A hagyományokat követve, vízkeresztet követő első munkanap – közös imádságot követően – Dr. Udvardy György veszprémi érsek, Dr. Takáts István érseki általános helynök és Tornavölgyi Krisztián érseki irodaigazgató végig járta a hivatalt és megáldotta a helyiségeket, valamint az ott dolgozókat.
Közös imádsággal vette kezdetét a vízkeresztet követő első munkanap a veszprémi érseki hivatalban.
– Karácsony környékén sokszor halljuk Szent Máté könyvének evangéliumát, amikor a napkeleti bölcsek meglátogatták az újszülött kisdedet. Sok tanulságot hordoz. A napkeleti bölcsek jelképzik az Istent kereső embert. Számtalan módon lehet keresni az Istent. Ehhez kaptunk adottságokat, értelmet, érzelmeket, vágyakat, munkát, erőfeszítéseket, szenvedéseket. Ezeken keresztül folyamatosan Isten után kiáltunk. El is indulunk a vágyaink után, azon jelek után, amelyek számunkra meggyőzőek. Nem mindenki számára ugyanaz a jel meggyőző. Egy-egy döntést, választást, nem is tudunk megmagyarázni. Párválasztás, hivatás: sok mindent tudunk ezekről mondani, de hogy mások számára ugyanolyan meggyőző legyen, mint saját magam számára, az csak ritkán fordulhat elő.
Elindulunk a jelek után, hisszük, hogy ezek nem csapnak be bennünket, bár akadnak olyanok is, hamis hangú jelek, amelyek rossz útra vihetnek bennünket. De a lelkiismeretben, az igazság keresésében, az igazsághoz való ragaszkodásban egészen biztos, hogy kitisztulnak a jelek, melyeket érdemes követni, s melyeket nem. Ezt látjuk a napkeleti bölcsek Isten keresésében.
Milyen érdekes a bölcsek viselkedése. Meghallgatják, amit mondanak nekik, de ők mennek tovább a meggyőződésük szerint. És aztán leborulnak a gyermek előtt. Pedig mit keresek? Meggyőző érvet, az igazságot. Olyan igazságot, olyan érvet, ami a tudomány érve, vagy a megkerülhetetlen igazságnak az érve. Mi büszkék vagyunk arra, hogy szabadok vagyunk, és mégis azt várnánk el, hogy az igazság, a fölismert igazság kényszerítsen bennünket.
Egy jászolban fekvő gyermek, egy pólyás, nem fog kényszeríteni. Ezért nagyszerű a bölcsek magatartása, keresett értelmükkel, vágyaikkal, tapasztalatukkal, tudományukkal, ahogy leborulnak a gyermek előtt.
Észrevétlenül. Hódolattal. Erről beszél Péter apostol az egyik levelében. Ezzel az ésszerű gondolattal tekintünk az Istenre. És éppen ezért, mert nem tudták valójában, hogy kivel fognak találkozni, hanem sokkal többet ismertek föl, az Istent magát, az Isten belső magatartását, aki értünk emberré lesz, aki irgalmas, aki vezet bennünket, aki tanít bennünket, aki megment bennünket, ezért ez a leborulás megváltoztatja őket. S már nem azt az utat járják, amit eddig. S még csak nem is azt, amit hatalmi megfontolásból rájuk akartak kényszeríteni, hanem azt az utat járják, ami az ő meggyőződésük, mert találkoztak azzal az Istennel, aki ott van gyermekként a jászolban.
Szerintem ez a kis történet, ez nagyon szépen leírja a mi hétköznapjainkat, akár a mindennapokat is. Az ünnepeket szoktuk értékelni, megbecsülni, a hétköznapokban pedig sokszor mondják a gyerekek, hogy nem történik semmi. Pedig hát ott történik minden.
Ott történik a keresés, ott történik a mérlegelés, mi az igaz és mi a hazug, ott történik a leborulás, és ott történik a szembesülés Istennel.
Ezért kérjük az Úr áldását, hogy ebben az isteni-emberi drámában mindig a jó döntést tudjuk hozni. Nem könnyű. Ezért kérjük az Úr áldását a keresztségünkre, mert Krisztust ismerjük, mert Istennek a tanítását szeretve akarunk élni. Ezért van nagy jelentősége annak, hogy kérjük otthonainkra az áldását. Itt ma ez megtörténik, és bátorítok, biztatok mindenkit, menjen el a saját plébánosához, hívja el az otthonába megáldani azt.
Ezt követően a főpásztor, Takáts István és Tornavölgyi Krisztián atya végig járta hivatalt és megáldotta az ott dolgozókat, valamint az érsekség helyiségeit is, felírva az ajtókra a 2024-es évben is: 20 + C + M + B + 24 – Christus Mansionem Benedicat, azaz Krisztus áldja meg e házat!
