Az epifánia – „epiphania Domini”, az „Úr megjelenése” – néven is ismert nap Jézus Krisztus megjelenésének ünnepe. Vízkeresztkor főpásztorunk ünnepi szentmisét mutatott be, melyen elmondta Isten erejének, hatalmának, szeretetének, egy sajátos módon való kinyilvánulását, azt ünnepeljük, hogy a hétköznapjainkban, mindennapi életünkben benne van az Isten. Azaz Isten, akinek a születését, gyermekként való megjelenését néhány nappal ezelőtt ünnepeltük. Ezáltal megszenteli életünket, megszenteli a világunkat és ennek gyönyörű jele az, hogy megszenteljük a vizet. Azt a vizet, ami nekünk a keresztségben életet ad, ami megújít, ami erőt ad számunkra, a mi
családunk otthonaink számára is.
Urunk megjelenésének ünnepén, január 6-án dr. Udvardy György érsek szentmisét mutatott be a Szent Mihály-bazilikában Nagy Károly apát, kanonok, plébánossal és Felker Zsolt káplánnal. A szentmise kezdetén került sor a vízszentelés szertartására, ahol az érsek megáldotta a sót és a vizet, elegyítette őket, majd a szenteltvízzel meghintette az egybegyűlt híveket is.
A főpásztor szentbeszéde kezdetén a Húsvétot állította elénk, hiszen Krisztus életének bármely eseménye csak a Húsvét fényében bír jelentőséggel. A Húsvét fényéből értelmezzük a karácsonyi eseményeket is, a gyermek születését, a bölcsek, a pásztorok hódolatát. A Húsvét fényében értelmezzük a víznek isteni életet adó erejét és értjük meg, mit jelent: “Szeretett fiam vagy benned kedvem telik”. A feltámadás nélkül nem tudnánk értelmezni, mit eredményezett számunkra Jézus Krisztus születése.
Hangsúlyozta, hogy Urunk megjelenésének ünnepe azt a meggyőződést erősíti bennünk, hogy Isten vezeti az embert a mindennapi élet eseményein keresztül. Isten jelen van életünkben, feltárja magát előttünk az igazság keresésében. Feltárja előttünk, hogy Isten minden ember megváltója és minden ember megváltására jött. Azoknak az embertársainknak, akik nem ismerik Krisztust, akik más kultúrában élnek esetleg más Istenhez fohászkodnak vagy nem is ismerik az igaz Istent, mert csak önmagukban próbálják felfedezni szüksége van a példánkra, tanításunkra, helytállásunkra, szeretetünkre, hogy feltárulkozzék előttük Isten jósága, Isten szeretete.
Azért imádkoztunk a szentmise elején – folytatta György érsek, hogy színről színre láthassuk azt, akit a hitben már megismertünk. A hitben Isten gyermekei vagyunk, ebben látjuk az élet eseményeinek értelmét, látjuk, az igazságot, a lelkiismeret szavának erejét és látjuk az erkölcsi törvényeknek útmutató tanítását és követjük azt. Az ünnep arra hív bennünket, hogy akarjuk megszentelni mindennapi életünket, mert Krisztus emberré lett, kinyilvánította magát, az Atya jóságát, az ember méltóságát és a mindennapi élet Szentségét. Mindennapi cselekedeteink megszentelésére az Egyháztól rendelt eszköz a szenteltvíz, ami keresztségünkre, istengyermeki méltóságunkra figyelmeztet bennünket. Nem varázsszer, nem mágia, nem önmagától hat, hanem hitünket ébreszti fel, hogy ragaszkodjunk Krisztushoz és napról napra a megismert igazságnak megfelelően tudjuk dönteni.
Befejezésül kérte, hogy legyen bátorságunk odavinni hitbeli döntéseinket Isten elé, hogy ki tudjuk fejezni hozzá való ragaszkodásunkat.
A szentmise végén Nagy Károly plébános – mivel a sok házszentelési kérést nem tudják teljesíteni – minden családnak ajándékot készített össze: szentelt vizet, szentelt krétát és a szertartás szövegét, melyek segítségével a családfők vezetésével imádkozhatnak és végezhetik el a szertartást otthonaikban a családok.
A főpásztor – közeledvén a karácsonyi időszak lezáráshoz – köszönetet mondott minden kedves munkatársának, akiknek köszönhetően a karácsonyi ünnepek alatt sokak lelkébe ünnepet varázsoltak, köztük a plébános és káplán atyának, az asszisztencia tagjainak, a papnövendékeknek és a székesegyház munkatársainak. Külön megköszönte Zsilinszky Cecília karnagynak és a Szent Mihály kórus tagjainak szolgálatát.
