„Jó atyánkért esdeklünk, tartsd meg Isten őt nékünk…Add neki malasztodat, áraszd rá áldásodat… Légy vele a gondokban, boldogságban, magányban, add, hogy tőle áldást nyerjünk szent templomodban…” – zengett az énekes fohász nemrég a vigántpetendi Keresztelő Szent János templomban azon a hálaadó szentmisén, amelyen köszöntötték a hívek a falu plébánosát, a helyi egyházközségben és kapolcsi filiájában immár harminc esztendeje lelkipásztori szolgálatot ellátó Illés Sándor atyát. (Ugyanezen jubileum kapcsán augusztus elején Monostorapáti önkormányzata díszpolgári elismerő címet adományozott a plébánosnak ottani szolgálatáért.)
Az ünnepelt hálás szívvel köszönte meg az egybegyűltek seregének, hogy mikor 1989 nyarán püspöke somogyi szolgálati helyéről az addig számára teljesen ismeretlen Eger-patak völgyében fekvő települések (öt falu – Vigántpetend, Kapolcs, Monostorapáti, Hegyesd, Taliándörögd) plébánosává nevezte ki, mindenütt segítőkész hívek vették körül a papi feladatok sűrűjében.
A gyönyörű természeti és gazdag egyháztörténeti múltú településeken és plébánosi székhelyén, Monostorapátiban is így hamarosan otthonosan érezhette magát, s fiatalos lendülettel vághatott bele a három plébánia és filiái területén számos egyházi romos épület halaszthatatlan felújításába, restaurációs munkálataiba, mindig maga mögött tudva az önkormányzatok és nép támogatását, mondta. Külön is megemlékezett a Vigántpetenden élő kármelita Ilonka nővérről, segítőkészségéről az évek során, illetve a Művészetek Völgye rendezvényein a lelki programok szervezésében megtapasztalt helyi közösségi összefogásról. (Ma már az atyát e falvak lakossága csak Sanyipapként, a Völgy papjaként emlegeti – Taliándörögdön a plébánia területén alakította ki az egyházközség motorjának, Szőke Andrásnak szervező segítségével a Művészetek Völgye lelki központját, a Csend Házát.)
Nemcsak azok vannak itt most, akik fizikai értelemben jelen vannak, hanem hitünk szerint azok is, akik ide tartoznak, csak már egy másik dimenzióban ünnepelnek velünk, emelte ki az atya a szertartás kezdetén. Majd hozzáfűzte, hogy a hívek és a falu vezetése révén kezdeményezett, a három évtizedes lelkipásztori munkásságára visszatekintő ünnep nem elsősorban a pap ünnepe, hanem közös ünnep a falvak hívő közösségeivel. Mert a lényeg, hangsúlyozta, hogy amit az ősöktől kaptunk, amit magunk is megismertünk, amiben magunk is élünk, azt a jelen világban is láthatóvá tegyük és tovább adjuk a következő nemzedékeknek.
A szertartás végén a vigántpetendi és a kapolcsi hívek mondtak köszönetet az atyának a településeiken végzett odaadó, békességszerző lelkipásztori tevékenységéért. A gyermekek nevében egy kislány verssel, majd Ács Lászlóné Szent Pál apostol Szeretet-himnuszával, Galkó Balázs színművész ószövetségi zsoltárokkal, majd Kassai Rozália az ifjúság, Kandikó Ferencné és Szabó István az egyházközségek nevében, Győriványi Dániel vigántpetendi polgármester pedig a település nevében köszöntötte a plébánost, kívánva, hogy még hosszú ideig szolgálhassa Isten ügyét közösségeikben. Majd átadták a petendi és a kapolcsi egyházközségek nevében M. Kiss Katalin keramikus művész alkotását, amely egy szimbolikus levélformát ábrázol. Végül Marton Istvánné vigántpetendi volt polgármesterasszony közel harminc éves jó együttműködésük jegyében mondott köszönetet a plébánosnak, hangsúlyozva, hogy szívén viselte végig az öt település lelki-szellemi erősödését, s hogy osztozott örömeikben, sikereikben és gondjaikban is. Sorolta mindazokat az eredményeket, amelyek a három évtized alatt történtek falujukban, így a temetőkápolna megvalósulását, a templom tetőzetének és homlokzatának felújítását, a belső restaurálási munkálatokat. Illés Sándor atyában egy művészetpártoló, hagyománytisztelő papot ismerhettek meg, aki a plébánián helyet biztosított rendszeresen kiállításoknak, s a falu évszázados húsvéti népszokását, a hajliliomozást, amely a zöldágjárásnak egyedülálló helyi változata, a templommal is összekapcsolta, így a hagyományőrzők útja ma már mindig a templom oltáránál ér véget, ahol elhelyezik tavaszi virágcsokraikat.
A jubileumi ünnep hálaadással és szeretetvendégséggel zárult.
Toldi Éva
