A főszékesegyház oltárairól
Jelenleg a székesegyháznak hét oltára van. A II. Vatikáni Zsinat előírásainak megfelelően 1976-ban Erdei Ferenc tervei alapján rendezték a liturgikus teret: a stallumokkal és pulpitussal együtt ekkor egyszerű, fa szembe miséző oltár készült a főszentély előterébe. Utóbbi két berendezési tárgyat később lecserélték. A főszentély végében álló főoltár és az altemplomi Szent Sír-oltár 1910-ben készült, a székesegyház nagyszabású historizáló újjáépítése során, neogótikus stílusban, Aigner Sándor tervei alapján. Oltárképük nincs. A székesegyház védőszentjét, Szent Mihályt a főoltár feletti – a II. világháború után megújított – üvegablak ábrázolja. Az altemplom oltármenzájában a halott Krisztus fehér márvány szobra Kesszler János munkája, Hornig Károly püspök és Rada István kanonok külön adományával 1912-re készült el.
A két mellékszentélyben és az oldalhajókban egy-egymellékoltár található. Ezek részben a templom 18–19. századi berendezésének átalakított, illetve áthelyezett darabjaiból állnak. Az északi mellékszentély Szűz Mária mennybemenetele-oltárát ebben a formájában a 19. század közepe táján állították, ma már az egyetlen olyan oltára a templomnak, amely – bár nem eredeti helyén és felújítva, de – a felépítményében az eredeti oltárképét őrzi. Festője Pesky József pesti mester volt. A déli mellékszentélyben ma a vele egykorú, eredetileg Nepomuki Szent János tiszteletére állított oltár keretében az 1930-ban Rott Nándor megrendelésére Schwarz József soproni festő által festett Szent Imre–olajkép található, ami a herceg fogadalomtételét ábrázolja. Az eredeti oltárképet, Pesky másik festményét a mellékhajó nyugati végfalán láthatjuk.
A mellékhajókban Szent György és Szent Anna oltárai találhatók. A két márványoltár egy időben készült a 19. században, azonban a 20. század eleji felújítás során nem csak áthelyezték azokat, de Hornig Károly püspök Steiner Rudolffal új oltárképeket is festetett számukra: az északiba saját védőszentje, Borromei Szent Károly képét, a délibe Szent Annáét. 1930-ban azonban a Borromei Károly-képet az oltárból kiemelve a mellékhajó nyugati falán helyzeték el, míg helyére a ma ismert legkorábbi, 18. század végi barokk mellékoltár képe, Szent Györgyé került.
