A Pécsi Orgonaépítő Manufaktúrában az utolsó munkafolyamatok zajlanak a teljesen felújított és kibővített hangszeren, amelyet január második hetében tett látogatáson megtekintett Kulcsár Dávid főszékesegyházi káplán, valamint Dankos Attila a Főszékesegyház leendő zeneigazgatója.
Budavári Attila ügyvezető fogadta a látogatókat, majd körbevezette őket a manufaktúra épületeiben, bemutatva a különböző munkaállomásokat, folyamatokat, gépeket, nyersanyagokat. Részletesen bemutatta többek között, hogy egy-egy síp akár több tíz óra munkával tud elkészülni, amiből a veszprémi orgonában közel 2500 darab kerül beépítésre.
Az orgona több ezer ráfordított munkaóra után gyakorlatilag elkészült. A hangszer műhelyben történt felállítása után megkezdődik a szétbontása és elemenkénti becsomagolása. Eddig 10-15 ezer munkaóra fordítódott a hangszerre. Vissza van még nagyjából két-háromezer munkaóra, helyszíni telepítés, hangolás, szerelés, szabályozás. Két héten belül a hangszer minden eleme szét lesz válogatva, össze lesz pakolva. Egy utolsó tisztítás után, becsomagolva készen áll a Veszprémbe történő költözésre.
A felújítás első lépései Veszprémben bontással kezdődtek, amit 5 szakember végzett. A gyári munkálatok során akár ötven fő is dolgozott a hangszer elkészítésén.
– A felújítás első lépéseként, amikor elkezdtük a hangszert bontani Veszprémben, majd felmérni, illetve megrajzolni, akkor csak egy, kettő, majd három fő foglalkozott az orgonával. A kezdő létszám egészen ötven emberig emelkedett. Majd elérkezett az az állapot, amikor ismét egy kisebb létszámú szakmai csapat foglalkozik a végső munkálatokkal. A legvégén, amikor a templomban az össze szerelt hangszert intonáljuk, hangoljuk, akkor az már csak egy vagy kétszemélyes munka lesz. Kezdetben műemléki orgonaszakértő és egy nemzetközi organ-expert bevonásával alakult a leendő hangszer hangképe, vagyis, hogy milyen sípsorokból álljon az orgona. Itt nemcsak a stílus, hanem a befogadó tér is fontos. Első a tervezés, – egy tervező megrajzolja a hangszer mindhárom metszetét – majd utána, ahogy kész vannak a tervek egyre többen szállnak be a munkába. Fasíp készítők, fém sípkészítők, szélláda készítők, a szekrény restaurálásán dolgozó asztalosok. Volt amikor ténylegesen az egész műhely ezen a hangszeren dolgozott hetekig, hónapokig.
A folyamatok során mi okozta a legnagyobb nehézséget?
– Nagyon bonyolult volt az, hogy erre a szűk területre „bevarázsoljunk” majdnem 2500 darab sípot. Amikor ezt a sok-sok sípot el kell helyezni a tervben egymás mellé – az új és a régi sípokat együtt –, az egy nagyon komoly, szép és látványos munka. Amikor egy ilyen hangszer hangzása megszületik, és finoman be kell mindent szabályozni, majd meghangolni és meghallgatni a sípokat, mind-mind nagyon érdekes és egyedi munkafolyamat.
A többször átépített orgona most nemcsak megújul, hanem bővül is.
– Ahhoz képest, ami az előző állapot volt, nagyon kibontott, sokkal szélesebb karakterű, sokkal több zenei irány előadására alkalmas hangszer született, melyben változatosabb hangszínek, tágabb hangfekvés, erőteljesebb és teltebb basszusok, illetve a finom színezőregiszterek is megjelentek, méltón egy egyházmegyei főtemplomhoz. Gondolhatunk itt akár a nyelvsípok vagy mixtúrák sokaságára is. Mondhatjuk azt, hogy háromszorosára növekedett az hangszer. Február elején kezdjük el a helyszínen összeszerelni az új orgonát. Terveink szerint három-négy hét technikai összeszerelés után következik még a nagyon sűrű, napi 10-14 órát igénybevevő hangolás, intonáció. Április végére a hangszer telepítése és intonálása befejeződik.
– Az orgona legnagyobb sípjai öt méter hosszúak, fém és fasíp is található közöttük. Négy manuálos, tehát négy billentyűsora van a kézi játékhoz és egy pedálsor a lábjátékhoz. A hangszerhez két játszóasztal tartozik, amelyet így nemcsak a karzatról, de a templomtérből is meg lehet szólaltatni. Az oldalkarzaton elhelyezendő pár regiszteres láda-orgona nemcsak önállóan, hanem a nagy hangszer távműveként is használható. Úgynevezett echo műként meg lehet majd szólaltatni az egyik billentyűsorról. Ezzel egy sajátos és színes effektus jön létre. Visszhangszerű, távolból megszólaló hangot képez a láda-orgona, a nagy orgona pedig közelről egy dominánsabb hangként jelenik meg.
Amikor hihetetlen sok és aprólékos munkát fektetünk valamibe, akkor elkezdünk kötődni hozzá.
– Érdekes, hogy nagyon sok orgonaépítő mondja azt, hogy mire egy hangszer elkészül, annyira magáénak érzi, hogy nagyon nehezen engedi el. Én ezzel pont fordítva vagyok, én inkább szeretném már tényleg a helyén végre meghallgatni. Műhelykörülmények között sosem tud egy száraz akusztikában úgy megszólalni a hangszer, ahogyan tervezéskor a templomtérbe álmodtuk meg. Végül mégiscsak a templom lesz a hosszú távon az ő helye, a lakhelye, az otthona, ott fog igazából szolgálni akár évszázadokon keresztül a zene nyelvét használva. Én már nagyon várom azt a pillanatot, amikor a helyszínen teljesen összerakva és teljesen tisztára hangolva hallgathatjuk és használhatjuk a liturgikus- és a zenei alkalmakon a Veszprémi Főszékesegyház új orgonáját.
