„Az «Íme hitünk szent titka» papi szó
szentmiséken mint riadó
hangzik fel az úrfelmutatás után,
ez a pillanat nekünk eget nyitó!
Mert a felmutatott kenyér és bor
az ihletett szavak elhangzásakor
a földben meghaló mag-törvény szerint
jelzi: a holt Jézus él, – rajtunk a sor!” (Kerekes Károly: Hitünk titka)
Június első vasárnapján megindítóan szépen, e Szent Titok köré gyűlt a hívő közösség. Az Oltáriszentség imádása megelőzte és kísérte-, és követte az ünnepi szentmisét. Eleinte aggódva kérdezték: lesz-e körmenet? Az időjárás előrejelzése esőt mond… Mégis, jól begyakorlatottan mindenki tette a dolgát. A férfiak szombat délután elmentek zöld gallyakért. Ott és akkor éppen nem esett az eső. Az asszonyok már szombat délelőtt elhozták a templomdíszítésre és a sátrak díszítésére szánt virágokat. Öröm volt látni a buzgóságot, érezni a szeretetet, titkon megfigyelni, ahogy a virágot letéve rövid imára letérdeltek a templomban. Vasárnap reggel 6 órakor ragyogó napsütés közepette kezdék el a sátrakat építeni. Később ugyan jöttek sötét felhők de egész délelőtt nem hullott eső, zavartalanul lehetett megtartani az Úrnapi körmenetet.
Lehet, hogy valakiknek zavarónak tűnt, a rendőrök nem érkeztek forgalmat iránytíni. Elfelejtették? Máshol szolgáltak és védtek? Ki tudja. A körmenet vége felé feltűntek, de nem álltak a helyzet magaslatán. Ezzel együtt volt igazi hitvallás és tanúságtétel a körmenetünk: kivittük és kísértük az Oltáriszentségben köztünk lévő Jézust a város forgatagába. Volt ennek egy különös szépsége, varázsa.
S a körmenet nem ér véget, Jézust kell vinnünk minden felé, jártunkban-keltünkben, minden munkánkban, élethivatásunkat betöltve. Úrnapján ehhez töltődtünk isteni erővel, kegyelemmel. Áldott legyen Jézus Krisztus, a Legméltóságosabb Oltáriszentségben!
Schall Tamás atya
[simpleviewer gallery_id=”297″]