Hooper (1553-1621) angol orgonista és zeneszerző. Kiemelkedő egyházzenei karriert futott be, tanulmányai után 1588-tól 1621-ig (haláláig) a Westminster Apátságban működött orgonistaként és karnagyként, közben a királyi kápolna (Chapel Royal) orgonistája cím birtokosa volt élete utolsó 3 évében. Gyermekkorában feltételezhetően az Exeteri Székesegyház kórusénekese volt, majd Greenwichben kapott zenei képzést. Mielőtt orgonistaként és zeneszerzőként foglalkoztatták, 1582-tőla Westminster Abbey kórusában énekelt. I. Erzsébet (1533-1603) angol királynő temetésén (1603), valamint Anna királynő (1574-1619) temetésén is ő irányította a zenei szolgálatot.

Antonio de Cabezón (1510-1566) ibériai orgonista és zeneszerző. Életében csak egy kottakiadást érhetett meg (Libro de cifra nueva, 1557). Műveire fejlett improvizatív készség és a lendület jellemző. Vakon született (egyes források szerint kora-gyermekkorában veszítette el a látását). A palenciai székesegyházban tanult, majd 1526-tól Portugáliai Izabella udvarában alkalmazták zeneszerzőként és a királyi kápolna orgonistájává is kinevezték. 1538-ban músico de la cámara (udvari kamarazenész) címmel is felruházták. 1539 után keletkeztek liturgikus orgonaművei.

Thomas Tallis (1505-1585) Az angol reneszánsz egyházi zene kiemelkedő mestere, a kórusirodalmi antológiákban ma is vezető zeneszerző. Születéséről és gyermekkoráról nincs feljegyzés, csak becsült adatok. Feltételezhetően vagy a Canterbury katedrális, vagy a St. Martin of the New Work kolostor énekiskolájában tanult. Zeneszerzői szolgálata során alkotott VIII. Henrik, VI. Edward, I. Mária és I. Erzsébet udvarában. Orgonistává csak 1570 után nevezték ki a királyi kápolnába. Kerülte az udvari konfliktusokat, élete végéig „reformálatlan római katolikus maradt” (Peter Ackroyd). Tallis zsenialitására jellemző, hogy kompozíciós stílusát az aktuális uralkodó ízlésének megfelelően volt képes alakítani, élete során így többször jelentősen megújult.

William Tisdall (1570-1605) Két zeneszerző életművét tulajdonítják Tisdall (Tisdale) személyének. Az angol reneszánsz virgináliskola tagja. Mivel ezen a néven Londonban két zeneszerző élt (az egyik 1603-ban, a másik 1605-ben hunyt el), a stílusazonosság miatt nincs döntő bizonyíték az elkülönítési lehetőségre. Összesen 5 mű kötődik ehhez a névhez, három a Fitzwilliam Virginal Book, kettő a John Bull Virginal Book kollekciójában. Jelentős kromatikus kompozíciója a Pavana Chromatica: Mrs Katherin Tregians Paven (FVB 214) című alkotása.

William Byrd http://hitvallas.hu/#/hir/a_katolikus_hitre_tert_anglikan_reneszansz_zeneszerzo (1540-1623) angol reneszánsz zeneszerző, kortársai szerint az „utolsó katolikus zeneszerző” és „az angol zene atyja”. Thomas Tallis tanítványa és munkatársa is volt életének egy szakaszában. I. Erzsébet Byrd személyére és kiemelkedő zenei jelentőségére tekintettel eltűrte katolicizmusát és nem kényszerítette áttérésre, sőt kottamonopóliummal támogatta munkáját. A katolikus liturgikus zene mellett anglikán kompozíciókat is készített. A kórusművei mellett fennmaradt 150 orgona (billentyűs) darabja is. Zenei képzéséről Thomas Tallissal való tanítványi kapcsolatán kívül nincs adatunk, mégis ő volt a Purcell előtti angol zene legnagyobb alkotója.

John Munday [Mundy] (1555-1630) a reneszánsz korban és a korabarokk korszakban is reneszánsz stílusban alkotó angol zeneszerző, orgonista. Apja és mestere William Mundy (1529-1591) zeneszerző volt. Az Oxfordi Egyetemen 1586-ban szerzett zenei diplomát, majd 1624-ben doktori fokozatot. 1585-től haláláig a Westminster Abbey orgonistája volt. Az egyik legkorábbi angol madrigalistaként 1594-ben kiadott egy gyűjteményt, mely 3, 4 és 5 szólamú zsoltárokat és dalokat tartalmazott. Nevéhez köthető a Book of Common Prayer gyűjtemény zeneszerzői munkája.

Antonio Mortaro (1587-1627) itáliai reneszánsz zeneszerző és szerzetes. Élete végén elkezdett korabarokk stílusban is komponálni, de alkotóperiódusának döntő részében reneszánsz liturgikus műveket komponált. 1595-ben lépett a ferences rendbe (Brescia), majd a dokumentumok alapján 1598-tól a kolostor orgonistája, ami megkérdőjelezi a születési dátumát. 1602-ben a Novara-i Katedrális (Duomo di Novara, Cattedrale di Santa Maria Assunta) orgonistája, majd 1607-ben visszatért Brescia-ba. 1595-1610 között 10 kötet szakrális kóruskompozíciót, 1590-1600 között 5 kötet madrigált publikált.

A 2022-ben restaurált felsőörsi 17. század végén épült barokk műemlékorgonát megszólaltató, reneszánsz orgonaműveket bemutató film egyik lényeges zeneirodalmi forrása a Fitzwilliam Virginal Book. Ez a gyűjtemény az angol reneszánsz billentyűs zene elsődleges forrása a késő-Erzsébet korszakból. A kollekció nevét Richard FitzWilliam [7th Viscount FitzWilliam] (1745-1816) műgyűjtő, angol nemesről kapta, aki hagyatékával megalapította a Fitzwilliam Múzeumot (Cambridge). Több korábbi gyűjtemény (Will Forster Virginal Book, Anne Cromwell Virginal Book, Clement Matchett Virginal Book) egyesítésével keletkezett zeneirodalmi forrás, mely általában reneszánsz és elvétve korabarokk angol billentyűs kompozíciókat tartalmaz, összesen 298 elkülöníthető tételben, 2 másolási rétegben (1-92, 93-218).

A felsőörsi 17. századi műemlékorgonát bemutató film zenéjének valamennyi eleme vágatlan, hangi módosítás és javítás nélküli helyszíni felvétel. A film gyártását, a hangfelvételek utómunkáit és a teljes video kivitelezést Benedek András, a győri Brenner János Hittudományi Főiskola Egyházzenei Tanszékének oktatója végezte el. Zenetudományi szakértő, zenei rendező, műsorszerkesztő: Dr. Richter Viktória zenetörténész (Svájc). A film alkotói köszönetüket fejezik ki a Veszprémi Főegyházmegyének az orgona restaurálásában és a felvételek elkészítésében nyújtott segítségért. A historikus hangszert bemutató prezentáció hanganyagának válogatásából a Brenner János Hittudományi Főiskola Egyházzenei Tanszékének kiadásában hanglemez készült.

Dr. Maróti Gábor

Forrás: Győri Egyházmegyekiemelt