A harmadik imaestre a Kálvin János parki református új templomban került sor, ahol Dr. Janka Ferenc görögkatolikus esperes, parókus hirdetett igét.
Závodi Zsuzsanna református lelkész, házigazda köszöntőjében elmondta: “eljöttünk, hogy imádjuk Őt. Függesszük hát tekintetünket arra a csillagra, aki az örök csillagunk és napunk; Jézus Krisztusra. Álljunk Jézus elé hittel, tudva, hogy Isten világossága szét tudja oszlatni a sötétséget, ami elválaszt jelenleg bennünket tőle. Legyünk hát világossággá és hordozzuk azt a világosságot és adjuk tovább azt, amelyet Jézus Krisztus hozott.” – mondta lelkész asszony.
Dr. Janka Ferenc görögkatolikus esperes, parókus az ige szakaszhoz kapcsolódva a legproblémásabb szavára építette beszédét ami az ijedség, félelem, zavarodottság. Három részre bontotta gondolatait Heródes félelmére, a mai modern ember félelemére és az Isten félelemről beszélt. Heródes félelmét úgy győzte le, hogy elpusztította ellenségeit és riválisait, a mai modern ember pedig úgy védekezik, hogy nem akar tudomást venni másokról, a realitásokról, a biológia, környezeti realitásokról, mások érdekeiről és még néha saját maga érdekéről sem. De legrosszabb, hogy mennyien tagadják meg Istent, és mennyien nem is akarnak Istenről még tudni sem. Az Istenfélelemről több példát is hallhattunk: egészen biztos azonban, hogy az Istenfélelem az nem az Istentől való félelem. Nem is az Isten nélküli ember félelme, az élet ürességétől, a magányosságtól, az értelmetlenségtől. Az Istenfélelemnek két oldala van, az egyik egy fokozhatatlan intenzitás a másik egy hihetetlen békesség és nyugalom. Látszólag a két dolog ellentét, azonban ez még sincs így. Másrészt pedig az Istenfélelem olyan, hogy tudjuk az Isten féltő szeretettel visel gondot ránk. Sem magasság, sem mélység, lent, vagy fent, hatalmak vagy fejedelemségek nem szakíthatnak el bennünket Isten szeretetétől.
A teljes prédikáció itt tekinthető meg:
A közösen elmondott imádságok és énekek után minden jelen lévő felekezet lelkészének áldásával zárult az Istentisztelet.
