Az Oltáriszentség megalapításáról emlékeztek meg a nagycsütörtöki szentmisén
Az utolsó vacsora szentmiséjét mutatta be Márfi Gyula érsek nagycsütörtök este a Szent Mihály Bazilikában. A szentmise kezdetén fakereplők foglalták el a harangok helyét, melyek némák maradnak, egészen a nagyszombati vigília glóriájáig.
Nagycsütörtöki szentbeszédében a főpásztor a Jézus által az utolsó vacsora alkalmával megalapított Eucharisztia fontosságáról beszélt a kanadai Québecben, 2008. június 15-22. között megrendezett 49. Nemzetközi Eucharisztikus Világkongresszus elmélkedésein keresztül. Az érsek maga is részt vett a kongresszuson, melynek fő témái közt szerepelt az Eucharisztia mint Isten legnagyobb ajándéka, a húsvéti misztérium emléke, az egyház alapköve és az üdvösség szentsége, az Eucharisztia és a misszió kapcsolata, valamint az Eucharisztiáról való tanúságtétel. A megközelítőleg harminc bíboros, háromszáz érsek és püspök, ezer pap, összesen tizenháromezer regisztrált résztvevő jelenlétével megrendezett québeci kongresszus körmenetén húszezren, a záró szentmisén pedig közel százezren vettek részt. A megnyitón Luigi Ventura apostoli nuncius olvasta fel XVI. Benedek pápa üzenetét, aki azt kérte, mélyüljünk el az Oltáriszentség titkában, és minden emberrel osszuk meg az Eucharisztiából áradó szeretetet.
Márfi Gyula érsek a kongresszuson felszólaló érsekeknek az Eucharisztiáról, annak a keresztény ember számára való nélkülözhetetlenségéről kifejtett gondolatait osztotta meg a hívekkel:
Donald William Wuerl washingtoni érsek az egység szentségeként említette az Oltáriszentséget, Hangsúlyozta, ápolnunk kell az Istennel való szeretetkapcsolatunkat és ki kell fejlesztenünk a szereteten alapuló kapcsolatokat, az együttérzés, együttörvendezés és együttsírás képességét, hiszen a kenyér színe alatt köztünk lévő Krisztus nem ünnepelhető úgy, hogy közben közömbösek vagyunk a kenyérgondokkal küzdők szenvedéseivel szemben.
Philippe Barbarin bíboros, lyoni érsek szerint az Oltáriszentségben jelen van Jézus, mint ahogy jelen volt a tanítványai körében nagycsütörtökön, de a nagypénteken áldozattá vált, és a húsvétkor feltámadt Krisztust is magunkhoz vesszük az Eucharisztiában.
Jorge Mario Bergoglio, Buenos Aires-i érsek, akit azóta Ferenc pápaként tisztelünk arra hívta fel a figyelmet, hogy az Oltáriszentség a szövetséget megpecsételő áldozat, és fontos, hogy nekünk is az Úristen szövetségesének kell lennünk, és kell maradnunk. Ő is hangsúlyozta, hogy az Oltáriszentségben nemcsak Jézus szenvedése és halála van jelen, hanem a feltámadt Krisztus is, ez élteti az egyházat, biztosítja a jövőjét.
Luis Antonio G. Tagle Fülöp-szigeteki érsek Jézus áldozatáról beszélt. Az emberek sajnos hajlamosak másokat feláldozni saját javáért, mi azonban nem követhetjük őket, nekünk is vállalnunk kell a másokért hozott áldozatot.
Minden bűn valamiféle szeretethiány, hangzottak el Telesphore Placidus Toppo, az indiai Ranji érsekének szavai is, aki a québeci kongresszuson úgy fogalmazott, hogy a bűnnel szemben az Eucharisztia viszont Isten végtelen szeretetének jele.
Christian Wiyghan Tumi, a kameruni Douala érseke rámutatott, az Eucharisztia tisztelete segíthet minket a rengeteg igazságtalanság megszüntetésében, a társadalom emberibbé tételében, hiszen akik az Eucharisztiát magukhoz veszik, azoknak a kőszíve hússzívvé változik.
– Most készülünk az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra, melynek, örömünkre, hazánk ad otthont – mondta el a főpásztor, aki a szentbeszéd végén reményét fejezte ki az iránt, hogy a québecihez hasonló lelki élmény lesz a 2020-as budapesti kongresszus is.
A szentbeszéd után a főpásztor elvégezte a lábmosás szertartását, melyről elmondta, az egyházban sokáig szentségnek, kiemelt kegyelemforrásnak tartották. – A lábmosás elsősorban arra tanít minket, hogy szeretettel kell szolgálnunk egymást – emelte ki az érsek.
A szentmise végeztével az Oltáriszentséget ünnepélyesen a mellékoltárhoz vitték, ezután következett az oltárfosztás, amikor Jézus elfogatására és szenvedéseire emlékeztetve eltávolítottak az oltárról minden díszt. A nagycsütörtöki szentmise csendes szentségimádással, virrasztással zárult.
