Advent II. hetében, december 9-én pénteken Udvardy György érsek mutatott be roráté szentmisét a veszprémi Árpád-házi Szent Margit templomban, Tornavölgyi Krisztián érseki irodaigazgató, plébános valamint Tamás Zoltán káplán koncelebrálásával.
Érsek atya prédikációját teljes terjedelmében olvashatják:
Kedves testvérek!
A mai evangélium egy jézusi hasonlatot tár elénk. Jézus hasonlítani akarja az őt körülvevő nemzedéket valamihez, ami érthető, kifejezi az Ő valóját, kifejezi azt, hogyan viszonyulnak hozzá az Őt hallgató emberek. Ennek a hasonlatnak a kicsengése eléggé komoly és eléggé komor, mert azt tanítja, akár egyik, akár másik dolgot kértem tőletek, vagy javasoltam, nem tettétek. Furulyáztunk, de nem táncoltatok, siránkoztunk, de nem zokogtatok. Kifejezi ez Jézus korának magatartását, kifejezi ez az emberiség magatartását és ez sokszor magunkon is tetten érjük ezt, saját magatartásunkat az Istennel szemben, embertestvéreinkkel szemben is.
Sokszor csodálkozunk, miért könnyebb olyan könnyen kimondani valamire azt, hogy nem. Nem teszem, nem akarom, nem látom jónak, és mennyivel nehezebb kimondani, meg akarom tenni, akarok segíteni, akarom a jövőt. Akarom az igazat, a jót, a szépet, a szentet, minthogyha az igen és a nem állna szemben egymással, és minthogyha a nemnek lenne nagyobb ereje a természetünkhöz ez állna közelebb, tiltakozni az Isten ellen. Tiltakozni az erőfeszítés ellen, minden ellen, amiről úgy gondolom, hogy leszabályozza, korlátozza a lehetőségeimet, pedig az Isten, az élet Istene, az igennek az Istene.
Ő mond igent a teremtésre, Isten látta, hogy mindaz, amit alkotott jó, igent mondott. A világra igent mondott az emberre, igent mondott rám, mert az Isten az igennek az Istene. És ezt nem vonja vissza. Ezt éljük át adventben, erre készülünk az adventi készületünkben, hogy találkozzunk azzal az Istennel, aki igent mond az emberiségre, az emberre rám, mert akarja, hogy éljek, éltetni akar és tanítani is akar bennünket testvérek, hogy a szavaink, érzületünk, érzelmeink, szándékunk az mindig-mindig az igenre irányuljon, a jóra, a tisztára, a szépre, a szentre. Mert Ő ilyen. Így akar velünk találkozni.
Lehetséges-e ez? Igen, lehet. Éppen Jézus Krisztus miatt, éppen az Ő személye és tanítása miatt, hiszen az Ő megtestesülésekor is elhangzik, Itt vagyok, engem küldj, én elmegyek, hogy teljesítsem akaratodat, elhangzik az igen. Jézus életének számtalan eseményében látjuk. Elhangzik az igent mondás az Atya akaratára. Az én akaratom az, hogy Mennyei Atya, az én eledelem az, hogy Mennyei Atyám akaratát teljesítsem. Vagy a szenvedésének az estéjén, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te. Ugyanez teljesedik be a halálakor, amikor Jézus utolsó erejével kimondja, beteljesedett. Ez azt jelenti, akarom, akartam mindvégig atyám azt, amit te mert te az élet Istene vagy. Akarom, mert te éltetni akarsz, mert te jövőt adsz az embernek.
Tanulni az igent mondást készületünknek az alapja. Igent mondani az életre. Nem mindig könnyű, látva az emberi létnek a törékenységét. Látva, hogy küzdenünk kell a bűnökkel, a bűnnel, bűneinkkel. Nem könnyű, de igent mondunk Jézus Krisztus miatt. Igent kell mondani, nem csak általában az ember életére, hanem a saját életemre. Ez sem könnyű, mert mindig összehasonlítom magamat mással, mások esélyeivel, lehetőségeivel, és úgy tűnik, hogy az élet az csak másnak jó, nekem pedig nem. Igent mondani saját életemre. Ezt csak azért tudjuk megtenni, mert elhangzott Jézus Krisztusnak az igene felém, ránk. Ugyanígy napról napra a mai napon is igent akarunk mondani Jézus személyére, tanítására, akár kényelmes, akár kényelmetlen. Természetes, hogy igent akarunk mondani mindazok közösségére, akik ismerik Krisztust, akik hozzátartozónak érzik magukat, vallják magukat, igent akarok mondani a testvéri közösségre, az egyházra. Mert az egyházban hangzik el a maga erejével és a maga tisztaságával Jézus Krisztus igene az emberiségre és az Atya akaratára és erre nekem szükségem van és Jézus sosem csap be bennünket. Ezért mondja, az Ő követése az mindig kereszthordozással jár, készséggel és halállal, de föltámadással. Tehát szükséges ma is kimondani az igent, talán félve is, akarom azt az életet, amelyről tudom, hogy a halálon keresztül vezet az életbe, mégpedig az örök életbe.
Testvérek, ez ment meg bennünket. Ez ad nekünk abszolút jövőt. Életünk nem zárul le, életünk nem egy szűkös időbe zártságnak valamiféle beteljesülése, hanem örökké tart az Istennél. Pontosan ezért van bátorságunk igent mondani az ember életére, saját életemre, Jézus akaratára, mert távlatom van, mert nem percnyi emberként, nem vélemény emberként akarom élni az életemet, hanem távlatom van, mégpedig az örök életnek a távlata. Isten igent mondott az életemre. Ő azt akarja, hogy ezt tanuljuk meg, ez legyen életünknek mozgatórugója. Talán nehéznek tűnik, nehezebbnek, mint kimondani a nemet, de valójában csak az igenek éltetnek bennünket, érzelmeinket, akaratunkat, szándékunkat, motivációnkat, jövőnket, terveinket, csak az isteni igen az, ami éltet bennünket.
Legyen bátorságunk a mai napon ezt az isteni igent befogadni, és életünket akár csak egy picivel is, de sokkal inkább az Ő igenéhez alakítani. Ámen.