“Nem megyek templomba. Tele van kétszínű, nálam sokkal bűnösebb emberekkel.” – hányszor hallunk hasonló kijelentéseket manapság, mikor valaki próbálja megindokolni, hogy miért nem ünnepli keresztényként hittestvéreivel a vasárnapot.
Az apostolok közösségét a mai evangéliumban két alkalommal is együtt látjuk vasárnap, a hét első napján. Nemcsak ők vannak jelen, a feltámadt Úr is megjelenik köztük ugyanúgy, ahogy azóta is minden egyes vasárnap, mikor feltámadását jövünk össze ünnepelni templomainkban a szentmisén. Érdemes megnézni kik jöttek össze a feltámadást követő első vasárnapokon. Az apostolok közt, vagyis a legelső keresztény közösségben voltak fiatalabbak és idősebbek. Volt köztük, aki néhány órával korábban még háromszor is letagadta, hogy ismeri Jézust. Voltak köztük karrieristák, akik arra törekedtek, hogy a mennyben majd a legjobb helyeket kaphassák és volt egy, aki mindvégig hűségesnek mutatkozott, még a kereszt alatt is ott állt. Végül azonban nem esnek egymás torkának, hogy ki a különb, ki az, aki méltó a közösséghez tartozni, hiszen tudják, hogy egyikőjük sem tökéletes, ahogy mai közösségeink tagjai sem azok.
Ahogy az apostolok kitartóan összejöttek egymás hibáit elnézve, hisz tudták, hogy Jézus köztük van minden egyes alkalommal, mikor az Ő nevében jönnek össze, úgy kell nekünk is át- és felértékelnünk azt a botladozó, mégis istenkereső közösséget, amelyhez tartozunk.
Fotó: Kulcsár Dávid, Subiaco – Cammino di San Benedetto