„Boldog Károly király Isten akaratát kereste, a béke barátja volt, legyen ő az életszentségben mindannyiunk számára példakép” – hívta fel a világot utolsó magyar királyunk érdemeire boldoggá avatási szertartásán 2004-ben Szent II. János Pál pápa. Az idén, amikor az uralkodó megkoronázásának centenáriumát ünnepeljük és 95 évvel ezelőtti száműzetésére, s utolsó Tihanyban töltött magyarországi napjaira is emlékezünk, országszerte emlékünnepségeket rendeznek tiszteletére.
Október 19-én a Tihanyi Bencés Apátságban Barkó Ágoston bencés szerzetes vezetésével nagyszabású tudományos-történeti konferenciát rendeztek filmvetítéssel, imádságos együttléttel és közönségtalálkozóval, melynek vendége volt .Habsburg György főherceg, Boldog IV. Károly unokája.
A mementó az apátsági templomban kezdődött, ahol Korzenszky Richárd perjel köszöntötte a vendégeket, majd Habsburg Györggyel levitték Boldog IV. Károly ereklyéjét az altemplomba, ahol a vendégekkel és a rendtársakkal közösségben imádkoztak Magyarország jövőjéért, azért, hogy a szentéletű Boldog Károly példaadó élete követőkre találjon a ma élő nemzedékekben, országunk vezetőiben.
Boldog Károly előtt azért hajolhatunk meg, mert ő fontosabbnak tartotta a békét, mint a személyes érvényesülést, fontosabbnak tartotta nemzetének, népeinek nyugalmát, mint azt, hogy erőnek erejével a hatalomhoz ragaszkodjon, emelte ki a perjel. Életében világossá vált az, hogy a hatalom szeretete nem a szeretet hatalma, s bizonyságot tett arról, hogy a szeretet hatalma nagyobb mindennél.
Boldog Károly minden fontos döntését az imádság kegyelmi erejéből merítve hozta meg, minden cselekedetében a rábízott népek iránti szeretet vezérelte. Házassága Zita királynéval szent és példaadó volt. Halálos ágyán mindenkinek megbocsátott, aki őt elárulta – fogalmazódott meg a közös könyörgésben.
A tudományos konferencia (melynek moderátora Érszegi Géza levéltáros volt) nyitó előadását Maczó Ferenc történész, a MTA BTK „Lendület” Szent Korona Kutatócsoportjának munkatársa tartotta IV. Károly koronázása a budai várban címmel, melyben felidéződtek a száz évvel ezelőtti király- és királyné-koronázás előkészületei, állomásai, melyeknek főszervezője, művészeti tervezője és kivitelezője nagy gyakorlatára tekintettel gróf Bánffy Miklós lett, az Operaház és a Nemzeti Színház főintendánsa. Az előadó bemutatta, hogy az első világháború kellős közepén – a sok áldozatot és nélkülözést követelő időszakban – hogyan zajlott le kissé visszafogottabb módon a koronázás, s kiemelte, hogy a szervezők az apró részletekben is miként tették hangsúlyossá (a Monarchia történetében először) a szakrális és állami esemény magyaros jellegét. A szertartáson Liszt Ferenc Magyar koronázási miséjét játszották hagyományteremtő szándékkal, s szigorúan ügyeltek rá, hogy a zenekarban csak magyar művészek vehessenek részt. A magyar Himnusz e koronázáson hangzott fel először, előtte mindig a Gott erhalte-t, a császári himnuszt játszották. Megható színfoltja volt az előadásnak, amikor a történész felidézte, hogy a szertartás utáni pazarló eszem-iszom is elmaradt, mert a 19 fogásos ünnepi ebédet a király szándékát követve leküldték a kórházakba a sebesült katonáknak. A koronázási ajándékokat pedig az uralkodópár a román betörés sújtotta Erdély javára fordította.
Barkó Ágoston a pannonhalmi és tihanyi történeti források alapján IV. Károly utolsó magyarországi napjairól szólott. Az uralkodót 1921 őszén a magyarországi politikusok, a pápa és a magyar hercegprímás visszatérésre buzdították, s ezért tavaszi első sikertelen visszatérési kísérlete után október 21-én másodízben is megpróbált visszatérni Magyarországra, hogy a hatalmat átvegye, azonban terve ezúttal is kútba hullott. Október 23-án megkezdte visszavonulását. A kormányerők azonban utolérték és bekerítették őt és kíséretét, majd először Tatára, később Tihanyba szállították feleségével együtt. Október 26-ától 31-ig a tihanyi apátságban az épület emeletén három egybenyitott cella szolgált őfelsége és a királyné szálláshelyéül, ezeket ma is „királyszobákként” emlegetik, ahol kiállítást rendeztek be később látogatásuk emlékére.
Vidóczy Asztrik tihanyi bencés szerzetes, az apátság somogyi birtokainak jószágkormányzója naplójából és Halbik Ciprián apátnak Pannonhalmára küldött beszámolóiból ismerhető meg IV. Károly és Zita királyné tihanyi tartózkodása, amelynek titkosrendőrökkel és katonai ellenőrzéssel megerősített jellegét a királyi pár nem érzékelhette, mivel ők a „lakosztályukat” nem hagyhatták el ott tartózkodásuk idején. Eltitkolták így előlük, hogy gyakorlatilag katonai őrizet alá kerültek. A katonaság már az első nap estéjén hármas gyűrűt vont a település köré is. Október 28-án a királyi párnál látogatást tett Csernoch János hercegprímás, hogy a királyt az önkéntes lemondására rábeszélje, mondván, ha nem teszi meg, életbe lép a detronizáció. De a király a tanácsnak ellene mondott. Így október 31-én el kellett hagyniuk az apátságot, hogy Bajára utazzanak, s onnan száműzetésük helyszínére, Madeira szigetére vitték őket. Ágoston atya ismertette a trianoni országcsonkítás és IV. Károly király emlékére állított tihanyi kálvária történetét is, melynek építését 1927-ben a IV. Károly Tihanyi Országos Emlékbizottság kezdeményezésére kezdték építeni, s 1931-re készült el, 1960-ban pedig barbár módon lerombolta a kommunista hatalom.
Kovács Gergely történész, posztulátor a király boldoggá avatása és tisztelete témakörében megtartott előadásában az uralkodó személyiségét állítva középpontba, rámutatott: Az egyház nem politikusokat, nem államférfiakat, nem uralkodókat avat boldoggá, hanem hitvallókat. Károly király hitvalló családapa és hitvalló hitvestárs volt, nemcsak a külső, hanem főként a belső béke érdekében törekedett uralkodói tisztét gyakorolni. Bár rossz nyelvek próbálták beállítani őt úgy, mint aki föl sem fogta, hogy mit is jelent a Magyar Szent Koronával történő beiktatása, ez hazug rágalomként értékelhető csupán, mutatott rá a történész. A király ugyanis napokon át böjttel, imádsággal készült feleségével egyetemben a nagy eseményre, a szakrális „beöltözésre”. Kiemelte továbbá, hogy Károly uralkodóként is megelőzte a korát, modern gondolkodású uralkodója volt hazánknak, aki a keresztény értékek mentén, nemcsak szavakban hanem tettekben is hiteles uralkodói mivoltáról tett tanúbizonyságot. Szerelmi házassága Zitával mindkettőjüket az életszentség útjára vezette. Itt utalt arra is, hogy Zita királyné boldoggá avatási procedúrája is már elkezdődött.
A tihanyi emléknap délutánján Habsburg Györggyel beszélgetett Kovács Gergely, boldoggá avatott nagyapjáról. Az is különleges, hogy valakinek a nagypapája császár-király volt, de az még különösebb, hogy szent… – vetette fel bevezetőben.
Hihetetlen nagy megtiszteltetés egy családnak, mikor egy ilyen boldoggá avatás megtörténik, reflektált a főherceg. Ugyanakkor az ilyen családi példa bizonyos értelemben felelősséget is ró az utódokra, hiszen kötelez arra, hogy boldog elődünk példája beépüljön az életünkbe. Ráadásul, fűzte hozzá az unoka: Nemcsak a nagyapámat, hanem a keresztapámat (VI. Pál pápát) is boldoggá avatták. Olyan védett vagyok, hogy… – zárta le finom humorral a kérdést.
A hallgatóság soraiból elhangzott kérdésre, hogy a családjában, gyermekei között is tovább viszik-e a nagypapa mély vallásosságát, elmondta: Törekszenek rá, hogy a vallásos nevelést megadják gyermekeiknek, de természetesen a hit kegyelmét csak a Jó Isten adhatja meg. Szó volt még arról is, hogy bár megfordult a fejében a családnak, hogy hazahozzák Magyarországra Boldog Károly hamvait Madeira szigetéről, de ennek most már jogi akadályai vannak. Ugyanis a boldoggá avatással a családról az egyházra szálltak át bizonyos jogok, s a boldoggá avatás kötelezi a családot, hogy a szent teste ott maradjon, ahol élt halála előtt.
Az emléknap filmvetítéssel zárult, Pálffy Géza történészprofesszor és Bárány Krisztián filmrendező nemrég elkészült hiánypótló alkotását mutatták be A Szent Korona és koronázási kincseink nyomában címmel. A Szent Korona magyar államiságunk szimbóluma, nemzetünk legfontosabb kincse és ereklyéje. Több mint ezer év köti össze a korona és a magyarság sorsát. Trónviszályok, hódító háborúk, diplomáciai alkuk és intrikák mellett megannyi legenda kötődik a hagyomány szerint Szent István koronájához, amelyet valósággal megszemélyesítettek őseink. Hogy mi is ennek a különös kapcsolatnak az eredete, milyen utat járt be a Szent Korona, arról azonban még eddig alig olvashattak valamit az emberek, mondta a történész a film bevezetőjében. A Szent Korona művészettörténeti elemzésével már sokan foglalkoztak, de történelmi küldetéséről még nem készült átfogó mű. Ezt igyekeztek pótolni, mutatott rá Pálffy Géza, természetesen a legújabb kutatások fényében és a királykoronázások eseményeinek felidézésével. Egyúttal kifejezte végül abbéli reményét is, hogy alkotásukat az iskolai oktatásban is fel tudják majd használni a jövőben.
Toldi Éva
