A vigília szertartás tűzszenteléssel kezdődött, erről gyújtották meg a húsvéti gyertyát. A tűz a világosságot adja, szimbóluma Jézusnak és a Szentléleknek. A húsvéti gyertya a feltámadt Krisztust szimbolizálja. A bevonulás után felhangzott a húsvéti örömének, majd az igeliturgiában több ószövetségi olvasmány hangzott el. Ezután következett a Dicsőség, amikor újra megszólaltak a harangok és a csengők.
Érsek Atya prédikációjában arról elmélkedett, hogy a húsvét a küzdő, küszködő ember reménye. Amikor Jézus meghalt, látszólag egész életműve összeomlott. Kiderült azonban, hogy Nagypéntek nem a vég, hanem a kezdet. Látszólag úgy tűnik, hogy a várakozásaink nem teljesülnek, küzdelmeink nem hozzák meg az azonnali eredményt.
Húsvét misztériuma azonban minket is arra figyelmeztet, hogy nem kell megijednünk, ha Nagypéntek megpróbáltatásain kell átesnünk. Mert a Nagypéntek után jön a húsvéti feltámadás, a legsötétebb éjszaka után is felkel a nap, az átmeneti kudarcok után is miénk a végső győzelem. Bibliai utalásként Érsek úr felidézte Illés próféta és a Szenvedő Szolga alakját, valamint a csodálatos halfogást. Számos bíztató jelre is utalt, például az új Magyar Alkotmányra, a 8 felnőtt keresztelkedőre, a sikeres jegyeskurzusokra, illetve arra, hogy világi rendezvények alkalmával az Egyháztól látszólag távol álló emberek is szívesen fogadják a főpásztor és papjai szavát.
A szentmise folyamán megszentelte a keresztvizet, amivel aztán felnőtt katekumeneket keresztelt, és a jelenlévők is megújították keresztségi fogadalmukat.
A hagyományos húsvéti körmenet a Szentháromság téren haladt, majd az áldás előtt megszentelték a húsvéti ételeket.
[simpleviewer gallery_id=”4″]