Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Görög Katolikus Egyházmegye püspöke volt a veszprémi görög katolikus egyházközség, valamint a várpalotai görög katolikus szórvány közösség vendége november 23-án és 24-én.
A főpásztor első nap találkozott a várpalotai görög katolikus szórvány közösséggel, s a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége várpalotai szervezetének meghívására előadást tartott a Thury-vár dísztermében, majd másnap délelőtt a veszprémi görög katolikusok közösségében Szent Liturgiát mutatott be a Feltámadt Üdvözítő templomában. Mindkét esemény a Hit éve lezárásának jegyében szerveződött.
A püspök várpalotai előadásában, melyet Janka Ferenc veszprémi görög katolikus paróchus vezetett be – bemutatván a vendéget – a hit szerepéről szólott az egyes ember és a szűkebb és tágabb közösség szemszögéből, illetve a hit kialakulásáról, fejlődéséről, növekedéséről elmélkedett az emberi élet kezdetétől az örökélet kapujáig. Jézus Krisztusnak a mustármagról mondott példázatait idézte annak szemléltetésére, hogy bár a hit kezdetben kicsi, de ha gondozzuk, ápoljuk – mint az apró növényt –, növekedni tud és óriás dolgokra lesz képes. Nyomon kísérte a hit magjának jelképes „elültetését”, majd gondozását a gyermek fogantatásától, a gyermekkortól a felnőtté növekedésen át egész életünkben. A hit mustármagja a családban ereszt gyökeret, ahonnan az emberi élet is indul, mutatott rá. Téves az a felfogás, amit ma sokan hirdetnek, hogy majd 18 éves korában eldöntheti a fiatal, hinni akar-e vagy sem, s ezért ne erőltessük rá a mi világnézetünket. A „mustármag elültetésének” valójában a magzat fogantatásának pillanatától kellene kezdődnie, vagy még korábban, a fiatal házaspár első közös imádságainál. A gyermek már magzati létében, születése előtt is érzékelheti ugyanis azt a légkört, amikor szülei imádkoznak fölötte, érte. Majd a gyermek templomba vezetésének, imádkozni tanításának útjáról, módjáról szólt a püspök, kiemelve a család példamutató szerepét ebben: Ahogy a gyermek a családba csecsemőkorától belenő, ugyanúgy kell belenőnie az Egyházba is. A szülők magatartásán keresztül érzi meg a gyermek, hogy milyen az Isten, mondta. Végül arról is szólt, hogy a Szentírást is már korán meg kell ismertetnünk a gyermekkel, s később annak olvasásával is meg lehet barátkoztatni. A nevelés mindig növelés, s a hitben növekedés nem áll meg 18 éves korban. A fizikai növekedés hamarabb leáll, a szellemi növekedés később, de a lelki növekedés sosem szűnik meg. A hit átjárja egész lényünket, és minden cselekedetünkben jelenvaló lesz, ha gondozzuk, s hitünk által, Isten kegyelmével sokkal többre lehetünk képesek minden élethelyzetben.
A veszprémi Szent Liturgia kezdetén a püspök megáldotta a szertartás utáni szeretetvendégségre sütött kalácsot, kenyeret, a felajánlott bort és a szent kenet kiosztásához előkészített olajat.
Szentbeszédében kiemelte: Nem azért zárjuk le a hit évét, hogy azután ne törődjünk a hitünkkel. A lezárással éppen arra kapunk buzdítást, hogy emlékezzünk e szent év lelki üzeneteire, kegyelmeire, s életté váljék bennünk, mindennapjainkban is. Az emlékezés ugyanis a keresztény szemléletben nemcsak valamiféle múltnak a felidézése, hanem olyan erő, amely alakít is minket folyamatosan. Majd utalt a görög katolikus naptár szerinti aktuális ünnepre, az Istenszülő templomba vezetésének eseményére. Ha nem keresztény szemlélettel emlékeznénk erre, akkor csak egy kétezer évvel ezelőtti történetként élne bennünk: egy pici három éves leánykát fölvittek a templomba, hogy aztán ott nevelkedjék, s majd később ő legyen Jézus Krisztusnak, az élő Isten Fiának az édesanyja. De mi tudjuk, hogy mindennek súlyos és fontos hatása volt és van az emberiség történelmére, s keresztény hitünk részévé vált, sőt ez az esemény jelenvaló ma is, a mi életünkben is. Az Istenszülő bevezetése ma is történik, az Istenszülővel együtt mi is belépünk a templomba, és mi is nevelkedünk, növekedünk hitünkben vele együtt. Ugyanez mondható el a közelgő Karácsonyról is. Karácsony ünnepe sem csupán egy régmúlt esemény, amelyre visszaemlékezünk. Akkor tudjuk igazán ünnepelni a Karácsonyt is, ha jelenvaló lesz az életünkben, ha bennünk is megszületik Krisztus. Ünnepeink az örök jelen pillanatát idézik fel, s be tudnak kapcsolni minket Isten örök jelenvalóságába.
A szertartást a közösség lelkipásztorának, Janka Ferenc paróchusnak a püspök szolgálatáért mondott köszönetnyilvánítása, miroválás (az olajkenet kiosztása), antidór-osztás (a megyszentelt kenyérdarabkák szétosztása) és szeretetvendégség zárta.
Toldi Éva
[simpleviewer gallery_id=”411″]