Szűz Mária neve búcsúünnepe alkalmából szeptember 15-én, vasárnap köszöntötte a sok száz környékbeli és távolabbról érkezett hívő a Szűzanyát Jásdon, a Szentkútnál. A szentmisét Urr Zsolt Ipoly monori plébániai kormányzó mutatta be Primász Gábor Róbert jásdi plébánossal.
Magyarország egyik legrégibb Mária kegyhelyén Ipoly atya arról beszélt, hogy a zarándoklatokról beszélt, hangsúlyozva, hogy a jásdi szentkúthoz is évszázadok óta jönnek imádkozni a hívek. Magyarország és a magyar nép nagyon gazdag Mária kegyhelyekben. Nem az számít, mennyien zarándokolnak el az adott helyre. Az számít, milyen lélekkel mennek onnan haza – hangsúlyozta a szónok. A Mária kegyhelyek különleges ajándékok, ahol jó együtt lenni, jó Máriával, az édesanyával lenni. Európa, de a világ számtalan kegyhelyén is milliók zarándokolnak el a Szűzanyához imádkozni, a terheiket letenni. Minél közelebb kerülünk Égi Édesanyánkhoz, annál inkább éltet majd a mindennapok során – emelte ki Urr Zsolt Ipoly atya.
Jásd-Szentkút hazánk legrégibb ma is virágzó szent helye. Már a kora vaskortól áldozóhelyként szolgált a szomszédos földvár, ahol a kutak mellett őseink, a pogány magyarok is áldozatokkal esdették ki istenük irgalmát. A keresztény Szentkút az 1845. évi kanonika vizitációs okmány szerint 600 évnél régebbi. (Nagy szárazság volt a vidéken – a patak is kiszáradt. Jásdi Péter remete – aki az erdőben vezekelt – szomjazott. Egyik éjjel álmában Szűz Mária jelent meg, és elmondta, hol ásson, hogy vízforrásra találjon. Ébredést követően a jelzett helyen ásni kezdett. Egész heti hiábavaló munka után szombaton, amikor kimerülve, a kidobált földre ülve a rózsafüzért imádkozta, a rózsafüzér Mária-érme beleesett a kiásott gödörbe, ahol jó víz fakadt föl, s alatta az érmen tündöklött Szűz Mária. Jásdi Péter a víz megízlelése után felfutott a közeli Tésre (ekkor Jásd még nem létezett), hívta az embereket, hogy oltsák szomjukat. Beszámolt a csodáról is, mely a víz feltárásával kapcsolatosan történt. A történet szerint a kúthoz jövők között egy sánta is volt, akinek a víztől meggyógyul a lába..) Radó Polikárp liturgiatörténész a Pozsony melletti Mária völgye és az óbudai Szűz Mária-templom mellett a jásdi Szűz Mária-kápolnát tartotta a legrégibb és legjelentősebb középkori kegyhelynek, ahová őseink elzarándokoltak.
A jásdi szentkútról az 1814. évi leírásban olvashatunk először. A kápolnát gróf Zichy István építtette a régi fakápolna helyére 1837-ben. A freskóit Károly Gyula festőművész készítette. A kápolna oltárán található az öltöztethető, hordozható Szűz Mária szobor. A múlt század elején fehérvári zarándokoktól kapta a falu. A jásdiak még ma is magukkal viszik a búcsújáró helyekre. A szobornak több ruhája van, amit a jásdi asszonyok saját kezűleg készítettek el.
A domboldal tövénél álló 6 méter magas, bolgár mészkőből készült Mária szobor Braun János szobrász alkotása.
Az újkori építések között említjük a kálváriát és a miséző oltárt. Ezek 1961 és 1980 között készültek.
Forrás: bucsujaras.hu, orszagkep.hu
