Várpalotán a Plébánián gyűltek össze a veszprémi és palotai esperesi kerületek civil hitoktatói  november 15-én, szombaton. A napirendi pontok ugyanazok voltak, mint előtte héten Pápán,  mégis más hangsúlyok mutatkoztak.

A beszámolók előtt felvetődött a felekezeti iskolák katolikus hittanjainak-hitoktatóinak ügye. Olyan gazdátlannak érzik magukat, mert sem az önkormányzati iskolák, sem a katolikus iskolák nem minta számukra. A felekezeti elvárásokat nem fékezi senki, nem tudják, kihez fordulhatnak problémájukkal. Lelki igazgató katolikus részről nincs, a Plébánosok inkább visszahúzódnak, és egymásra várnak. Nincs meghatározva a hittankönyv, és a beszerzése is esetleges. Milyen elvárásoknak kell megfelelniük?

Beszámoló az indulásról:

Kiderült, hogy nagy rugalmasságra van szükség az alkalmas órarend kialakításához.  A cél a törvény által biztosított keretek között megszervezni-megtartani  a hit és erkölcstant – élve azokkal az előnyökkel, amikre már régóta vártunk. Általánosságban igaz az, hogy órarendbe épített a hittanunk, és az erkölcstan órával egyidőben van.

  • Előfordul azonban néhány helyen, hogy fakultatív körülmények közé került a kötelező hittan és ezt igyekszünk jövőre megszűntetni. /A hitoktató nem tudott a megadott időpontban hittant tartani, így az iskolában, de fakultatív időpontban lett az óra. Az erkölcstan óra alatt csak „vigyáznak” a hittanosokra, a hittan külön időpontban lett. Ennek következménye lemorzsolódás is lett./
  • Az helyenként változó, hogy sikerült-e osztályonként vagy csak évfolyamonként szervezni a csoportot. Ez többnyire az iskola adottságaitól függ. /Van-e elég terem, illetve van-e elég erkölcstan tanár./
  • A létszám sem mindegy a hittanóra légkörénél. A 8-12 fő lenne az ideális. Ha osztályonként sikerült csoportot szervezni, akkor az ideális körül mozgunk. Ha több osztályból tevődik össze a hittancsoport, akkor 25-30 körüli létszámok is vannak – ez nehezíti színvonalas a foglalkozást. Hitoktatók bevonásával segítsünk a helyzeten.

A személyes beszámolóból parázs vita, hozzászólások lettek, és ki-ki a saját helyzetének példájából adott tanácsot. Érdekes és értékes feldolgozása volt ez a napirendi pontnak: a jelen helyzetet a kialakítandó cél távlatában is tudtuk nézni. És nemcsak a saját nézőpontunkból tudtuk nézni.

Az adminisztrációs elvárások, indoklásuk és teljesítésük megbeszélése szintén konstruktív légkörben zajlott. Nem volt kérdés, hogy kell-e, hanem a milyen legyen, hogyan történjen volt a hozzászólások tartalma. Érezhető volt, hogy a hitoktatók látják: a kötelező hittan mellett még inkább oda kell figyelni a személyes hitre jutás alakulására, a vallásgyakorlás figyelemmel kísérésére – ehhez segítség a személyi lap, még akkor is, ha kezdetben többlet-munkát fog jelenteni. A plébánosok hatásköre dönteni abban, hogy ki lehet majd elsőáldozó, bérmálkozó – de a becsületes adminisztrációval, a visszamenőleg is pontos információnkkal segíthetjük ezt a döntést. Elhangzott, hogy jó az egységes tananyag, mert könnyebb így segíteni egymásnak.

Az értékelésről – szöveges és érdemjegyes – PPt irányítással gondolkodtunk együtt. Használható, jó ötletek hangzottak el – a mindennapi munkára, naplóvezetésre, ellenőrzőbe írásra vonatkozó konkrét tudnivalókkal együtt.

Végezetül az utolsó félórában megcsináltuk a 2.o. füzetet. Először értetlenkedés fogadta az ötletet, majd mindannyian belekóstoltunk az együtt-munka örömébe, és a végeredményt – a 2.o. füzetképet, az éves „majdnem óravázlatot” vagy majdnem munkafüzetet a kezünkben tarthattunk.

A matricázás nemcsak a gyerekeknek tetszik, hanem még a felnőtteknek is – ráadásul irányítható, tervezhető. Többen megfogalmazták, hogy a többi évfolyamon is ez kellene… Többen megfogalmazták, hogy jó lenne ilyen évi anyagot-egyben a tankönyv mellékleteként kézbe adni. Egy gyors becslés alapján nem kerülne többe, mint az elsős munkafüzet melléklete …

 Lendületet adó, újabb kihívást előidéző, tartalmas összejövetelünk volt. Az csak a ráadás, hogy a szünetekben finomságok, szendvicsek, sütemények, kávé és üdítők mutatták házigazdáink vendégszeretetét. Köszönjük a várpalotai plébániának a „hely melegét”, az enni-innivalókat és a figyelmes kínálást, kiszolgálást! Köszönjük Eszes Zoltán kerületi koordinátornak és segítőinek munkáját! És köszönöm a hitoktatók aktivitását!  / A képek-rajzok a matricáinkból valók!/

 Antal Ilona – Hitoktatói Iroda vezetője

 

Comments are closed.



Ugrás az oldal tetejére »