A Szent Mihály Főszékesegyház gótikus altemplomának külön álló déli kriptája szolgál az egyházmegye barokk-kori püspökének, Padányi Biró Mártonnak végső nyughelyéül. Ő, aki úgy idegenkedett Veszprémtől, most ott pihen az általa csak „jegyeseként” emlegetett Főszékesegyház sírkamrájában, ahol még életében hatalmas síremléket állíttatott. Maga a kamra korai csúcsíves építmény. A főpásztor maga alakíttatta át az altemplomnak ezt a részét az ő leendő nyughelyévé anélkül, hogy a stílust megváltoztatta volna. Kívülre rácsos, barokk stílusú kaput készíttetett, melyet később elbontottak. A szarkofág tetejére Márton püspök saját életnagyságú fekvő alakját, a sarkok tövében pedig szimbolikus mellékalakok szobrait faragtatta ki. A gyönyörű síremlék a barokk szobrászatunk egyik kiemelkedő alkotása, mely fehér és rózsaszín márványból készült.
Biró Márton 1745. március 18-án lett az egyházmegye püspöke (egyben Veszprém vármegye főispánja és a királynő kancellárja, bár az utóbbi inkább névleges hivatal). Birót augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján szentelték fel Kalocsán. Még szinte meg sem melegedett Veszprémben, nemsokára már ment Sümegre. Mintha csak érezte volna, hogy neki nem lesz Veszprém püspöki székhelye. Hiszen az a püspöki palota mely a Szent Mihály Székesegyháztól pár lépésnyire állt, szűkös, teljes átépítés nélkül szóba sem jöhetett. A főpásztor 1748 körül kezdte meg sümegi palotája kiépíttetését, mely 1753-ra már lakhatóvá vált, 1755-re pedig teljesen elkészült. Elegáns, négy tornyos, zárt udvaros rezidencia, Márton püspök innen irányította egyházmegyéjét. Építőmestere talán a veszprémi Tiethart József lehetett, aki több, a püspök által kezdeményezett építkezésen is részt vett. Biró Márton püspökké választását követően óriási munkába kezdett, mely kiterjedt az iskoláztatásra, az adminisztrációra, a kánoni fegyelem betartatására, a templomok, a plébániák felújítására és a papnevelésre. Elsősorban püspök, aztán volt főispán. “Kemény kézzel fogott a templomépítéshez”, 15 év alatt 8 helyreállított és 9 új templom dicséri munkásságát. Erre sarkallta a híveket és az egyházmegyei kegyurakat is. Összesen 205 (!) templom és kápolna épült fel, vagy újult meg működése alatt. Mindemellett templomok tucatjait szereltette fel, rendeztette be, díszítette fel, még az egyházmegyén kívül is. Szekfű Gyula szerint: Biró 44 templomot foglalt vissza protestánsoktól. A nyughatatlan püspök közel másfél éves betegeskedést követően, 1962. aug 16-án virradatkor tért örök nyugovóra Sümegen, visszaadva lelkét az Ő Szentháromságának.
“Biro halála után 1763. jun. 28-án délután történt, hogy a Csallóköz és Komárom felől a Dunántúlon megindult nagy rengéssel a föld. Házak és tornyok dőlnek össze. Bicskén a katolikus templom megrepedezett. A sümegi új templom tornyába villámok csaptak be. Alaposan meg is rongálták. Mindenfelé Birót emlegetik: suttognak az emberek, hogy Márton püspök lelke jár a viharban, nincs megelégedve a világ folyásával. Veszprémben és a Balaton-mentén sokáig, még a mai nemzedék is hallott beszélni arról, hogy Biró Márton, akimint püspök fehér lovon vonult be veszprémbe, ravatalán megfordult, arca megfeketedett. Száz évvel halála után majd felnyitják a sírját…Arról is tudnak, hogy szentté avatják.”