Veszprémben rendezték meg a hittudományi főiskolán a „Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében” című tudományos konferenciát május 20-24. között, mely folytatása a hasonló című, a népi vallásosság témakörében 1990-ben a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum (LDM) által útjára indított interdiszciplináris tanácskozás-sorozatnak.
A rendezvénysorozat mozgatója, lelke, S. Lackovits Emőke veszprémi néprajzkutató révén a tudomány különböző területeiről érkezett szakértők számára kezdetben évente, később kétévenként – váltakozva Erdélyben és Veszprémben, illetve két éve a Felvidéken – szervezték meg a konferenciát, a mostani a X. ülésszak volt. E konferenciák amellett, hogy a különböző tudományterületek képviselőinek kutatási témáiról hírt adnak, egyúttal szakmaközi találkozásokra, véleménycserére, vitára is alkalmat adnak, mutatott rá Limbacher Gábor, a LDM múzeum igazgatója. A nyitónap elején felolvasták az idős, betegeskedő Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutató, a konferenciák nagy támogatójának üdvözlő sorait is, majd Janka Ferenc veszprémi görögkatolikus parókus Vestigia Dei (Isten nyomai a világban) című előadása következett. Az atya rámutatott többek között: A konferencia életmóddal kapcsolatos előadásai sokat segíthetnek abban, hogy tisztábban lássunk személyes életmódunk, családunk, közösségeink vonatkozásában a globális méretű elbizonytalanodás, az egyre diktatórikusabban jelentkező relativizmus közepette. Segíthet megvilágítani, hol vannak a személyünket, közösségeinket érintő veszélyek, mi az, amit meg kell őriznünk vagy újra meg kellene tanulnunk – a vallásosság terén is, hogy életünk legyen és bőségben legyen.
A tanácskozásnak nagy szeretettel adott helyet a főiskola, mondta Varga István rektor, kiemelve, hogy a témagazdagság is mutatja, nem csupán a kultúrtörténeti tudományos megközelítés kaphat szót, hanem a népi vallásosság is, amely a teljes embert vizsgálja, akit a Teremtő a láthatón túli világ, a transzcendens felé való nyitottságra teremtett.
A konferencia előadói az anyaországi kutatók mellett Felvidékről, Délvidékről, Erdélyből, Kárpátaljáról érkeztek. A nyitóelőadók között vendég volt többek között Csütörtöky József, a
komáromi Duna Menti Múzeum igazgatója, Kész Margit néprajzkutató Ukrajnából, Iancu Laura moldvai költő és néprajzkutató, valamint Silling István egyetemi tanár Vajdaságból. A négy napos tudományos ülésszakon szó volt az új vallási jelenségekről, búcsúkról, zarándoklatokról, szentek személyéhez fűződő kultuszról, vallás és irodalom kapcsolatáról, szociológiai megfigyelésekről, régészeti korok vallási emlékeiről, egyház- és vallástörténeti forrásokról, szakrális népszokásokról, a felekezeti együttélésről, szöveg és kép harmóniájáról a korai irodalmakban és a képzőművészetben, valamint napjaink vallásgyakorlatáról.
Különösen izgalmas, nyitott kerekasztal-beszélgetés oldotta a tudományos tanácskozást az első nap délutánján, amely „Szakralizáció, szekularizáció és az új vallási mozgalmak” címmel Kürti László miskolci egyetemi docens vezetésével zajlott, résztvevői voltak Lőrinczi Tünde néprajzkutató, Török Péter szociológus (Budapest), Szarka Emese főiskolai tanár (Vác) részvételével. Az utóbbi évtizedekben az emberek többsége egyre inkább racionálisan, gyakorlatiasan, a tételes vallásoktól, intézményes egyházaktól mentes, a média, a popkultúra által irányított életet él. Vajon ez egyfajta kereszténység utáni állapotot jelez már? – vetették föl a kérdést. Bár valóban úgy tűnik, mintha az intézményes vallásosság komoly krízisben lenne, ugyanakkor az egyéni ájtatosság, a közösségen kívüli vallásosság növekvőben van, gomba módra szaporodnak az úgynevezett új vallási mozgalmak, hangzott el. Megfogalmazódott továbbá az is, hogy ez a vallási terítettség csak a szenzációhajhász médiumok által gerjesztetten tűnik ennyire erőteljesnek, valójában az országos statisztikákban az új vallási mozgalmak aránya csupán 0,6 százalék. Kik azok főként, akik új vallási mozgalmakban keresik a helyüket, s mit keresnek? – szóltak a további kérdések. A válaszadók szakterületeiken elemezték a problémát. Szó esett például a kárpát-medencei cigány közösségekről, spanyol, francia, magyar új típusú nemzetközi zarándokutakról, azok résztvevőiről és az újabban csak „pálferisek”-ként emlegetett, Pál Ferenc katolikus pap által vezetett budapesti összejövetelekről, az újpogány vallásos mozgalmakról, a keleti rítusok, keresztény elemek, ezoterikus különlegességek keveredéséről, vagyis az úgynevezett „patchwork-vallásosságról” az egyéni rituálék, meditációk során vagy kisebb csoportos alkalmakon. Hogy mi indokolja az új vallásos mozgalmak szaporodását, azzal kapcsolatban elhangzott többek között a hagyományos egyházak kommunikációjának gyakori nehézkessége, a közösségteremtésben való hiányosságaik és legfőképpen az emberekben növekvő identitáskeresési igény.
A gazdag programon belül, a hagyományok jegyében fotókiállítást is megnyitottak a főiskola aulájában, ezúttal a boldvai (ma már református) templom 12. századi gótikus ablakainak üzenetéről.
Az ülésszak fényes pontja volt, mikor Kővári Réka, az MTA népzenei osztályának munkatársa révén a 2012-ben Szent László király tiszteletére kiadott énekeskönyvből hangzottak fel középkori antifonálékból válaszos énekek. Medgyesy S. Norbert művelődéstörténsz, egyetemi tanár, az énekek gyűjteménybe rendezője pedig előénekesként megénekeltette a konferencia résztvevőit is. Ugyanitt megemlékeztek a rendezvénysorozat egyik legendás alapító tagjáról, megboldogult Jáki Sándor Teodóz bencés atyáról, a „csángók apostoláról”, aki egy éve távozott az Örök Hazába. Márfi Gyula érsek úr, látva a gazdag „repertoárt”, elismerően méltatta a szervezők munkáját, s a konferencia résztvevőit arra bíztatta, hogy munkásságukkal is törekedjenek korunk szekularizálódó világát szakralizálni ismeretterjesztő előadásaikkal, de személyes tanúskodással, jelenléttel is.
A konferencia keretében a résztvevőknek bemutatták a megyei múzeum és a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény tárlatait és a Szaléziánumot.
Toldi Éva
Fotó: Oszkó Zsuzsa
[simpleviewer gallery_id=”549″]